WomanLife ● Blog

Nőiség - Természetesen. Egyszerűen. Harmóniában.

Lelkembe jutottál...

child_crying.JPGLátom Őt, amint lefelé görbül a szája. Látom, amint egyre szomorúbbá válik a csodaszép szeme. Látom, amint egyre inkább belefeledkezik a gondolataiba, amelyek most a hiányt és a szomorúságot jelentik számára. Legördülnek arcán első könnyei. Még visszatartja, visszafogja kitörni készülő sírását, most még meg tudja ezt tenni, még elég erős ehhez. Még erősnek érzi magát. Pillanatok alatt megváltozik azonban minden. Abban a pillanatban, amikor odalépek hozzá és őszinte érdeklődéssel fordulok felé. Könnyeit már nem állítja meg semmi. Kitörnek, kirobbannak. Folynak, mint az erős sodrású patak. Nem tud nekik megálljt parancsolni, talán nem is akar. Ösztönösen érzi, hogy ezek a tisztulás és megkönnyebbülés könnyei, amelyeknek teret kell adnia, utat kell engednie.

Rázza a sírás, alig tudom megvigasztalni. Átölelem, hogy érezze, rám most is számíthat. Arra biztatom, hogy élje meg, élje át az érzéseit, mert így láthatja majd tisztán a történéseket a maguk valójában. Biztatom, hogy ne szégyellje elesettségét, szomorúságát, gyászát…

Emlékezik… a nagymamájára gondol, akit nem olyan régen veszített el. Emlékezik arra milyen volt, amikor még együtt lehettek, együtt játszhattak. Emlékezik arra, ahogyan megsimogatta gyönyörű szép fejecskéjét, úgy, ahogyan csak a nagymamák tudják ezt az unokájukkal tenni. Emlékezik, mert amíg ezt teszi feldereng a kép a szeretett személyről. Egy emlékfoszlány, egy illat, egy érintés, a hangja… Bármi, amibe bele lehet egy pillanatra kapaszkodni, ami felidézheti lényét. Felidézi az érzést, hogy ő volt a Nagymamája.

Eszébe jutott valaki, aki számára fontos volt, aki ott van minden sejtjében mélyen bezárva. Oda, ahonnan senki és semmi nem viheti már el Tőle. Örökre együtt vannak, ott benn a kicsi szívében, ott hordozza tovább emlékét. Együtt vannak, elválaszthatatlanok. Mindig, örökre, amíg világ a világ.

Hiszem, hogy egyszer még találkozhatunk! Hiszem, hogy lesz egy pillanat, amikor újra megláthatjuk egymást, felismerhetjük a másikban a társunkat, a nagyszülőnket, a barátunkat, a testvérünket, az édesanyánkat… Hiszem, hogy van egy Tér, ahol a lelkek újra összekapcsolódhatnak, együtt lehetnek. Hiszem, ha csak egy pillanatra is, de megláthatjuk majd magunkban és bennük igaz valónkat. Hiszem, hogy van lelkek közötti örök kapcsolat, amelyet a halál nem tud megtörni. Hiszem, hogy igaz valónk, a Lélek ÖRÖK! Hiszem, hogy e földi világunkból eltávozott lelkek ott fenn figyelnek és vigyáznak ránk haláluk után is. Hiszem, hogy földi és égi között lehet valamiféle kapcsolat, amelyet mi emberek érzetek, emlékek és emlékezés formájában tudunk értelmezni. A lélek üzenetét így fordítva le „embernyelvre”.

Lelkembe jutsz... Mert amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben.

/Csitáry-Hock Tamás/

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://verebiivett.blog.hu/api/trackback/id/tr9911680983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

liliana7375 2016.09.06. 21:19:28

Szép emlékek ébredtek a soraidat olvasva...magam is már nagymama korúként, saját nagymamám emlékét idézte fel. A reggeli ébredések a sülő kenyér illata, a friss kukoricaprósza íze. Három éves lehettem akkor. A hatalmas tollas dunyha alól nem volt könnyű kikecmeregni, de végül mindig sikerült és egyszer csak ott álltam mellette a konyhában. Hamarosan Pestre költöztünk és én már nem sokszor láttam őt - vagy csak nem hagyott mély nyomot bennem, ha leutaztunk hozzájuk.
Pár év múlva megtudtam, hogy nagyon beteg, májgyulladása van. Kórházba került. Többé nem találkoztunk. Gyerekként igazán fel sem fogtam, hogy vége. Elment és többé nem süt már nekünk....Nagyon szerettem őt. Szelíd volt csendes és vékonyka.
Valaha úgy gondoltam én rá hasonlítok a legjobban. Ma pedig megtudtam: további vizsgálatok szükségesek, a májamban egy másfél cm - es elváltozás van. Nem félek.

Verebi Ivett 2016.09.07. 21:56:49

@liliana7375: Köszönöm, hogy megosztottad a történetedet, örülök, hogy fel tudtad idézni nagymamád emlékét.
Minden támogatásomat küldöm neked, kívánok neked a legjobbakat, elegendő erőt és kitartást!

A facebook-on is megtalálsz:

Ez is én vagyok :-)

Írok. Blogot. Ezt itt. És nagyon szeretem. Örülök, ha olvasol, ha velem együtt gondolkodsz, hangosan vagy akár csak magadban. verebi.ivett@icloud.com

Érdekel a Bach-virágterápia? Itt mindent megtudhatsz:

informacio_bachviragterapia2_verebiivettblog.png

Témák

Aggodalom (1) agresszió (1) ajánló (1) alkotás (1) Anyaság (19) apró örömök (1) Bach-virágterápia (8) bátorság (3) békesség (1) belső világ (1) beszélgessünk! (1) boldogság (2) Burnout (2) célok tervek (2) Coaching (4) coaching (11) coachingönmagadért (2) család (3) Csendesség (1) dicséret (1) döntés (1) döntéstámogatás (1) Édesanya (1) Édesanyám (1) egyediség (1) Egyenrangúság (1) egyensúly (1) egység (1) elengedés (2) Élet (8) élet (1) életöröm (1) életvezetési tanácsadás (1) elfogadás (1) élj a jelenben! (1) Emlékek (1) értékes (1) Érzelmek (1) estikérdések (1) facebook/WomanLife Coaching (1) Fájdalom (1) fb/újutakon-coaching önmagadért (1) Félelmek (5) Gondolataim (27) gondolatébresztő párbeszédek (2) görcsösen építed magadat (1) gyakorlat (1) gyász (1) Gyászfeldolgozás (1) gyerekek (3) Gyerekek (10) Gyermekkor (1) gyermekkor (1) Hasznos (5) hatékony kommunikáció (1) Hétköznapok (1) hygge (1) időgazdálkodás (1) ítélkezés (1) Jónak lenni (1) jószándék (1) kapcsolat (1) karácsony (1) karrier (1) karrier coaching (1) kommunikáció (3) Konfliktuskezelés (2) Könnyek (1) kritizálás (2) különleges pillanatok (1) Lélekbogozó (20) letölthető anyagok (1) lifecoaching (9) life coaching (14) magánélet (1) Megoldások (12) Megújulás (4) mindennapok (1) mindfulness (1) minőség (1) Múlt (1) munka (1) munkamánia (1) munka magánélet egyensúly (1) ne asszisztálj az agresszióhoz (1) nyár (2) nyugalom (2) Nyugtalanság (1) önbizal (1) önbizalom (1) önismeret (2) ÖnMAGunk (45) önzetlenség (1) öröm (2) Öröm (9) ősz (1) Őszintén (21) párkapcsolat (2) párkapcsolati coaching (1) Partnerség (1) pihenés (1) Pozitív pszichológia (1) rapidgondolatok (1) Sajátélmény (15) segítőkészség (1) segítő hivatás (1) Siker (1) stratégia (1) stressz (1) szakmai cikkek (2) személyes (1) SZÍNes világ (2) Színterápia (1) Szomorúság (5) szoron (1) Szorongás (4) Születés (2) Szülők (1) Szülőnek lenni (13) tanmese (1) testvérek (1) törődj magaddal (1) trauma (1) tudatosság (1) türelmetlenség (1) új kezdet (1) Ünnepek (2) Választott hivatás (3) Vállald önmagad! (9) Valódi értékek (2) Valódi világ (1) Változások (4) verebii (1) verebiivett (25) Veszteségeink (24) WomanLife Coaching (3) workaholic (1) CÍMKÉK, KATTANJ RÁJUK!
coachingönmagadért