Ezen a napon születtél 59 évvel ezelőtt.
Vékony, copfos barna hajú kislány voltál, arcodat mindig bájosnak és jóságosnak láttam a régi, mára már megsárgult fotókon. Mosolyogtál, még a szemeid is az örömödtől ragyogtak. Örök bizakodással, el nem múló élet-igenléssel tekintettél a jövőbe.
Nehéz sorsod ellenére elapadhatatlan reménnyel telve élted napjaidat. Rövid földi léted nyomán számtalan jótettet, emlékezetes percet hagytál itt nekünk, és másoknak is egyaránt. Talán ők nem értékelték mindig, amit te tudtál számukra nyújtani, ám ez neked csak percekre okozott múló szomorúságot, megrázva magadat tovább folytattad „küldetésedet”.
Sokáig titokban rajongtam érted. Sosem mertem elmondani, elárulni neked, hogy te voltál a példaképem! A tenni akarásoddal, a fáradhatatlan munkakedveddel, a szívósságoddal és az emberekbe vetett rendíthetetlen hiteddel példát mutattál mindannyiunknak. Olyan akartam lenni, mint te! Szerettem volna annak, ami te vagy csak egy kis részletét is felfedezni magamban. Szerettem volna, ha én is hozzád hasonlóan töretlen hittel tudtam volna képviselni a számomra fontos értékeket.
Mindig nagynak láttalak! Mindig te voltál az, akire felnéztem. Még akkor is így volt, amikor mások elfordultak tőled… Te a szememben és a szívemben óriási voltál, egy olyan nő, anya, feleség és ember, aki számomra megtestesítette a hitet, a hitelességet és a töretlen bizalmat embertársai felé.
Amikor életed vége felé közeledtél azt kérdezted tőlem, volt-e valami, amit itt hagytál nekem örökségül? Most már tisztán látom mennyi mindent… a szívemben vagy, a részemmé váltál! Azokat az értékeket, amelyeket átadtál, ezentúl én viszem tovább. Megőrzöm a régi, értékes dolgokat és gondolatokat, azokat az újjal, a frissel összegyúrva alkotok valami egészen kivételeset!
Ez az én ajándékom a számodra. Úgy hiszem, örülsz ennek. Úgy érzem, most mosollyal az arcodon ünnepled 59., immáron égi születésnapodat.
Boldog születésnapot Anyukám! Azt kívánom neked ezen a jeles napon, hogy találd meg örömödet ott odafenn, mosolyod, bájos arcod ragyogjon örökké! Legyél az, aki valójában vagy, élj úgy, ahogyan mindig is szerettél volna.
Soha el nem múló szeretettel, „fiad” (Édesanyám 1957. december 9-i születésnapjára).
Verebi Ivett
