WomanLife ● Blog

Van valahol a messzi tengeren egy csodálatos sziget. Nem túl nagy, nem túl tágas, mégis nagyon barátságos. Aprócska, éppen, hogy csak kilátszik a nagy kékségből. Szinte olyan kicsi, hogy csak a legélesebb szemű sas veheti észre. Szívderítő látványt nyújt a magasból lefelé tekintve.

Csodaszép fáival, szebbnél szebb trópusi növényeivel igazán üdítő kép tárul a szemlélődő elé. Sok-sok élőlénynek ad otthont ez a sziget, különlegesebbnél különlegesebb madarak, érdekesebbnél érdekesebb emlősök, valamint mindenféle, máshol sosem látott hüllők népesítik be e kicsiny életteret. Egészen idilli a táj. Egészen egyedi és rendkívüli hangulata van ennek az apró, világ végén lévő helynek. Minden olyan, mint máshol, egy másik szigeten, itt valahogy mégis minden olyan más.

Keresed mi benne a furcsa, mi rajta a kivételes. Szemeddel pásztázod a terepet, felméred az előtted lévő tájat, az ott élő állatokat, megszemléled páratlan ritkaságnak számító növényvilágát. Elsőre semmi különöset nem látsz, nincs itt semmiféle „másság”, pontosan olyan ez a sziget is, mint bármelyik másik itt a hatalmas tengeren. Talán káprázott a szemed, talán elvittek a gondolataid, hogy mást, hogy szokatlant láttál bele.

Nem, mégsem! Mégsem káprázott, igen jól láttad! Nézd meg jobban mitől más, mitől egyedi ez a kis földdarabka!

Igen, jól látod: a SZÍNE, ami egészen meglepően egyedi. Itt ugyanis minden OLAJZÖLD! Olajzöldek a fák, a világok, a madarak, az állatok, de olajzöldek még a fűszálak, vagy a tengerparton szétterülő homok és a kagylók is. Furcsa ez az egyszínűség, hiányzik a többi szín, amely elevenné, élővé tenné mindezt. Így kissé mozdulatlannak hat, kicsit olyan, mintha meg lenne meredve az egész!

Kíváncsian szemléled az eléd táruló érdekesen, meghökkentő, izgalmasan egyszínű tájat. Azt kérdezed magadtól, hogy hogyan lehet mindez valóságos? Hiszen a világban rengeteg szín van, akkor ez itt miért kizárólag olajzölddel teli? Vajon csak úgy elterül itt a mélykék tenger kellős közepén és VAN magának? Jár erre egyáltalán valaki, volt már itt olyan, aki látta mindazt, amit te?

Figyelj most jól, mert elárulok neked egy TITKOT! Ez a sziget bizony az ENYÉM! Az én OLAJZÖLD SZIGETEM! Ez az a hely, ahová időnként visszavonulok és csendben magamban megpróbálom meggyógyítani megtépázott lelkemet. Ezt a szigetet én teremtettem magamnak a saját magam örömére. Ez itt egy védelmező kis földdarab, egy hely, ahol megpihenhetek, ahol nem zavar senki, és ahol önmagam lehetek a gondolataimmal. Én és a lelkem. Mi ketten együtt. Csendben, halkan, egymást nem zavarva, gondoskodva mindkettőnk finoman érzékeny belső teréről.

Ide húzódunk vissza mi ketten, amikor magányra van szükségünk. Itt várjuk be egymást, itt hangolódunk egymásra, itt keressük az igazi kérdéseket, és az valódi válaszokat. Itt nem zavar senki, teljesen magunk vagyunk. Csend van és nyugalom. Egy olyan hely ez a kis sziget, amelyen simogató otthonra találhat gyakran háborgó lelkem.

Sokat vagyok itt mostanában… sokszor elvonulok a külvilág elől, ezt sokan nem értik miért teszem. Megsúgom halkan, de úgy, hogy mindenki hallja: SZÜKSÉGEM VAN erre a szigetre, úgy kell nekem, mint egy falat kenyér éhínség idején. Vagy, mint a sivatagban barangoló vándornak egy csepp eső. Vagy, mint a halaknak az éltető folyó, amelyben szabadon úszhatnak és önmaguk választhatják meg az irányt.

Időnként itt vagyok otthon. Időnként ide vonulok vissza és megvárom, míg „utolér” a LELKEM. Időnként ebbe az önként vállalt magányos világba „száműzöm” magam, hogy végre feltehessem önmagamnak az igazi kérdéseket és megtalálhassam a valódi válaszokat.

Ez itt hát az én szigetem… Itt nem fogadok látogatókat. Még téged sem, pedig szeretlek. Kérlek, értsd ezt meg, és ne haragudj rám ezért! Ígérem, ha már elég volt a tudatosan választott egyedüllétből újra megkereslek téged! Akkor majd megint együtt leszünk, és egymásnak tiszta szívből örülhetünk.

Addig viszont még egy kicsit maradnék itt, ha nem bánod. Egy ideig még itt maradok, egy egészen rövidke másodpercig még szeretném élvezni ezt a csendes és kérdésekkel, válaszokkal teli, önként vállalt magányt.

Ha szeretnéd, addig te is megkeresheted a magad olajzöld szigetét! Egészen biztos vagyok benne, hogy neked is van egy itt valahol a tenger kellős közepén. Találd meg, találj rá, találjatok egymásra!

Szép keresgélést kívánok neked!