megtapasztalni, miként képes felmelengeti egy kisgyerek mosolya az időnként jéggé fagyott szívedet?
vagy, amikor csak úgy odaszalad hozzád, és arcodra nyom egy puszit?
vagy, amikor vasárnap reggel álmosan átöleli a nyakadat, és azt kéri takard még be egy kicsit?
vagy, ahogyan az esti meseolvasás után a sötét szobában még az aznapi utolsó ölelést kérve belesúgja a füledbe mennyire szeret téged?
Bújj oda hozzá, amikor csak teheted, szívd be hajának finom illatát, simogasd meg ahányszor csak tudod apró kezeit!
Legyél vele, add neki magadat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://verebiivett.blog.hu/api/trackback/id/tr6912166237
Nincsenek hozzászólások.