WomanLife ● Blog

Manapság oly’ sok szó esik testünk karbantartásáról, fittségünk megőrzéséről, az „álomalak” megszerzéséről és számos „csoda” diétáról, hogy néha az az érzésem a lelkével szinte senki nem törődik.

Az a pár ember, akit ismerek természetesen mind kivétel, de őket – magammal együtt – nyugodtan nevezhetem jóértelemben vett csodabogaraknak, mivel számukra és számomra is fontos a lelki egészségünk megőrzése, annak szükség szerinti javítása, illetve az időnkénti kibillenések esetén a helyreállítás.

A lelki egészség számomra azért is kiemelt téma, mert saját bőrömön tapasztaltam meg miként tudja tönkre tenni egy „szennyezett” lélek a testet. Fiatalabb koromban bedobáltam magamba (átvitt és normál értelemben is) minden szemetet, szó szerint egy kukának tekintettem testem, lelkem egyaránt, tudomást sem vettem róluk, hiszen egy csöppet sem érdekelt mi történik velem és bennem kívül és belül. Úgy gondoltam azért vannak, hogy engem szolgáljanak… micsoda buta hozzáállás volt ez részemről, ha erre gondolok még ma is elszégyellem magam saját magam miatt.

Az éveim alatt azonban megtanultam, hogy a testem és a lelkem nem csak úgy van, hanem azért, hogy harmóniában együtt legyünk képesek élni tennem kell nekem is. Nem is keveset. És nem csak időnként, amikor úgy gondolom, hanem folyamatosan. Figyelni testem jelzéseire, elmenni az orvosokhoz, ha bármilyen elváltozást észlelek, szűrővizsgálatokon megjelenni, egészséges ételeket enni, mozogni, satöbbi. Aztán ott az én kis lelki világom, amelyet szintén el kell látnom megfelelő „táplálékkal”, hogy EGÉSZségben tudjon maradni velem.

************************************

Összegyűjtöttem néhány kellemes lelki táplálékot, amelyek nekem mind-mind segítettek, amikor nehéz helyzetbe kerültem, amelyek tovább tudtak lendíteni, és egy-egy újabb élménnyel gazdagodtam általuk.

Sokáig űztem ezt a „sportot”, itthon, a négy fal között. Egy könyvből sajátítottam el a gyakorlatokat, majd átnyergeltem az internetes jógagyakorlatokra, azokat kombináltam a könyvből tanultakkal. Nem mondom, hogy profi jógagyakorló vált belőlem, de például a kobra nevezetű jógapozíciót igen jól végre tudom hajtani, és ezáltal a hátam összes izmát megdolgoztatni. Hogy mi köze mindennek a lélekhez? Az, hogy közben kellemes, lágy zenét hallgatva lecsendesedett a háborgó elmém, pörgő gondolataim leálltak és a jógagyakorlatok végzése közben egy különlegesen nyugodt lelkiállapotba kerültem.

Múlt nyáron kis családommal néhányszor kirándultunk nagyon szép helyeken nem messze a fővárostól. Az egyik ilyen túra előtt megkérdeztem gyermekem apját úgy mégis körülbelül hány kilométeres útra számítsunk, azt felelte öt-hat kilométernél biztosan nem lesz több az út. Tizenkettő kilométert tettünk meg. Tizenkettőt! Nem mondom, hogy másnap nem volt mindannyiunknak izomláza (igen, még az akkor öt és fél éves kisfiam is bátran végigcsinálta), de minden perce megérte: gyönyörű, változatos helyeken vezetett az utunk, hol sokáig csenden meneteltünk egymás mögött, hol meg leülve egy domboldalra halkan beszélgetve pihentük ki az út fáradalmait. Kellemesen elfáradtunk és csodálatos élményekkel gazdagodtunk kinn a természetben, olyanokkal, amelyekre ma is szívesen emlékszem.

Valamiért a legmélyebb pillanataimban (is) mindig a könyvekhez nyúlok. Ezt tettem már egészen kicsi gyerekként is. Engem kevésbé érdekelt a kinti zaj, a többiek harsánysága, inkább elvonultam egy jó könyvvel és faltam a jobbnál jobb, érdekes műveket és alkotásokat. A könyvek által képzelőerőm határtalanságát tapasztalhattam meg, végre szabadon szárnyalhatott a fantáziám. Gyerekfejjel még „könyvet” is írtam: vettem egy szép füzetet az összegyűjtött kis pénzemből és telekanyarintottam mindenféle képzeletemben megelevenedő történettel.

Az olvasás sokat adott számomra mindig, és máig is különösen fontos helyet tölt be az életemben, igaz időnként az írott formát gyakran már „modernebb” formátumra cserélem, de a könyvek illatát, a könyvesboltokban való kincsek után kutatást a mai napig mindennél jobban szeretem.

Amikor már eleget olvastam, akkor időnként megnézek egy-egy jó filmet, természetesen valamilyen lelki témát feldolgozót. A színészeket mindig irigyeltem azért, amiért hivatásukból adódóan belebújhattak egy-egy karakter szerepébe és azáltal rendkívül sokat tapasztalhattak.

Egy jó filmen képes vagyok ezredszer is sírni, annyira át tudom érezni a hangulatát, vagy az adott érzelmeket. Hasonló történt velem nemrégiben, amikor is az egyik kedvencemet néztem, amely az ember és a kutya barátságáról szólt, valamint arról, hogy ezt az erős érzelmi köteléket még a halál sem képes szétszakítani, amely még az után is megmarad, hogy meghal a gazdi. Csodaszép film, rengeteget lehet általa érzelmileg gazdagodni!

A legszomorúbb időszakaimban mindig a zene felemelő erejéhez nyúltam. Furcsa módon szomorkás, kicsit depressziós darabokat hallgatva a megsebzett lelkem új erőre kapott, a zene által felszakadtak olyan megkövesedett nehéz lélek-kövek is, amelyeket semmilyen más módon nem tudtam száműzni magamból. Anyukám halálakor például bevonultam a fürdőbe, engedtem egy kád forró vizet és ugyanazt a szomorú, melankólikus zenét hallgatva többször egymás után olyan mennyiségű könny és fájdalom távozott belőlem, amiről azt képzeltem korábban, hogy nincs is. A zenehallgatás egyszerre felszabadít és megszabadít!

Amikor édesanyám halála után elkezdtem keresni új önmagamat, akkor talált rám (igen, nyugodtan mondhatom ezt) a miskolci Erzsébet Hospice Otthon egyik kedves önkéntese és keresett meg azzal a megtisztelő feladattal, hogy nem lenne-e kedvem a Hospice facebook oldalát szerkeszteni. Örömmel teljesítettem kérését, és azóta is teszem a dolgom. Boldog vagyok, hogy az oldal népszerűsítéséhez, és ezáltal áttételesen a hospice-mozgalom szélesebb körben történő megismertetéséhez magam is hozzá tudtam valamicskét adni.

Javaslom, te is keress olyan helyeket, ahol jót tehetsz másokkal, ahol segíthetsz, ahol értékes a munkád! (Ha nem tudnád hová fordulj, kiket keress, szívesen segítek.)

Keresed, kutatod merre indulj, hol tudnak segíteni, mi a leginkább megfelelő a számodra. Majd előbb-utóbb ráakadsz és a közösség részévé válsz. Megtapasztalod milyen jó érzés valahová, egy szerető és elfogadó csoporthoz tartozni. Végre nem kívülállónak érzed magad, hiszen ott elfogadnak és befogadnak téged.. Közben még sok-sok érdekes dolgot tanulhatsz önmagadról, másokról és a világról is. Fedezd fel hát magad, sok remek segítő közösség van biztosan a te közeledben is!

A lelkünknek is szüksége van a pihenésre, a kikapcsolódásra. Ha folyton dolgoztatjuk nem marad ereje a további léthez. Kipihent elmével, testtel és lélekkel mindent sokkal könnyedebben fogadunk be, minden sokkal egyszerűbbnek tűnik, ezért számomra nagyon fontos, hogy megfelelő mennyiségű pihenést biztosítsak testemnek, lelkemnek egyaránt. Ne vedd hát el magadtól te sem ezeket az értékes órákat, ne tekints úgy rájuk, mint valami elvesztegetett időre. A jól-létedért tedd meg, pihenj, aludj - a lehetőségeidhez képest - annyit, amennyit kívánsz, meglátod hálás lesz érte külső, belső világod! Engedd meg magadnak néha, hogy „csak úgy legyél” és ne csinálj semmit, meglátod milyen jó érzések töltenek el utána.

 *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  *  

Mazsolázz a fentiekből, emeld be az életedbe, amelyik tetszik és tedd rendszeres szokássá bármi is legyen az! A lényeg, hogy közben jól érezd magad, hiszen így táplálhatod értékes „élelemmel” a lelkedet és a belső világodat. Ne hanyagold őt el, add meg neki a megfelelő időt és teret, hadd bontakozhasson ki megfelelő módon, meglátod csak nyerhetsz általa!

Bővítsd a listát kedved szerint, „főzz” új „ételeket”, keverd az alapanyagokat, hogy a végén valami egészen egyedit és frisset tudj alkotni tested és lelked örömére!