Szeretek másoknak és másokkal jót tenni, enélkül egyszerűen nem érzem jól magam, időről időre szükségem van rá, hogy valakinek segíthessek így, vagy úgy. Kicsit olyan ez számomra, mint egy „szenvedély”: ragaszkodom hozzá, és mára már az életem részévé vált. Mindig is éreztem magamban az ez iránti késztetést, csak éppen nem tudtam hogyan és miként fogjak hozzá.
Aztán persze a „véletlenek” mindig úgy alakították az eseményeket, hogy szépen lassan rávezessenek arra, miként és milyen módon tudom megtalálni az ehhez szükséges csatornákat. Azokat, amelyek segítségével megtalálom az utat e számomra nemes tevékenység végzéséhez.
Jót tenni valaki másnak számomra igazán felemelő érzés! Segíteni valakinek, akinek erre van szüksége, aki ezt kéri tőlem.
Nem kell nagy és világmegváltó dolgokra gondolni, elegendő a napi, szinte már az észrevehetetlenség kategóriájába tartozó, vagy éppen egy szimpla hétfői/keddi/szerdai napon megtett, nem-rutinszerű csekekedet.
A hálás szemek, a mosolygó arcok minden erőfeszítést megérnek! Ennél nagyobb boldogságot nehezen tudok elképzelni. Kicsiny dolgok, mégis mennyire sokat jelenthetnek, mennyit tehetnek hozzá egy ember jelleméhez.
Igyekszem minden nap valami jót cselekedni. Nem csak másoknak, hanem magamnak is, mert ha másokkal jó vagyok, akkor magam is megérdemlem ugyanezt.
Verebi Ivett
