Otthon vagyok.Itt vagyok otthon. Innét indultam, itt születtem.
Ebben a házban voltam gyerek, itt töltöttem mindennapjaimat.
Amikor gyerek voltam, ez a nyírfa még nem állt itt, édesanyám ültette nagyapám halála után. Szépen növekedett, évről évre hatalmasabb lett.
Amikor édesanyám beteg lett és világosan érzékelte, hogy nincs visszaút, akkor mi ketten fontos és megkerülhetetlen dolgokról és tennivalókról is beszélgettünk. Ő meg én.
Arról is, hol legyen végső nyughelye akkor, amikor már nem lesz velünk itt, ebben a világban.
Sokáig azt szerette volna, ha itt, ez alatt a fa alatt lelhet örök nyugalomra, itt képzelte el megfáradt teste földi porait elhelyezni.
Elképzeltem milyen lesz, ha majd kinézek a szülői ház egyik ablakán és meglátom ezt a gyönyörű fát azzal a tudattal, hogy ott él tovább az anyukám. Furcsa volt már a gondolat is, valahogy nem éreztem magam jól ettől, amit meg is említettem édesanyámnak, aki elfogadta ezt és megígérte, hogy gondolkodik rajta.
Aztán eltelt pár nap és döntött: azt szerette volna, hogy halála után is közel legyünk egymáshoz és ne kelljen annyit utaznom, ha vele akarok lenni, ezért másik helyet választott magának arra az időre, amikor már csak a felhők fölül tud vigyázni rám.
A fa azóta is itt, a szülői ház kertjében áll, évről évre egyre szebb és terebélyesebb. Anyai nagyszüleimnek emléket állítva őrzi a régmúlt történéseit, jót és kevésbé jót egyaránt. Több, mint húsz éve minden évben megújul és újjáéled, méltó módon ünnepelve az életet, a nagyszüleimét, és immáron már az édesanyám életét is.
Most itt állok előtte, mint az elmúlt években már oly' sokszor. Tövében gyönyörű piros tulipánok bontogatják szirmaikat és a fán egyre több a friss zöld levélke, mintha mind azt üzenné, hogy van élet a halál után is, ne keseregjek, vegyem észre a mindenhol jelenlévő és magának utat törő életet!
Itt állok előtte fejemet meghajtva, szívem összes szeretetével gondolva drága jó nagyszüleimre és édesanyámra. Hálával gondolok az együtt töltött időkre és köszönöm nekik mindazt, amit kaptam tőlük. Úgy, ahogyan adták, és ahogyan arra abban a pillanatban képesek voltak.
Gyönyörű nyírfa!
Növekedj nagyra, keresd az életet, azt, amely mindenhol és mindenben jelen van! Növessz új hajtásokat, nevelj a közeledben szépséges virágokat, mutasd meg, hogy az
ÉLET ÉL és ÉLNI AKAR!
Verebi Ivett_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
