A tegnapi hatalmas mennyiségű eső nemcsak rengeteg csapadékot hozott magával, hanem esetemben számos feltörő érzelmet is. Úgy megrohantak és magukkal ragadtak, hogy csak kapkodtam a fejem, nem is voltam képes egyiket-másikat hová tenni magamban.
Kerestem a helyüket és értelmüket, szerettem volna rájönni miért éppen akkor találtunk egymásra. A nagy keresésben persze semmire sem jutottam, így hát ezt a gondolatot gyorsan tovább is léptettem, mivel nem kívántam több energiát beleengedni.
Kutattam viszont ennél sokkal értékesebb gondolatok után, például, hogy miért éreztem haragot/dühöt/irigységet annak kapcsán, hogy a társam az egyik szomszédban lakó hölggyel beszélget – egyébként hivatalos dolgokról –. Sosem éreztem igazából féltékenységet egyik partnerem iránt sem, úgy voltam ezzel, hogy akit el lehet vinni azt vigyék, aki meg akar, az úgyis mellettem marad. Mivel ez a gondolat nem ragadott meg sokáig, így továbbpörgettem és rájöttem, hogy erre a hölgyre picit haragszom, mert nem értem a velem szembeni viselkedését. Amikor ugyanis mi ketten, NŐK találkozunk az udvaron, akkor éppen csak odabólint, amilyen halkan csak tud, úgy köszön. Hiába próbálok vele kedves lenni, mosolyogva a szemébe nézni valamiért ő ezt nem méltányolja, mondhatjuk úgy is, hogy mindez teljesen hidegen hagyja. Ahogyan tovább gondoltam mindezt, rájöttem, hogy ezt a viselkedését nem csak velem szemben teszi, hanem körülbelül minden lakótársunkkal. Az egyetlen kivétel az én férjem! Kerestem mi lehet ennek az oka, és nagy nehezen sikerült is megfejtenem: egyedül őt tarthatja „egyenrangú” partnernek, vele „hajlandó” beszédbe elegyedni, ügyeket intézni – ha nagyon muszáj –. Rájöttem, hogy a viselkedése nem nekem szól, nem a személyemmel van gondja, hanem valami mással, talán a világgal, ami körülveszi, az életével, a kollégáival, vagy netán a családjával. Vagy egyszerűen csak megválogatja – erősen szűri! – kivel kapcsolódik, mennyire és milyen mélységben.
Aztán a másik érdekes felismerésem a tegnapi nappal kapcsolatban, hogy miért éreztem magam olyan furán látva kedves férjemet magabiztosan, erőtől kicsattanóan. Frusztált, hogy én bizony az egész napos hajtás, lótás-futás után este hétkor bizony már nem vagyok éppen friss és harmatos, ámde itt van ez az ember, aki meg dehogynem! Pedig ő is tolta a szekerét, a mi közös kis szekerünket, autózott több száz kilométert, járt bel- és külföldön, elintézett egy sor fontos és a közös konyhába pénzt hozó üzletet és én ennek ellenére mégsem láttam rajta a fáradtság fikarcnyi jelét sem. Bántott talán a tudat, hogy bizony akármennyire is igyekszem, estére nem tudok már topon lenni sem anyaként, sem nőként, de még normálisan működő emberként sem. Elfáradok, szétforgácsolnak a napok, a temérdek teendő és elintézni való.
Azért amíg ezeket pörgettem magamban eszembe jutott, hogy percekkel korábban nem voltam rest négykézláb autóversenyzőset játszani a kisfiammal (méghozzá kemény öt köröset!), ott és akkor valahogy nem érdekelt mennyire nyújtok vicces látványt térdelő pozíciómban, mert csak egyetlen dolog volt igazán fontos: a közös játék és a mosoly a gyerekem arcán!
Jött még néhány gondolat a „nem vagyok elég jó”, hiányzik az anyukám, és különben is miért kellett olyan korán itt hagynia ezt a csodálatos világot, hogyan fogom mindazt véghezvinni, amit elterveztem, lesz-e kitartásom az előttem álló megmérettetésekhez, és még számos hasonlóan „felemelő” és előrevivő gondolat keringett az egyébként is fáradt elmémben.
Aztán fogtam magam, és egy képzeletbeli radírral mindezeket egy mozdulattal kitöröltem, és elfogadtam azt, hogy mivel én is emberből vagyok így időről-időre adódhatnak ilyen jellegű kétségeim, kérdéseim, de túl sokáig nem érdemes pörgetni ezeket, hanem átfuttatva magamon tovább kell őket engedni.
Az érzéseink jönnek-mennek, megállítani nem tudjuk és nem is érdemes egyiket sem, nyilván, ha felbukkantak érdemes foglalkozni velük, de arra mindenképpen ajánlatos figyelni, hogy túl hosszú ideig ne rabolják az energiát, és lehetőség szerint el kell kerülni egy-egy helyzetnél az érzelmi beleragadást.
Verebi Ivett_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
