WomanLife ● Blog

Nőiség - Természetesen. Egyszerűen. Harmóniában.

Szeretem azt, aki vagyok!

Korábban annyira sokan próbálták bebizonyítani mennyire keveset érek, mennyire nincs rendben a lényem, az egész létezésem, hogy bizony, el is hittem nekik. Gyakran szavakban, véleményben, vagy éppen hátukat fordítva tették mindezt. Önmagamban kerestem a hibát, hol lehet, merre találom, amit olyan sokan és sokféleképpen kifogásolnak bennem. Kutattam, szerettem volna megtalálni a valós válaszokat, magam rájönni mit és hol rontok el (ha egyáltalán erről van szó). Kíváncsivá tett mi az, amivel „kiverem a biztosítékot” néhány embernél.

Őszintén szerettem volna megtalálni, hol csúszik el időnként a kommunikációm, vagy éppen a személyiségem…

szeretem_azt_aki_vagyok_verebiivettblog.png

Elkezdtem különféle helyekre, csoportokba, emberek közé járni. Meg szerettem volna ismerni magam annyira, mint azelőtt soha, azért, hogy tudjam kezelni a bennem rejlő személyiséget és lelket. Az útkeresés közben nem csak önmagammal, hanem másokkal is összehozott a jó sorsom, így rajtuk keresztül, az ő szemükkel is rápillanthattam magamra. Láttam sok-sok érdekes, időnként izgalmas és építkező, megújulni képes tulajdonságomat, és láttam az ijesztő, romboló énemet is egyaránt. Most is látom, nem csak akkor. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy ezeket a minőségeimet mindig is érzékeltem,, csak volt, hogy az egyiket, volt, hogy a másikat kezeltem könnyebben, vagy éppen engedtem ki a tűzvonalba.

Sokszor megítéltek, nagyon gyakran a hátam mögött, ami persze valamilyen érthetetlen módon mindig a tudomásomra jutott… Eleinte még foglalkoztatott a dolog, rágódtam rajta, és ennek eredményeképpen csak növesztettem a dühös és bosszúéhes én-részeimet. Aztán, ahogy telt az idő és tudatosan elkezdtem ezeket a részeimet is „megszelídíteni”, úgy csitultak bennem a viharok, úgy lett minden nappal egyre könnyebb magamban elismerni ezen vonásaimat is. Rádöbbentem, hogy ezek a részeim is hozzám tartoznak, így vagyunk mi teljesek: a „rossz” és a „jó” tulajdonságaimat is egyaránt szeretnem és értékelnem kell ahhoz, hogy a belső egyensúlyomat elnyerjem.

E tanulási és érési folyamattal egyidőben egyre inkább hidegen hagytak a kívülről jövő ítélkezések, véleményalkotások, igyekeztem távol tartani magamtól azokat, ami persze néha nagyon ment, néha viszont egyáltalán nem. Olyankor - önszántamból - mindig nullára zsugorodtam, mások véleményének megfelelően helyeztem el magam a képzeletbeli polcaimon és a világban. 

Mire rájöttem arra, hogy az ő szemüvegük nem az enyém, bizony elteltek az évek, elröpültek az építkezés évei, időszakai, így már csak magam után voltam képes loholni és rendbe tenni mindazt, amit addig nem tettem. El voltam foglalva mások ítéleteivel, közben arra fókuszáltam mennyire más szemmel néznek engem, mennyire másként látnak, mint én saját magamat.

A vízzel együtt kiöntődött a gyerek is, azaz én magam is. Kiöntöttem magamat a mosdóvízzel, ami mások rólam alkotott képe és véleménye volt, és nem az enyém.

Hittem másoknak, sokáig külső vélemények alapján azonosítottam magam, borzasztóan szenvedtem is ettől, mégis tápláltam a kishitűségemet a mások-, és a főként önmagam által elültetett rothadásnak induló magommal. Ebben élet nem volt, halál viszont annál több. Most már látom, ezt is látom… Mások szemüvege is csak egy valami, egy tárgy, egy vélemény, amellyel nekem nem kell azonosulni és egyetérteni, viszont kötelességem magam miatt tisztán és valóságában látnom valódi lényemet.

Elkezdtem hát növesztgetni, építgetni a szép, a kreatív és az – önmagamhoz is – igazán őszinte részeimet. Minden áldott nap azon dolgozom, hogy megőrizzem ezt az eszenciát, minél nagyobbra növeszthessem azt.

Már nem függök másvalaki véleményétől, már nem érdekel, ki mit gondol rólam, már nem fojtom el a valódi érzéseimet csak azért, hogy szeressenek mások. Bátran vállalom a véleményem, ha kell megküzdök az általam jónak vélt gondolatokért, dolgokért és emberekért.

Az sem zavar már, ha közben kihullok onnét, és abból a közegből, amely korábban befogadott. Nem a világ, nem az emberek ellen létezem, nincs már bennem a mindenáron provokálni akaró attitűd, azt már sikerült a megfelelő helyre tennem önmagamban. Nincs erre szükségem, ezért, amikor kérdezek nem az értelmetlen és sehová nem vezető, mindenki számára előnytelen konfliktust keresem, hanem a valódi, igaz és őszinte válaszokat. Nem bizonygatom az igazam, nem foglalkoztat, hogy mindenáron enyém legyen az utolsó szó, nem ez a lényeg, hanem az értelmes és előrevivő, néha szükségszerűen konfrontálódó, ám folyton a közös előnyöket és megelégedést szolgáló kommunikáció. Nem zavar, ha emiatt elveszítem pillanatnyi népszerűségem, hiszen tudom, hogy az egyébként is csak egy múlandóan lényegtelen, az emberi elme által alkotta képződmény. 

Szeretem azt, aki voltam, aki lettem és még azt is, aki lenni szeretnék. Van, „akit” már jól ismerek, van, akivel még csak ismerkedem, és olyan is akad, akit még egyáltalán nem láttam közelről, ám kíváncsian várom a pillanatot, amikor is egymásra találhatunk.

Szeretem azt, ahogyan ma már létezem, ahogyan másokhoz tudok fordulni, ahogyan magamat is el tudom fogadni… Nem szerénykedem és másokat is arra biztatok, mutassák meg azt, ami bennük van, csiszolják fényesre, adjanak annak teret.

Adjunk teret önmagunknak!

Szeretem és jóban vagyok azzal az emberrel, aki ma vagyok, akivé és amilyenné váltam. Keresem, kutatom, mit találok még magamban, mit rejthet még a belsőm. Biztosan van még egy-két érdekes vonásom, vagy tulajdonságom, aminek még a létezéséről sincsen fogalmam, de elindulok és megkeresem, az út közben pedig jól érzem magam, mert úgy hiszem végső soron az a lényeg, hogy mindig, minden körülmények között békében legyünk önmagunkkal és másokkal is.

 

~ Verebi Ivett ~
_________________________________________________________________
Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.
Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://verebiivett.blog.hu/api/trackback/id/tr1412659217
Nincsenek hozzászólások.

A facebook-on is megtalálsz:

Ez is én vagyok :-)

Írok. Blogot. Ezt itt. És nagyon szeretem. Örülök, ha olvasol, ha velem együtt gondolkodsz akár hangosan, vagy akár csak magadban.

Témák

Aggodalom (1) agresszió (1) ajánló (1) Anyaság (19) apró örömök (1) Bach-virágterápia (7) bátorság (3) békesség (1) belső világ (1) beszélgessünk! (1) boldogság (2) Burnout (2) célok tervek (2) Coaching (4) coaching (10) coachingönmagadért (2) család (3) Csendesség (1) dicséret (1) döntés (1) döntéstámogatás (1) Édesanya (1) Édesanyám (1) édesapa (1) egyediség (1) Egyenrangúság (1) egyensúly (1) egység (1) elégedettség (1) elengedés (2) élet (2) Élet (9) életöröm (1) elfogadás (1) élj a jelenben! (1) Emlékek (1) értékes (1) Érzelmek (1) estikérdések (1) facebook/WomanLife Coaching (1) Fájdalom (1) fb/újutakon-coaching önmagadért (1) Félelmek (5) férfi (1) Gondolataim (27) gondolatébresztő párbeszédek (2) görcsösen építed magadat (1) gyakorlat (1) gyász (1) Gyászfeldolgozás (1) gyerekek (3) Gyerekek (10) gyermekkor (1) Gyermekkor (1) hála (1) Hasznos (5) hatékony kommunikáció (1) Hétköznapok (1) hygge (1) időgazdálkodás (1) ítélkezés (1) Jónak lenni (2) jószándék (1) karácsony (2) karrier (1) karrier coaching (1) kommunikáció (3) Konfliktuskezelés (2) Könnyek (1) kritizálás (2) különleges pillanatok (1) Lélekbogozó (20) letölthető anyagok (1) lifecoaching (6) life coaching (11) magánélet (1) Megoldások (12) Megújulás (4) mindennapok (1) mindfulness (1) minőség (1) Múlt (1) munka (1) munkamánia (1) munka magánélet egyensúly (1) ne asszisztálj az agresszióhoz (1) (1) nyár (2) nyugalom (2) Nyugtalanság (1) önbizalom (1) önismeret (1) ÖnMAGunk (47) önzetlenség (1) öröm (2) Öröm (9) ősz (1) Őszintén (21) párkapcsolat (2) párkapcsolati coaching (1) Partnerség (1) pihenés (1) Pozitív pszichológia (1) rapidgondolatok (1) Sajátélmény (15) segítőkészség (1) Siker (1) stratégia (1) stressz (1) szakmai cikkek (2) személyes (1) személyiség (1) SZÍNes világ (2) Színterápia (1) Szomorúság (5) szoron (1) Szorongás (4) Születés (2) születésnap (1) Szülők (1) Szülőnek lenni (13) tanmese (1) testvérek (1) törődj magaddal (1) trauma (1) tudatosság (1) türelmetlenség (1) új kezdet (1) Ünnepek (3) Választott hivatás (3) Vállald önmagad! (9) Valódi értékek (2) Valódi világ (1) Változások (4) verebii (1) verebiivett (22) Veszteségeink (24) WomanLife Coaching (3) workaholic (1) CÍMKÉK, KATTANJ RÁJUK!
süti beállítások módosítása
coachingönmagadért