Nyár van, hát nyaralunk. Pihenünk, lazítunk, strandolunk, dinnyét eszünk, fagyit majszolunk. Esténként tovább vagyunk fenn, kiülünk a teraszra, vagy a nyaralóhelyen a mólóra. Sétálgatunk, nagyokat szippantunk a friss nyári levegőből. Élvezzük a szabadságot és a dolog-nélküli létet.
Élvezzük egymás-, a párunk-, a gyerekünk-, a családunk- és egyben önmagunk társaságát is. Illetve élveznénk, ha tudnánk hogyan kell mindezt csinálni… mert bizony ilyenkor, a szabadság (és főként a nyaralás!) ideje alatt történnek a legnagyobb összezörrenések és veszekedések.
Miért történik meg mindez? Mi ennek az oka?
A dolgos hétköznapokon alig látjuk egymást, mindenki siet a maga dolgára, végzi a feladatait. 8-10 órákat külön töltünk a szeretteinktől, nem kommunikálunk velük, azt sem tudjuk mi történik velük, elborítanak a teendők, temérdek az intéznivaló. Este, amikor ismét találkozunk velük (önmagunkkal), akkor már egy fáradt valaki társalog egy szintén szétforgácsolt valakivel, aminek aztán az a vége, hogy vagy tőmondatokban beszélgetünk, vagy bealszunk az esti könyv olvasása közben. Rosszabb forgatókönyv esetén tán még veszekszünk is egymással. Á, inkább nem, már ahhoz is túl fáradtak vagyunk, hagyjuk inkább az egészet máskorra.
Nyaraláskor aztán van mindenre idő, amire hétköznap nincs: lehet nagyokat beszélgetni, kirándulni, csatangolni a városban, strandolni, lángost enni, egy egész könyvet együltő helyünkben elolvasni, stb.
Lehet őszintén szembenézni azokkal a problémákkal, megoldandó feladatokkal, amelyekre a hétköznapokon nem jutott idő, alkalom és figyelem. Lehet fontos dolgokról diskurálni, terveket szövögetni, célokat kitűzni, problémás helyzeteket közösen megoldani. Lehet mindezt derűvel és sok-sok humorral, empátiával és odafigyeléssel is tenni.És lehet mindezt úgy is, hogy „kihasználva” a rendelkezésre álló időt és teret a másik nyakába borítjuk az egész éves kínunkat, a soha fel nem oldott, a benn ragadt fájdalmainkat. Lehet ordibálva, a másik fejét a sárba nyomkodva kikiabálni az egész éves frusztrációt és elhallgatott gondolatokat.
Lehet kitörni hagyni a belül feszítő vulkánt és szabadjára engedni a forró lávát aztán pislogni, hogy mindent felégetettünk magunk körül.Nem ismerjük egymást igazán, nem vesszük a fáradtságot arra, hogy megismerjük azt, akivel együtt élünk nap, mint nap. Élünk egymás mellett párhuzamosan haladva, néha összetalálkozva, de igazából magányosan és egyedül. Nyaraláskor azonban az utak egybefutnak és egy közös „projektet” kell sikerre vinnünk: jól érezni magunkat egymás társaságában! Nagy meló, nem tagadom… sok energiát felemésztő, borzasztóan fáradtságos munka. Lehet így is. Ha nem figyelünk és nem vigyázunk ez az egész közös „csapatmunka” kudarcba fulladhat és legközelebb még a kedvünk is elmegy az egésztől. Energiáink szétforgácsolva, kedvünk a béka feneke alatt egy méterrel.
Mi lenne hát a megoldás?
Odafigyelés. Törődés magunkkal és a másikkal. Empátia. Türelem. Finom és lágy hangnem. A hiba észrevétele helyett a jó tulajdonságokra fókuszálás. Az egyéni érdekek helyett a közös jóért való cselekvés. A harsányság helyett a csendes, de figyelmes jelenlét. A másik bőre alá való bebújási képesség. Támogatás és hit, hogy minden jól alakul. Önreflexió. Önmagunk és a másik teljes elfogadása.
És talán a legfontosabb: a megfelelő színvonalú KOMMUNIKÁCIÓ, ami nélkül nincsenek sem nyugodt hétköznapok, sem feltöltő, energiát adó közös nyaralások és pihenések sem.
Leépítő kritizálás helyett pozitív visszajelzések. Elnyomás helyett felemelkedés.Mindezt a szavak segítségével, a szavaink hatása és ereje által azért, hogy a nyaralás és a pihenés ne újabb konfliktusforrást, hanem valódi feltöltődést jelenthessen mindannyiunknak.
(Ha nem tudod hogyan adj úgy visszajelzést, hogy a másikat ne bántsd meg, hanem építsd, akkor olvasd el EZT a korábbi bejegyzésemet!)
_______________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
