Különleges kapcsolatom van ezzel az évszakkal, mivel rengeteg élmény, emlék és kaland fűződik hozzá. Visszagondolva az elmúlt harmincvalahány évre azt kell mondjam ősszel történtek meg velem az igazán nagy dolgok!
Ősszel születtem, októberi gyermekként láttam meg a napvilágot, egy (azóta már) nagybetűs ünnepen, október huszonharmadikán. Mondhatni beleszülettem a forradalmi hangulatba, talán innét az örökös lázadásom az értelmetlen és értékelhetetlen, visszahúzó szabályok ellen. A női magazinok napi horoszkópjai és maga az asztrológia is igen távol áll tőlem, de az azért biztosan nem lehet teljesen véletlen, hogy a folyton harmóniára törekvő mérleg és a mélységes szenvedésre hajlamos, szélsőséges természetű, ám mély érzelmeket át- és megélő skorpió jegy szülötte lettem.
E kontrasztos kettősség a mai napig elevenen él bennem, hol harcban, hol békességben egymással.
Szeptember, október - a tanulás, az új kihívások hónapjai számomra. Sok éven keresztül ezidőtájt több hétig "sirattam" a nyarat, a meleget, a könnyed hónapokat, ám így negyven felé közeledve teljesen más színben tűnnek már fel e csodás őszi hónapok. Tanulni, fejlődni, új ismereteket (szakmát, hivatást) szerezni mindig is nagyon szerettem, ezért az új dolgok megismerésébe, valami újnak az elsajátításába általában ezekben a hónapokban vágtam bele. Mind kihívás volt, mind hozzáadott a személyiségemhez, a (világ)látásmódomhoz, általuk kiteljesedhettem, kinyithattam egy addig még láthatatlan világ kapuit.
Amikor megtudtam, hogy egy apró gyermeknek ad puha fészket, meleg otthont a testem és vele együtt a lelkem is, már akkor azt számolgattam mikor fog megszületni, pedig akkoriban még csak 2010 márciusát írtuk. Emlékszem milyen félelemmel vegyes örömmel hívtam fel a szüleimet és újságoltam el nekik a nagy hírt, hogy - immáron másodszor - nagyszülőkké avanzsálodtak és novemberben megszületik majd a a legfiatalabb unokájuk. Nos, a novemberből egy csodaszép október 29-i születésnap lett, ugyanis születésének pontos időpontját erre a napra időzítette odabenn a Kisember az én fantasztikus orvosommal nagy egyetértésben. :)
Édesanyám betegsége három évvel ezelőtt ekkortájt fordult egy olyan szakaszba, ahonnét már nem látszódott az élethez vezető út.
Csodaszépen szomorú, ősziesen izzó pillanatokat éltünk át együtt, az éveken, életeken át ki nem mondott gondolatok és érzések akkor bizony teret követeltek maguknak.
Számtalan felemelő pillanatban volt részem az időközben madárka csontúvá változott édesanyámmal. Vele, mellette és általa.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Az ősz számomra a színtiszta teljesség, maga a harmónia, a nyár vibrálását és önfeledtségét a tél komorságával mesterien összekapcsoló, azokat egymáshoz illesztő, a szelíd átmenetet segítő évszak.
Színesből szürkébe, vidámságból komolyságba, könnyedségből a nehézségbe, életből a halálba... Oda és vissza, az örök körforgást segítve, folyton-folyvást más arcát mutatva, egy örökké izgalmas élet egyvelegét alkotva.
Én és az ősz elválaszthatatlanul összetartozunk immár majdnem negyven éve. Az idei ősz azonban különlegesen izgalmasra sikeredett, még akkor is, ha egyelőre még nem láthatom mennyi mindent tartogat a számomra, de azért az őszi harmatos levegőben sok-sok különleges élményt és kalandot látok itt-ott megcsillanni, magát apránként megmutatni.
Az ősz és én. Sokszínűen ezerízű, melengető egyveleget alkotunk.
Verebi IvettLife & Art CoachingBach-virágterápia@coachingönmagadért_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
