WomanLife ● Blog

Nőiség - Természetesen. Egyszerűen. Harmóniában.

Ezerarcú veszteség, elengedés – I. rész
Túlélni, megélni és újra élni édesanyám halála után

Veszteségeink mindig voltak, vannak, és ami a legszomorúbb, hogy lesznek is. Kisebbek, nagyobbak, nehezebben, hosszú évek alatt feldolgozhatóak, és egészen könnyen elfogadhatóak is. Hogy’ ki miként éli meg a saját életében azok az egyén habitusától, személyiségétől, a körülményektől, illetve a veszteség milyenségétől függnek. Annyira egyedi mind a feldolgozás, mind az elfogadás módja, hogy két teljesen hasonló eset kimenetele sem lesz egészen biztosan egyforma.veszteseg_elengedes_verebiivett_lifecoach.pngA veszteségek feldolgozásáról, a gyászról és az elengedésről sokan és sok helyütt írtak már. Számtalan történet kering azzal kapcsolatban kinek hogyan sikerült elengednie egy-egy fájdalmas érzést, emléket, miként gyászolt meg egy számára fontos életeseményt, vagy egy szerettét. Tippek és tanácsok tömkelege zúdul ránk hogyan és milyen módon intsünk búcsút annak, ami már nem szolgál bennünket, illetve mit hogyan tegyünk, miként zárjunk le vagy fejezzünk be. Tippeket és tanácsokat egyébként sem adok, az ugyanis kizárólag rólam szólna, az alkalmazott megoldás csak nálam volna helyénvaló, ezért egyáltalán nem biztos, hogy másnál is működőképes lenne, ezért e helyett inkább elmesélem, hogy a saját életemben a veszteség, gyász és elengedés hányféle arcával találkoztam már, hogyan állítottam a veszteségeimből nyert erőt magam mellé és alkottam belőle valami nagyon szépet.

Édesanyám három évvel ezelőtt költözött az angyalok közé. Jómagam szentül hiszem, hogy van egy hely, amit mi élő emberek nem láthatunk, ebben már akkor is reménykedtem, amíg közel félévnyi haldoklása során kísértem őt. A megelőlegezett gyász (a szakirodalomban így nevezik) minden állomását végigéltem, megéltem vele, általa. A veszteségem, édesanyám elvesztése ugyanis már akkor jelen volt minden napomban, amikor ő még élt. Mivel gyógyulásra nem volt esély, ezért a reménykedésnek sem volt helye, ezt a családomban mindannyian tudtuk és viszonylag hamar el is voltunk képesek fogadni. Már nem akartuk megmenteni vagy meggyógyítani mindenféle csodagombával, egyéb táplálék-kiegészítővel, fölösleges kórházi kezelésekkel, egyszerűen „csak” elfogadtuk a tényt, hogy ezen a világon nélküle kell tovább élnünk. Édesanyám azonban – így utólag visszagondolva – igencsak ragaszkodott az élethez, nehezen engedte azt el, emiatt hosszúra nyúltak utolsó napjai.

Mi volt a legnehezebb az egészben? A tényt, hogy édesanyám meghal könnyebb volt elfogadni, mint elengedni őt. A tudat, hogy valamiért így kellett történnie, hogy gyógyíthatatlan beteg és nagy fájdalmai vannak, hogy az az élet nem méltó emberhez, amit utolsó heteiben és napjaiban el kellett viselnie valamiért egyszerűbben elfogadható volt a számomra, mint

teljesen elengedni a kezét, a hozzá fűződő nagyon is élő emlékeket, az együtt töltött napokat azt, amikor rám mosolygott és tudtam – éreztem szavak nélkül is – mennyire szeret. Elengedni azt, hogy üres lesz az ágya, ahol fél éven keresztül feküdt szinte ordítóan fájdalmas volt. Elengedni a lényét, az édesanyámat… iszonyú nehéz volt, nem szépítem, talán máig nem történt meg egészen.

Hiányzik, nincs velünk, üres a szívem egy darabja, és ez már mindig így lesz.

Az életem nélküle kellett folytatnom, azonban az ürességet lassan betöltötte egy másfajta minőségű élet, amely az ő halála okán nyert értelmet: megszületett végre az igazi segítő énem! Felismertem, hogy itt van az én igazi terepem, a biztonság és bizalom megteremtése által mások – ha nem is egészségügyi értelemben – de gyógyulhatnak a közelemben. Magam is sokat gyógyultam és gyógyítottam magamat e fájdalmas folyamat közepette, a rosszkedvű és lehangolt, szinte folyton síró én-ből egy életvidám, magából másoknak is adni tudó, az élet naposabbik oldalát kereső valaki lett, aki immáron nem fél megmutatni magát, nem fél a kudarcaitól, de a sikereitől sem!veszteseg_elengedes2_verebiivett_lifecoach.png

Büszkén vállalom sebzett énemet, ha szükséges feltárom mindenki előtt mit okozott bennem az elmúlt időszak, hogyan álltam talpra e vesztes helyzetből is, miként és kiktől kértem segítséget a gyászom legmélyebb bugyrai közepette. Életem során talán édesanyám halála okán sérültem a legnagyobbat, ám ez a seb nemcsak egy fájdalmasan lüktető hegként maradt meg bennem, hanem egy új és izgalmas életnek is teret adott, annak, ami hozzám kapcsolódik, annak ami igazán én vagyok!

Édesanyám halálával is tanított: arra okított, hogy az életet – akármilyen is – meg kell becsülni, és minden egyes másodpercet ki kell használni, ki kell élvezni magam és mások épülésére is. Miért? Azért, mert egyikőnk sem tudhatja mikor lesz vége... Az alap-gondolat nálam azóta – mely minden egyes napomat áthatja – nincs idő!

Nincs idő várni, nincs idő a holnapra, nincs idő arra, hogy halogassuk azt, amit aznap megtehetünk. Nincs időm majd! alkotni, nincs időm majd! szeretni, és nincs időm majd! létezni sem. Akkor, abban a szent percben létezem, élek, szeretek és alkotok, nem máskor, csakis akkor!

A veszteségből lefelé is vezet út, de felfelé is!

Én a felfelé vivő utat választottam, számomra ez volt az egyetlen lehetséges opció. Ma sem választanék mást, az életem azt igazolta, hogy jó döntés volt, és ezt magamnak köszönhetem. Meg édesanyukámnak, aki még a halálával is terelgetett a jó felé. Köszönöm neki, köszi Anyu!

(Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is. Amennyiben megszólított ez az írásom és úgy érzed szívesen dolgoznál egyénileg és személyre szabottan a megoldáson, gyere coachingra, szeretettel várlak!)

 

Verebi Ivett

Life & Art Coaching
Bach-virágterápia
@coachingönmagadért

 

A bejegyzés trackback címe:

https://verebiivett.blog.hu/api/trackback/id/tr9013325609
Nincsenek hozzászólások.

A facebook-on is megtalálsz:

Ez is én vagyok :-)

Írok. Blogot. Ezt itt. És nagyon szeretem. Örülök, ha olvasol, ha velem együtt gondolkodsz akár hangosan, vagy akár csak magadban.

Témák

Aggodalom (1) agresszió (1) ajánló (1) Anyaság (19) apró örömök (1) Bach-virágterápia (7) bátorság (3) békesség (1) belső világ (1) beszélgessünk! (1) boldogság (2) Burnout (2) célok tervek (2) Coaching (4) coaching (10) coachingönmagadért (2) család (3) Csendesség (1) dicséret (1) döntés (1) döntéstámogatás (1) Édesanya (1) Édesanyám (1) édesapa (1) egyediség (1) Egyenrangúság (1) egyensúly (1) egység (1) elégedettség (1) elengedés (2) Élet (9) élet (2) életöröm (1) elfogadás (1) élj a jelenben! (1) Emlékek (1) értékes (1) Érzelmek (1) estikérdések (1) facebook/WomanLife Coaching (1) Fájdalom (1) fb/újutakon-coaching önmagadért (1) Félelmek (5) férfi (1) Gondolataim (27) gondolatébresztő párbeszédek (2) görcsösen építed magadat (1) gyakorlat (1) gyász (1) Gyászfeldolgozás (1) gyerekek (3) Gyerekek (10) gyermekkor (1) Gyermekkor (1) hála (1) Hasznos (5) hatékony kommunikáció (1) Hétköznapok (1) hygge (1) időgazdálkodás (1) ítélkezés (1) Jónak lenni (2) jószándék (1) karácsony (2) karrier (1) karrier coaching (1) kommunikáció (3) Konfliktuskezelés (2) Könnyek (1) kritizálás (2) különleges pillanatok (1) Lélekbogozó (20) letölthető anyagok (1) lifecoaching (6) life coaching (11) magánélet (1) Megoldások (12) Megújulás (4) mindennapok (1) mindfulness (1) minőség (1) Múlt (1) munka (1) munkamánia (1) munka magánélet egyensúly (1) ne asszisztálj az agresszióhoz (1) (1) nyár (2) nyugalom (2) Nyugtalanság (1) önbizalom (1) önismeret (1) ÖnMAGunk (47) önzetlenség (1) öröm (2) Öröm (9) ősz (1) Őszintén (21) párkapcsolat (2) párkapcsolati coaching (1) Partnerség (1) pihenés (1) Pozitív pszichológia (1) rapidgondolatok (1) Sajátélmény (15) segítőkészség (1) Siker (1) stratégia (1) stressz (1) szakmai cikkek (2) személyes (1) személyiség (1) SZÍNes világ (2) Színterápia (1) Szomorúság (5) szoron (1) Szorongás (4) Születés (2) születésnap (1) Szülők (1) Szülőnek lenni (13) tanmese (1) testvérek (1) törődj magaddal (1) trauma (1) tudatosság (1) türelmetlenség (1) új kezdet (1) Ünnepek (3) Választott hivatás (3) Vállald önmagad! (9) Valódi értékek (2) Valódi világ (1) Változások (4) verebii (1) verebiivett (22) Veszteségeink (24) WomanLife Coaching (3) workaholic (1) CÍMKÉK, KATTANJ RÁJUK!
süti beállítások módosítása
coachingönmagadért