Nem igaz, hogy nem léteznek már jóérzésű emberek! Ez egyszerűen nem igaz. Vannak, igenis vannak és itt élnek körülöttünk. Nagyon is közel hozzánk... olyanok akik, ha bajban vagy segítenek, meg- és kisegítenek. Akik a kezüket nyújtják feléd. Akiket valóban a jószándék vezérel és viszonzást nem várva segítenek, ahol csak tudnak.
A minap történt. Nagy dózisban kaptam az egészet. Olyan volt, mintha nem is velem történne. Pedig éppen velem, velünk történt.
Focizni indultunk a kisfiammal, hogy lemozogjuk a fölösleges energiát (no, meg a húgom isteni finom karácsonyi mákoskalácsát ;) Nagy játék volt, már amennyire tőlem tellett. Kapunak két fadarabot használtunk. Élveztük a friss levegőn való mozgást, a közös játékot, amikor is a semmiből megjelent két nagytestű kutya. Megijedtem... futottak felénk. Felkaptam az egyik focikapunak használt husángot, hogy majd azzal védem meg magunkat, ha úgy adódik. A kutyák természetesen nem bántottak, csak élvezték a szabad levegőn futkározást. Egyszercsak - honnét, honnét nem - mellém lépett a gazdijuk, aki megnyugtatott, hogy nem kell félni tőlük, még csak kölykök, nem bántanak. Elnézést kért, amiért megijesztettek bennünket a kutyusok.
Hazafelé menet elvesztettük kisfiam kedvenc kesztyűjét. Persze otthon vettük észre, hogy hiányzik az egyik. Visszamentünk hát érte oda, ahol korábban fociztunk és a kutyákkal találkoztunk. Egy kedves fiatalember készségesen, segítségét felajánlva próbált a keresésben részt venni. Megköszöntem a kedvességét és tovább folytattuk a “kutató akciót”.
Hiába kerestük azonban a kis kesztyűt, sehol nem találtuk. Mivel a lakóhelyünknek van egy, a közösségi médiában megtalálható zárt csoportja, így rögtön lefényképezve a másik fél pár kesztyűt megírtuk, hogy nagy erőkkel keressük annak párját. Nem telt bele másfél óra már mehettünk is érte, ugyanis egy kedves hölgy hazafelé autózva észrevette a földön heverő kicsi gyerekkesztyűt, megállt és hazavitte, majd látva, hogy keressük gyorsan írt is nekünk. Mekkora volt az öröm, amikor a kis kesztyű ismét a kisfiam kezében volt! Hát még a belé rejtett három (!) apró csokinak mennyire örvendett az egész család! Pici, kedves figyelmesség és mennyire jól tud esni. Természetesen nem győztem hálálkodni a hölgynek.
A mi történeteinkből is láthatod, hogy igenis vannak jóérzésű, jószándékú, kedves és figyelmes, segíteni akaró és tudó emberek! Nem kell hozzá világokat átutazni, hogy találkozzunk velük, elegendő kellően nyitott szívvel és hasonló kedvességgel közelíteni embertársaink felé, ott élnek körülöttünk. Én, mi hasonló helyzetben ugyanezt tettük volna és tesszük is.
Most csak visszaáramlott hozzánk a mindennapokban megélt és másoknak adott figyelmesség és kedvesség. Ez így működik, bárki bármit mondjon is: a segítőkészség, a kedvesség, a jószándékból tett cselekedetek megsokszorozzák önmagukat!
Verebi Ivett
Life & Art CoachingBach-virágterápia@coachingönmagadért
