Vannak napok, amikor csak a túlélésre játszunk. Mert nem jön össze semmi. Mert nem úgy történik, ahogyan – szerintünk – kellene. Mert talán a világ is összeesküdött ellenünk, és nem enged a szorításából. Ilyenkor nem igazán érzékeljük a körülöttünk lévő világot vagy ha mégis, akkor csak szürkén és homályosan, melyben minden olyan egyforma, színtelen és halovány. Nehezen mutatják meg magukat az izgalmas színek és formák, nem veszük észre azokat.
Aztán egyszer csak kitisztul a szemünk előtti világ és láthatóvá válik környezetünk megannyi szépsége. Ebben a bejegyzésben megmutatom saját magam készítette fotók segítségével, hogy miket találtam egyetlen ebéd alatt, miközben finom falatokat ettünk az éppen gyógyulófélben lévő kisfiammal.
A hely legszebb lámpája - szerintem.
Míg vártunk az ebédünkre figyeltem. Figyeltem a helyet, az éppen ebédelő embereket. Sokfélék, színesek. Halkan beszélgetnek, vidáman és jóízűen nevetgélnek. Gyönyörű fények mindenhol egy egyszerű péntek délutánon. Finom illatok a levegőben, melyektől még a félig-meddig betegeskedő kisfiam étvágya is egyhamar visszatér. Izgatottan várjuk az ételt, közben mi is beszélgetünk. Az élet kis- és nagy dolgairól. Arról, hogy milyen az iskolai élet, milyen volt, amikor én is gyerek voltam, hogyan kell almalevet szívószállal inni az üvegből (ami aztán persze nem sikerült), arról, hogy milyen jó együtt lenni, vagy éppen arról, milyen a light cola íze. Ünnepi pillanatok ezek. Különlegesek, mert bizony ritka alkalom, hogy hétköznap együtt ebédelhetünk. Most is egy gyerekbetegség kellett hozzá…
Szóval, figyeltem. És fotóztam. Például ilyen szépségeket és hangulatokat:
Forró, kézzel darabolt "hagyományos" sült krumpli. Isteni volt!
Egy egyszerű mécsestartó is milyen szép tud lenni...
Mint megtudtam a pizza sült krumplival együtt a legfinomabb. :-) Itt szakszerűen bemutatja hogyan kell tunkolni.
Belülről nézve a csupasz téli táj is szívet melengető.
És végül: jó étvágyat mindenkinek!
Megpróbálom átadni a hétévesemnek is azt a szemléletet, amit én magam is élek. Figyeljen és járjon éles szemmel és nyitott szívvel. Akkor ő is észreveheti a körülötte lévő élet szépségeit.
Mert a világ szép. És színes. Sokrétű és izgalmas.
Mint ez a mai ebéd(helyszín), melynek részesei lehettünk. Egy egyszerű péntek délutánon.
- Verebi Ivett -
