Új utakon • coaching önmagadért!

Élj szívből, élj igazán!


2017. júl 12.

Szeretem azt, aki vagyok!

írta: Verebi Ivett
Szeretem azt, aki vagyok!

Korábban annyira sokan próbálták bebizonyítani mennyire keveset érek, mennyire nincs rendben a lényem, az egész létezésem, hogy bizony, el is hittem nekik. Gyakran szavakban, véleményben, vagy éppen hátukat fordítva tették mindezt. Önmagamban kerestem a hibát, hol lehet, merre találom, amit olyan sokan és sokféleképpen kifogásolnak bennem. Kutattam, szerettem volna megtalálni a valós válaszokat, magam rájönni mit és hol rontok el (ha egyáltalán erről van szó). Kíváncsivá tett mi az, amivel „kiverem a biztosítékot” néhány embernél.
Őszintén szerettem volna megtalálni, hol csúszik el időnként a kommunikációm, vagy éppen a személyiségem…

szeretem_azt_aki_vagyok_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk verebiivett

2017. jún 21.

Verejtékkel összetákolt önbizalom

írta: Verebi Ivett
Verejtékkel összetákolt önbizalom

Sokáig tartott, míg felépítette. Izzadságszagú vár épült , amelynek minden tégláját körbelengte a szinte kibírhatatlan feszültség. Minden egyes darab egyenként került a helyére, nehezen és görcsösen. Ő tette egymásra azokat, nem bízta rá senki másra, hisz' nála jobban senki nem tudja ezt (sem!) elvégezni. Nem bízott másokban, sokszor még önmagában sem, csak gépiesen tette a dolgát, építgette a kis mentsvárát, amibe - úgy hitte - majd belekapaszkodhat. M enedékül szolgálhat a számára , egy olyan hely lesz, amelyen keresztül nem hatolhat át semmi, ami rossz és bántó. Erősnek és rendíthetetlennek látta... legalábbis kívülről, ám amikor ott csücsült benne egy szál magában mégsem érzékelte annak. Gyengének, sebezhetőnek ...

Tovább Szólj hozzá

önbizalom ÖnMAGunk verebiivett görcsösen építed magadat

2017. jún 06.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

Második rész:
Kamaszságom története

Az egész gyerekkorom kicsit olyan, mintha valami félhomály lengené körül, mert van amire tisztán emlékszem, és vannak momentumok, melyekre szinte egyáltalán nem. Vannak emlékeim, nem zárt le teljesen az elmém, de bizony vannak részek, amelyekre semmiképpen nem akaródzik emlékeznem. Talán azért, mert azok fájó és könnyekkel teli eseményei az életemnek, melyek elől úgy menekültem, – és ez biztosan máig is tart valamennyire – hogy a belső szemeim előtt lehúzok egy képzeletbeli redőnyt, hogy ne jöhessen át a bántó fény. Így próbálom megóvni magam mindattól, amit a tudatom rejt és kényszerűen a tudattalan sötét homályosságába száműzve él bennem tovább.

Tisztában vagyok vele, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 29.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

Egy pillanatra visszafutottam az időbe és rátekintettem arra a valakire, aki anno kicsi gyerekként, kamaszként majd fiatal felnőttként voltam. Úgy is mondhatjuk, hogy számot vetettem magammal, valamint az elért, vagy elérni kívánt eredményeimmel. Bekukkantottam önmagamba, hogy megnézzem mi lett az álmaimmal és a vágyaimmal, melyeket gyerekként beprogramoztam a szívembe.

Az alábbi írás egy rövid lenyomata mindannak, ami voltam, vagyok és lenni szeretnék. Mivel hosszabbra sikerült, mint terveztem, ezért – hogy élvezhetőbb legyen – több darabra szedtem szét.

Első rész:
Kislány, ki vagy te?

mi_lett_beloled_kislany3_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 24.

Özönvíz-szerűen érkező érzelmek

írta: Verebi Ivett
Özönvíz-szerűen érkező érzelmek

A tegnapi hatalmas mennyiségű eső nemcsak rengeteg csapadékot hozott magával, hanem esetemben számos feltörő érzelmet is. Úgy megrohantak és magukkal ragadtak, hogy csak kapkodtam a fejem, nem is voltam képes egyiket-másikat hová tenni magamban.

Kerestem a helyüket és értelmüket, szerettem volna rájönni miért éppen akkor találtunk egymásra. A nagy keresésben persze semmire sem jutottam, így hát ezt a gondolatot gyorsan tovább is léptettem, mivel nem kívántam több energiát beleengedni. ozonviz-szeru_erzelmek_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Érzelmek Őszintén ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. máj 08.

„Pozitív pletyka” – mint a dicséret egyik eszköze

írta: Verebi Ivett
„Pozitív pletyka” – mint a dicséret egyik eszköze

Ismered ezt a gyakorlatot? Nem? Sebaj, én sem tudtam mi fán terem, egészen a hétvégéig, ahol is a Life coach-képzésen végigcsináltuk ezt a gyakorlatot minden csoporttársammal. A lényege, hogy akiről a „pletyka” szól, az hátat fordít a többieknek és nem szólalhat meg (mint az igazi pletykánál sem, mivel nincs is ott, így reagálni sem képes semmilyen módon).

Mi, akik "pletykálunk" csakis JÓ tulajdonságokat mondhatunk az illetőről, kizárólag olyan jelzőkkel illethetjük őt, amely bennünk megfogalmazódott vele kapcsolatban, vagy valamilyen módon nyomot hagyott a lelkünkben és a gondolatainkban, legyen az külső vagy belső érték. pozitiv_pletyka4_verebiivettblog.jpg

...
Tovább Szólj hozzá

Öröm Coaching Pozitív pszichológia ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. ápr 20.

SÜSSÖN KI A NAP A SZÍVEDBEN IS!

írta: Verebi Ivett
SÜSSÖN KI A NAP A SZÍVEDBEN IS!

szomorusag_verebiivettblog.jpgNézem a kedvesen bájos arcodat. Nem hamvasan fiatal már, nekem mégis szép. Életed történetei mind otthagyták nyomukat, barázdákat rajzolt az idő rajta, én mégis gyönyörűnek látlak! Meleg barna szemed üzeni, mennyire fáj most neked ott legbelül. Hozzád fordulok, szemedbe nézek, kérdezek, figyellek. Az arcodon végigcsordogáló könnyeiddel némán beszélsz hozzám.

Sötét van most ott legbelül, mélyen a lelked legtávolabbi bugyraiban. Szenvedsz valamitől, látom jól, nem kell mondanod semmit sem. Arcodon és szemeidben látom, hogy cipeled a szívedben lévő fájdalmakat, valaki vagy valami miatt mardos a fájdalom.

Rossz érzés látni mennyire kínoz ez a gyötrelem, bár nem is sejtem mi lehet az oka. Nem kíváncsiskodom, ha szeretnéd itt ...

Tovább Szólj hozzá

Könnyek Szomorúság ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. ápr 20.

ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

írta: Verebi Ivett
ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

csend_verebiivettblog.pngVan az úgy, hogy nem találok semmit magamban, amit megosztásra érdemesnek tartanék.
Miből ered mindez? Talán motiváció-hiány? Várakozás valamire? Vagy netán kiüresedett a belső világom?

Nem hiszem, inkább azt gondolom mindez csupán önmagam csendességre való törekvése. Talán túl sok volt mostanság a zaj, amely körbevett, vagy netán túl hangos volt a világ, és csendre vágyom. Kívül, belül.

Jó volna elvonulni valahová. Egy olyan helyre, ahol nyugalomra lelhetek és nem zavar egy ideig senki és semmi.

Jó volna, ha most csak az önként választott magányom venne körül, az amelyben önmagammal lehetek és magammal foglalkozhatom.

Jó volna, ha időt kaphatnék a fejemben és szívemben rejlő gondolataim rendezésére, ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk Csendesség

2017. ápr 11.

TUDOD-E ÉRTÉKELNI A SIKEREIDET?

írta: Verebi Ivett
TUDOD-E ÉRTÉKELNI A SIKEREIDET?

Megfigyelted már magad hogyan reagálsz, mit közölsz másokkal és milyen érzéseket fedezel fel magadban, amikor valamilyen siker ér? Mit teszel?

Szemedet lesütve, pironkodva tudomásul veszed azt és legyintesz egyet "ezt mindenki meg tudná csinálni!" felkiáltás kíséretében, vagy éppen ellenkezőleg: minél több barátodnak, ismerősödnek elújságolva a nagy hírt együtt örültök annak, amit elértél?

A siker sokféle, mindenkinek mást jelent, másfajta mögöttes tartalmakat hordoz. siker_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Siker ÖnMAGunk Vállald önmagad! Lélekbogozó

2017. ápr 07.

ÉN DOLGOM, TE DOLGOD - lelki nagytakarítás

írta: Verebi Ivett
ÉN DOLGOM, TE DOLGOD - lelki nagytakarítás

Gyerekkoromban a nagymamám azt mondta, hogy az a legjobb mindenkinek, ha a saját maga háza táján sepreget. Kicsi gyerekként nem értettem pontosan mit is szeretne ezzel mondani, mindenesetre a belső mozivásznamon megjelent egy sepregető asszony képe, aki éppen a háza táját tisztogatja. Akkor körülbelül ennyi volt az, amit sikerült magamévá tennem: egy képet egy tisztogató asszonyról.

Felnőttként azonban tovább árnyalódott a kép, és megértettem mit is jelent e mondat valójában. A kép, amit gyerekként elképzeltem még most is élénken él bennem, ma is látom a házát rendbe tévő asszonyt. Gyakran magamat képzelem a helyébe, máskor meg másokat.

az_en_dolgom_a_te_dolgod_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. ápr 06.

Legyetek végre JÓK!

írta: Verebi Ivett
Legyetek végre JÓK!

Isten lássa lelkem, mindig mindenben és mindenkiben megpróbálom észrevenni a jót , gyakran még akkor is, ha mások emiatt fejen koppintanak, vagy naivnak neveznek! Szeretném érzékelni magam körül azt a sok jóságot, ami bennem és benned is ott lakozik, meg szeretném mutatni mennyivel szebb és nemesebb így élni.

Csak teljes szívemből kívánni tudom, hogy mások is éljék meg életükben legalább egyetlen egyszer azokat a meleg és szeretettel teli pillanatokat és élet-villanásokat, melyekben olyan gyakran van részem.

legyetek_jok2_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Élet ÖnMAGunk Jónak lenni

2017. már 29.

ODAÉREK? VAGY ELKÉSEM?

írta: Verebi Ivett
ODAÉREK? VAGY ELKÉSEM?

Tudom, lassítani kellene. Tudok rá legalább százféle indokot miért volna jó számomra, ha lassabban élném az életem. Millió meg egy előnye van annak, ha az ember (lánya) jól osztja be az idejét és tervezi meg a napjait. Előre kiszámíthatóvá válik az akkor még láthatatlan jövő. Vagy legalábbis ezt szeretném gondolni… Ezért, amikor csak tudok, tervezek, igazodom hozzá, megpróbálok aszerint élni, annak alapján végezni a dolgaimat és teendőimet.  odaerek_vagy_sem_verebiivettblog.jpg

Néha az idő nem a legjobb barátunk, ám ha kicsit odafigyelünk rá a szövetségesünkké válhat!

...

Tovább Szólj hozzá

időgazdálkodás Megoldások ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. már 24.

AJTÓK, MELYEK NEM NYÍLNAK KI SOHASEM

írta: Verebi Ivett
AJTÓK, MELYEK NEM NYÍLNAK KI SOHASEM

Miként fordulhat az elő, hogy nagyon szerettünk volna belépni egy bizonyos képzeletbeli ajtón, azt hittünk zökkenőmentes lesz a bejutás, aztán valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégsem így történt? Nem értjük miért alakult így, hiszen mindent megtettünk: felkutattuk a terepet, körbejártuk a témát, beszereztünk minden ehhez szükséges információt és mégsem jött össze, vagy nem úgy, ahogyan azt korábban jól megterveztük. Talán ide illik a régi mondás: ember tervez, Isten végez! Valóban. Amit mi nagy műgonddal megterveztünk és amiben hittünk, az egyszerűen nem akart semmilyen formában sem megvalósulni.   

door2.jpgKulccsal és lakattal lezárt ajtók, melyek talán sosem nyílhatnak ki...

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások ÖnMAGunk Veszteségeink Sajátélmény

2017. már 23.

TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

írta: Verebi Ivett
TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

Mit gondolsz, ha be kellene mutatnod magadat, azt hogyan tennéd? Mit mondanál egy ismeretlen embernek milyen vagy te? Mit csinálsz, mit értél el, melyek a fő jellemvonásaid, vannak-e sikereid? Birtokában vagy a képességeidnek, tisztában vagy-e a tudásoddal, azokkal a tehetség-szikrákkal, amelyekkel rendelkezel? Képes vagy-e szembenézni önmagaddal, tudsz-e önállóan dönteni, és aztán e szerint cselekedni, viselni a néhanapján előforduló kudarcokat is akár?

kivagyte1_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! Lélekbogozó

2017. már 21.

MIT HAGYNÉK HÁTRA?

írta: Verebi Ivett
MIT HAGYNÉK HÁTRA?

Elgondolkodtam azon, hogy ha holnap el kellene hagynom ezt a szép világot szomorú lennék-e vagy sem. Biztosan szomorkodnék kicsit (igazából nagyon!), mert olyan sok érdekes dolgot kellene hátrahagynom, amit még nem láttam és nem tapasztaltam. Egy pillanatig talán még úgy is érezném magam, mint akit megfosztottak a legféltettebb kincsétől. buborek_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk

2017. már 08.

TAVASZI RENDes, HELYET CSINÁLÓ ÁTALAKULÁS

írta: Verebi Ivett
TAVASZI RENDes, HELYET CSINÁLÓ ÁTALAKULÁS

vege_verebiivettblog.jpgTavasz van. Megállíthatatlanul itt van, megérkezett végre, már nagyon vártam! Ebben az évszakban minden megújul, minden kicsit más, minden olyan friss és ropogós. A tavasz számomra rendszerint valami újnak a kezdetét , és egyben valaminek a végét is jelöli. A végpontot látom, tisztán érzékelem, ám az újat még csak sejthetem, teljes valójában ezidáig még nem mutatta meg magát, sejtelmesen azonban már velem van és finoman üzenget.

Vannak érzések, érzetek, jó és rossz történések, helyzetek, emberek és csoportosulások, amelyeknek az életemben az idei tavasz a végét jelöli.

Nehéz volt elengedni mind (talán maradéktalanul még nem is igazán sikerült, talán teljesen sosem fogom magamtól eltávolítani azokat), ám ma már tudom, ...

Tovább Szólj hozzá

Megújulás Öröm Őszintén ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. már 07.

MÚLT – ami elMÚLT, és amit magunkkal vinni érdemes

írta: Verebi Ivett
MÚLT – ami elMÚLT, és amit magunkkal vinni érdemes

Gyakran annyira nehéz azt mondani valamire vagy valaki(k)re, hogy vége, hogy létezik az a pont, amikor befejeztük. Lezárjuk életünk egy szép, vagy kevésbé szép fejezetét, és feltesszük arra a polcra, ahová való, megkeressük az igazi helyét. Nehéz, mert roppant fájdalmas kimondani, pláne át- és megélni valaminek a végét, főként akkor, amikor előtte ragaszkodtunk hozzá, mert hozzánk tartozónak éreztük, mert benne voltunk otthon.

mult_elengedes_verebiivettblog.pngElengedés. Mostanában divatos kifejezéssé vált, boldog boldogtalan használja napi szinten. Mindenki mindent el akar engedni, semmit meg nem akar tartani, mindennek mennie kell. Így vagyunk a múlt negatív eseményeivel, rossz érzetekkel járó történéseivel, vagy akár emberekkel, akikben csalódtunk, akikbe többet ...

Tovább Szólj hozzá

Múlt ÖnMAGunk Veszteségeink Vállald önmagad!

2017. már 03.

TULIPÁNOK MINDEN MENNYISÉGBEN

írta: Verebi Ivett
TULIPÁNOK MINDEN MENNYISÉGBEN

Az utóbbi időben szinte megbabonázva figyelem a tavaszi természetet, mely hosszú téli álmából végre ébredezni látszik.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ablakomban nevelgetett sárga tulipán , melyet hetekkel ezelőtt vásároltam és vártam, hogy virágba boruljon. Ma végre megtörtént! Örömmel láttam, hogy a pár napja még apró bimbókból mára napsárga színű, gyönyörű és élettel teli virágok fejlődtek. tulipan_verebiivettblog.jpg
Saját nevelésű tulipánom, mely mára ilyen szépen kivirágzott.

Hát nem gyönyörű? Élmény volt fotózni is!

...
Tovább Szólj hozzá

öröm Élet ÖnMAGunk

2017. már 01.

JÓT TENNI MINDEN NAP

írta: Verebi Ivett
JÓT TENNI MINDEN NAP

Szeretek másoknak és másokkal jót tenni, enélkül egyszerűen nem érzem jól magam, időről időre szükségem van rá, hogy valakinek segíthessek így, vagy úgy. Kicsit olyan ez számomra, mint egy „szenvedély”: ragaszkodom hozzá, és mára már az életem részévé vált. Mindig is éreztem magamban az ez iránti késztetést, csak éppen nem tudtam hogyan és miként fogjak hozzá. jot_tenni_verebiivettblog.jpg

 

...

Tovább Szólj hozzá

Öröm ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. feb 23.

FEHÉR? FEKETE?

írta: Verebi Ivett
FEHÉR? FEKETE?

színekben pompázó belső világ

zebra2.jpegHosszú ideig szinte mindent fekete-fehérben érzékeltem és ezen a szemüvegen keresztül szemléltem. Nem érdekeltek az „árnyalatok”, észre sem vettem azokat. Valami (valaki) vagy jó volt, vagy nem. Valamit vagy értettem, vagy nem. Kétségbeejtően egysíkú volt a világ, nem volt abban semmi szín, semmi élet, bár, én akkor azt hittem AZ maga az ÉLET…

Egy olyan, összesen két színt váltakozva használó világban éltem, ahol – látszólag - minden egyértelműnek tűnt. Ha örültem, akkor kirobbanóan tettem, ha bánatos voltam, akkor semmi és senki nem volt képes felvidítani. Kizárólag pozitív és negatív dolgok, emberek és érzelmek vettek körül, nem volt átmenet egyikből a másikba. Rengeteg címke, és még annál is több ítélkezés ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk SZÍNes világ Vállald önmagad!