Új utakon • coaching önmagadért!

Élj szívből, élj igazán!


2017. aug 03.

Viszlát, Szupernőség!

írta: Verebi Ivett
Viszlát, Szupernőség!

Egy hét teljes egészében gyermek- és férjmentesen. Pontosabban csak öt nap. Öt teljes nap! Öt olyan este, amikor nem várnak a teendők, nem kell rohanni, nem kívánja senki, hogy legyek jelen, és senkiről nem kell gondoskodnom. Maga a mennyország!

Félreértés ne essék, imádom a családomat, a társamat, a gyerekemet és a macskánkat! Senki és semmi nem lehet olyan fontos, mint ők, mindig az első helyet foglalják el az életemben. Ám, mint gondolkodó, érző, folyton ötletelő és önmagával is jóban lévő emberként időnként bizony szükségem van a magányra is. Arra, hogy egy kicsit egyedül lehessek, hogy ne kelljen megfelelnem, hogy végre álarcok és szerepek nélkül önmagam lehessek , a saját magam társaságával.

viszlatszupernoseg_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

személyes Anyaság Őszintén verebiivett

2017. júl 12.

Szeretem azt, aki vagyok!

írta: Verebi Ivett
Szeretem azt, aki vagyok!

Korábban annyira sokan próbálták bebizonyítani mennyire keveset érek, mennyire nincs rendben a lényem, az egész létezésem, hogy bizony, el is hittem nekik. Gyakran szavakban, véleményben, vagy éppen hátukat fordítva tették mindezt. Önmagamban kerestem a hibát, hol lehet, merre találom, amit olyan sokan és sokféleképpen kifogásolnak bennem. Kutattam, szerettem volna megtalálni a valós válaszokat, magam rájönni mit és hol rontok el (ha egyáltalán erről van szó). Kíváncsivá tett mi az, amivel „kiverem a biztosítékot” néhány embernél.
Őszintén szerettem volna megtalálni, hol csúszik el időnként a kommunikációm, vagy éppen a személyiségem…

szeretem_azt_aki_vagyok_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk verebiivett

2017. jún 12.

Kell-e akarni változtatni?

írta: Verebi Ivett
Kell-e akarni változtatni?

Mostanság gyakran találkozom a változás és változtatás iránti igényre való törekvéssel. Önmagunkkal, a környezetünkkel, a jelenlegi munkánkkal, vagy az egész hozzáállásunkkal kapcsolatosan. Végtelen írások szólnak a változtatás, a bátor élet és az önmegvalósítás témakörében, melyek - akarva vagy akaratlanul - arra ösztönöznek (de minimum elgondolkodtatnak), hogy merjünk kilépni az oly' sokat emlegetett komfortzónánkból és vágjunk bele valami újba , egy addig ismeretlen dologba, vagy egyéb másba, vagy éppen hagyjunk fel régi szokásainkkal, tapasztaljuk meg az újdonságok erejét, legyünk jelen tudatosan és alakítsuk mi magunk a világunkat, merthogy ezt csak mi tudjuk megtenni, gondolatainkkal és hozzáállásunkkal formáljuk a ...

Tovább Szólj hozzá

Változások Megoldások Őszintén verebiivett

2017. jún 09.

Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

írta: Verebi Ivett
Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

„Jól nézel ma ki!” – üdvözöl az egyik (férfi) kollégám kora reggel a munkahelyi büfében. Én, ahelyett, hogy boldog mosollyal az arcomon megköszönném a kedvességét mit csinálok? Elkezdek szabadkozni, hogy nem is úgy van az, hogy néznék már ki jól pont ma, amikor összesen körülbelül öt órát sikerült aludnom, és különben is, nem is értem a dicséretét.

Ebből a pár másodpercnyi monológból ráláttam egy rám jellemző fontos dologra: nem vagyok képes tisztán fogadni az engem ért dicséreteket, jó és bátorító szavakat. Nem tudom szűrés nélkül befogadni azokat, mert folyton keresem mögöttük a láthatatlan szándékot és gondolatokat, azonban tudom, hogy mindez egy teljesen hiábavaló és reménytelenül fölösleges ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén Vállald önmagad! Lélekbogozó verebiivett

2017. jún 06.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

Második rész:
Kamaszságom története

Az egész gyerekkorom kicsit olyan, mintha valami félhomály lengené körül, mert van amire tisztán emlékszem, és vannak momentumok, melyekre szinte egyáltalán nem. Vannak emlékeim, nem zárt le teljesen az elmém, de bizony vannak részek, amelyekre semmiképpen nem akaródzik emlékeznem. Talán azért, mert azok fájó és könnyekkel teli eseményei az életemnek, melyek elől úgy menekültem, – és ez biztosan máig is tart valamennyire – hogy a belső szemeim előtt lehúzok egy képzeletbeli redőnyt, hogy ne jöhessen át a bántó fény. Így próbálom megóvni magam mindattól, amit a tudatom rejt és kényszerűen a tudattalan sötét homályosságába száműzve él bennem tovább.

Tisztában vagyok vele, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 29.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

Egy pillanatra visszafutottam az időbe és rátekintettem arra a valakire, aki anno kicsi gyerekként, kamaszként majd fiatal felnőttként voltam. Úgy is mondhatjuk, hogy számot vetettem magammal, valamint az elért, vagy elérni kívánt eredményeimmel. Bekukkantottam önmagamba, hogy megnézzem mi lett az álmaimmal és a vágyaimmal, melyeket gyerekként beprogramoztam a szívembe.

Az alábbi írás egy rövid lenyomata mindannak, ami voltam, vagyok és lenni szeretnék. Mivel hosszabbra sikerült, mint terveztem, ezért – hogy élvezhetőbb legyen – több darabra szedtem szét.

Első rész:
Kislány, ki vagy te?

mi_lett_beloled_kislany3_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 24.

Özönvíz-szerűen érkező érzelmek

írta: Verebi Ivett
Özönvíz-szerűen érkező érzelmek

A tegnapi hatalmas mennyiségű eső nemcsak rengeteg csapadékot hozott magával, hanem esetemben számos feltörő érzelmet is. Úgy megrohantak és magukkal ragadtak, hogy csak kapkodtam a fejem, nem is voltam képes egyiket-másikat hová tenni magamban.

Kerestem a helyüket és értelmüket, szerettem volna rájönni miért éppen akkor találtunk egymásra. A nagy keresésben persze semmire sem jutottam, így hát ezt a gondolatot gyorsan tovább is léptettem, mivel nem kívántam több energiát beleengedni. ozonviz-szeru_erzelmek_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Érzelmek Őszintén ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. ápr 24.

Értékes

írta: Verebi Ivett
Értékes

ertekes_verebiivettblog.jpgJelent még egyáltalán valakinek bármit is ez a fogalom?

Értékes - az anyagi világon túli értékek birodalma.

Értékes-e még valaki számára egy okos és felismerésekkel teli gondolathalmaz? Az, ami előre visz és nem hátrafelé vagy lefelé húz. Vagy az, amelyek által többek lehetünk, lélekvilágunk gazdagodhat?

Értékes-e még valakinek egy hús-vér, igazán létező kapcsolat? Az, ami a valódi életben köttetett és ott is van jelen. Az, amely által mi magunk is fejlődhetünk.

Értékesnek számít-e még bárkinek is az a fogalom, hogy jóság? Az, ami sohasem vár viszonzást, mert enélkül is csendben téve a dolgát cselekszik szüntelen. Az, amire ha csak rágondol az ember máris finom melegség tölti el a szívét és a lelkét.

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Gondolataim Őszintén Valódi értékek

2017. ápr 20.

ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

írta: Verebi Ivett
ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

csend_verebiivettblog.pngVan az úgy, hogy nem találok semmit magamban, amit megosztásra érdemesnek tartanék.
Miből ered mindez? Talán motiváció-hiány? Várakozás valamire? Vagy netán kiüresedett a belső világom?

Nem hiszem, inkább azt gondolom mindez csupán önmagam csendességre való törekvése. Talán túl sok volt mostanság a zaj, amely körbevett, vagy netán túl hangos volt a világ, és csendre vágyom. Kívül, belül.

Jó volna elvonulni valahová. Egy olyan helyre, ahol nyugalomra lelhetek és nem zavar egy ideig senki és semmi.

Jó volna, ha most csak az önként választott magányom venne körül, az amelyben önmagammal lehetek és magammal foglalkozhatom.

Jó volna, ha időt kaphatnék a fejemben és szívemben rejlő gondolataim rendezésére, ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk Csendesség

2017. ápr 10.

EGY INTERNET-MENTES NAP MARGÓJÁRA

írta: Verebi Ivett
EGY INTERNET-MENTES NAP MARGÓJÁRA

A vasárnapot „ nettelenül ” töltöttem, azaz nem voltam jelen semmiféle online közegben. Saját magam döntése nyomán ez a nap teljes egészében a valódi világé volt, csak ott léteztem, időlegesen nem élvezve az internet nyújtotta előnyöket és esetleges hátrányokat. Saját magam kifejezett és határozott döntése eredményeként ezen a napon egyáltalán nem voltam elérhető a virtuális világban.

Amikor belevágtam úgy gondoltam egyben tesztelem is magam . Tesztelem azt, hogy mennyire lettem az utóbbi időben net- és internet (mondjuk inkább facebook-) függő, és tesztelem azt mennyire tud megviselni a nullára redukált internet-mentesség. egy_internetmentes_nap_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén Sajátélmény Valódi világ

2017. már 23.

TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

írta: Verebi Ivett
TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

Mit gondolsz, ha be kellene mutatnod magadat, azt hogyan tennéd? Mit mondanál egy ismeretlen embernek milyen vagy te? Mit csinálsz, mit értél el, melyek a fő jellemvonásaid, vannak-e sikereid? Birtokában vagy a képességeidnek, tisztában vagy-e a tudásoddal, azokkal a tehetség-szikrákkal, amelyekkel rendelkezel? Képes vagy-e szembenézni önmagaddal, tudsz-e önállóan dönteni, és aztán e szerint cselekedni, viselni a néhanapján előforduló kudarcokat is akár?

kivagyte1_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! Lélekbogozó

2017. már 21.

MIT HAGYNÉK HÁTRA?

írta: Verebi Ivett
MIT HAGYNÉK HÁTRA?

Elgondolkodtam azon, hogy ha holnap el kellene hagynom ezt a szép világot szomorú lennék-e vagy sem. Biztosan szomorkodnék kicsit (igazából nagyon!), mert olyan sok érdekes dolgot kellene hátrahagynom, amit még nem láttam és nem tapasztaltam. Egy pillanatig talán még úgy is érezném magam, mint akit megfosztottak a legféltettebb kincsétől. buborek_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk

2017. már 08.

TAVASZI RENDes, HELYET CSINÁLÓ ÁTALAKULÁS

írta: Verebi Ivett
TAVASZI RENDes, HELYET CSINÁLÓ ÁTALAKULÁS

vege_verebiivettblog.jpgTavasz van. Megállíthatatlanul itt van, megérkezett végre, már nagyon vártam! Ebben az évszakban minden megújul, minden kicsit más, minden olyan friss és ropogós. A tavasz számomra rendszerint valami újnak a kezdetét , és egyben valaminek a végét is jelöli. A végpontot látom, tisztán érzékelem, ám az újat még csak sejthetem, teljes valójában ezidáig még nem mutatta meg magát, sejtelmesen azonban már velem van és finoman üzenget.

Vannak érzések, érzetek, jó és rossz történések, helyzetek, emberek és csoportosulások, amelyeknek az életemben az idei tavasz a végét jelöli.

Nehéz volt elengedni mind (talán maradéktalanul még nem is igazán sikerült, talán teljesen sosem fogom magamtól eltávolítani azokat), ám ma már tudom, ...

Tovább Szólj hozzá

Megújulás Öröm Őszintén ÖnMAGunk Lélekbogozó

2017. feb 23.

FEHÉR? FEKETE?

írta: Verebi Ivett
FEHÉR? FEKETE?

színekben pompázó belső világ

zebra2.jpegHosszú ideig szinte mindent fekete-fehérben érzékeltem és ezen a szemüvegen keresztül szemléltem. Nem érdekeltek az „árnyalatok”, észre sem vettem azokat. Valami (valaki) vagy jó volt, vagy nem. Valamit vagy értettem, vagy nem. Kétségbeejtően egysíkú volt a világ, nem volt abban semmi szín, semmi élet, bár, én akkor azt hittem AZ maga az ÉLET…

Egy olyan, összesen két színt váltakozva használó világban éltem, ahol – látszólag - minden egyértelműnek tűnt. Ha örültem, akkor kirobbanóan tettem, ha bánatos voltam, akkor semmi és senki nem volt képes felvidítani. Kizárólag pozitív és negatív dolgok, emberek és érzelmek vettek körül, nem volt átmenet egyikből a másikba. Rengeteg címke, és még annál is több ítélkezés ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk SZÍNes világ Vállald önmagad!

2017. feb 05.

HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETEK

írta: Verebi Ivett
HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETEK

avagy a karácsonyfa pihenőre küldése februárban (!)

spring_tree2.JPGTudom, hagyományosan – minden rendes családban – január 6-án szedik le a karácsonyfa ruháját és küldik el egy viszonylag hosszabb pihenőre, hogy aztán majd az elkövetkező ünnep alkalmával ismét teljes pompájában ragyoghasson mindenki örömére.

Nem volna ez másként kis családomban sem, ha mi is olyan rendesek és hagyománytisztelők volnánk, mint oly’ sokan mások. Nem arról van szó, hogy minálunk ne lennének bevett szokások, vagy nem tartanánk meg a naptári ünnepeket, dehogy! Esetünkben a karácsonyfához – ami egyébként évek óta mű a macska és egyéb rohangáló kis élőlény miatt, no meg persze azért sem, mert nem vagyok egy nagy tűleveleket eltakarító-tündér – való érzelmi kötődés, ami esetünkben finoman szólva is ...

Tovább Szólj hozzá

Hétköznapok Öröm Őszintén Szomorúság Veszteségeink Választott hivatás

2017. jan 29.

„TE KORA REGGEL IS ILYEN SZÉP VAGY?”

írta: Verebi Ivett
„TE KORA REGGEL IS ILYEN SZÉP VAGY?”

biblia_idezet_1.PNGLáttam a reggeli ébredezős arcodat. Csodaszép volt! Olyan tiszta, amilyet csak ritkán lát az ember. Fáradt voltál, mégis ragyogtál. Jó érzés volt rád nézni, annyira bájos volt az arcod. Mosolyogtál, csendesen és lágyan beszélgettél velem. Pedig komoly dolgokról is szó esett kettőnk között, te mégsem voltál kemény. Szerintem nem is tudsz az lenni sosem…

Sokáig nem tudtam veled mit kezdeni, talán te sem velem. Kerülgettelek, nem tudtam miként szóljak hozzád, mivel férkőzhetnék a közeledbe. Egy időben talán nem is akartam ott lenni… más, mások érdekeltek. Olyanok, akik kicsit hangosabbak, akik könnyebben befogadtak engem a világukba.

...

Tovább Szólj hozzá

Öröm Őszintén ÖnMAGunk

2017. jan 24.

„EZ NEM IS TE VAGY!” - TÉVELYGÉSEIM

írta: Verebi Ivett
„EZ NEM IS TE VAGY!” - TÉVELYGÉSEIM

cipo.jpegIgen, AZ valóban nem én voltam. Valaki más volt, aki irányítani próbálta a bennem élő okosabbik énem. Valaki más volt, aki mindig utat tör magának, bármi áron, azért, hogy kielégíthesse szomjazó irányítási vágyát. Valaki más volt, valaki, akivel együtt kell élnem. Egy részem, aki képes erőszakoskodni saját magával!

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Öröm Őszintén Szomorúság Sajátélmény

2017. jan 23.

SZÜRKESÉG, ROSSZ HANGULAT - (MOST IS) ŐSZINTÉN ÖNMAGAMRÓL

írta: Verebi Ivett
SZÜRKESÉG, ROSSZ HANGULAT - (MOST IS) ŐSZINTÉN ÖNMAGAMRÓL

radiok.jpgNem tudom mi teszi, talán a tél vége, talán a reggeli fagyos szürkeség, vagy esetleg az, amikor a sűrű köd miatt reggel az orromig sem látok munkába menet.
Talán, mert véget értek az Ünnepek (bár, nálunk nem egészen, mert még mindig áll a karácsonyfa) , vagy netán azért, mert nálam a január iszonyú sok munkával, rengeteg külső - és so kszor belülről fakadó - stresszel is jár.

Milliónyi helyen kell helyt állni, megfelelni másoknak és magamnak is. A rengeteg tennivaló, a környezetből, és a gyakran magamból fakadó túlzott, időnként irreális elvárások elfárasztanak, kimerítenek. Lótok-futok szaladok, mint annyian mások naponta.

Elfáradtam, "soknak" érzem az elmúlt pár hónapot, vagy inkább évet. Pihenni szeretnék...

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad!