Új utakon • Coaching önmagadért

Szívvel. Lélekkel. Önmagadért.


2017. ápr 24.

Értékes

írta: Verebi Ivett
Értékes

ertekes_verebiivettblog.jpgJelent még egyáltalán valakinek bármit is ez a fogalom?

Értékes - az anyagi világon túli értékek birodalma.

Értékes-e még valaki számára egy okos és felismerésekkel teli gondolathalmaz? Az, ami előre visz és nem hátrafelé vagy lefelé húz. Vagy az, amelyek által többek lehetünk, lélekvilágunk gazdagodhat?

Értékes-e még valakinek egy hús-vér, igazán létező kapcsolat? Az, ami a valódi életben köttetett és ott is van jelen. Az, amely által mi magunk is fejlődhetünk.

Értékesnek számít-e még bárkinek is az a fogalom, hogy jóság? Az, ami sohasem vár viszonzást, mert enélkül is csendben téve a dolgát cselekszik szüntelen. Az, amire ha csak rágondol az ember máris finom melegség tölti el a szívét és a lelkét.

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Gondolataim Őszintén Valódi értékek

2017. ápr 20.

ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

írta: Verebi Ivett
ELCSENDESEDETT GONDOLATOK

csend_verebiivettblog.pngVan az úgy, hogy nem találok semmit magamban, amit megosztásra érdemesnek tartanék.
Miből ered mindez? Talán motiváció-hiány? Várakozás valamire? Vagy netán kiüresedett a belső világom?

Nem hiszem, inkább azt gondolom mindez csupán önmagam csendességre való törekvése. Talán túl sok volt mostanság a zaj, amely körbevett, vagy netán túl hangos volt a világ, és csendre vágyom. Kívül, belül.

Jó volna elvonulni valahová. Egy olyan helyre, ahol nyugalomra lelhetek és nem zavar egy ideig senki és semmi.

Jó volna, ha most csak az önként választott magányom venne körül, az amelyben önmagammal lehetek és magammal foglalkozhatom.

Jó volna, ha időt kaphatnék a fejemben és szívemben rejlő gondolataim rendezésére, ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk Csendesség

2017. már 21.

MIT HAGYNÉK HÁTRA?

írta: Verebi Ivett
MIT HAGYNÉK HÁTRA?

Elgondolkodtam azon, hogy ha holnap el kellene hagynom ezt a szép világot szomorú lennék-e vagy sem. Biztosan szomorkodnék kicsit (igazából nagyon!), mert olyan sok érdekes dolgot kellene hátrahagynom, amit még nem láttam és nem tapasztaltam. Egy pillanatig talán még úgy is érezném magam, mint akit megfosztottak a legféltettebb kincsétől. buborek_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Gondolataim Őszintén ÖnMAGunk

2017. már 10.

ÉDESAPÁMNAK, SZERETETTEL

írta: Verebi Ivett
ÉDESAPÁMNAK, SZERETETTEL

boldogszuletesnapot_verebiivett.jpgMa van a születésed napja, éppen ma lettél 59 éves!

Szép kor, nagy tapasztalatokkal és életeseményekkel teli életút, melyben sok-sok fájdalom, rengeteg nélkülözés és mellőzöttség, olykor kitaszítottság is szerepet kapott.

Túl korán meg kellett tanulnod milyen az élet apa nélkül, hiszen vér szerinti édesapád alig harminc évesen hagyta itt e földi világot. Fiatalon ment el, életének egy szerencsétlen, végzetes baleset vetett véget. Itt maradtál egy szem fiúként a húgoddal és édesanyáddal, egyedül, talajvesztetten és félárván .

A családod lassan talpra állt, új életet kezdtetek, te kaptál egy nevelőapát, aki – erejéhez mérten – gondoskodott rólatok, édesanyád nevelgetett, lassan kirepültetek a nehezen megtalált és ...

Tovább Szólj hozzá

Élet Ünnepek Gondolataim Öröm

2017. jan 21.

„Jól vagy? Igen, persze!" VALÓBAN?

írta: Verebi Ivett
„Jól vagy? Igen, persze!" VALÓBAN?

Időnként elidőzöm az egyik amerikai közösségi oldalon, ahol sok-sok emberi sorsot lehet megismerni. Olvasgatom a hihetetlenebbnél hihetetlenebb, vagy éppen teljesen hétköznapi, ám egyszerűen és plasztikusan megjelenített emberi mondanivalókat. A minap épp egy ilyen hasonlót olvastam. Egy fiatal lány mesélt arról, hogy miként kellett megtanulnia a nyílt és őszinte kommunikációt miután meghalt az édesapja. Újra kellett tanulnia édesanyjával BESZÉLGETNI , és újra kellett tanulnia azt is, hogyan fejezze ki bánatát, esetleges rossz kedvét, hogyan NE REJTSE EL a világ és önmaga elől a valódi érzéseit.

Nagyon tanulságos volt e néhány sor. Rengeteg gondolat felötlött bennem miközben olvastam e pár szavas írást. Például az, hogy miként ...
Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Öröm Szomorúság ÖnMAGunk Vállald önmagad!

2017. jan 15.

ÖNMAGAMAT VILÁGRA SEGÍTENI

írta: Verebi Ivett
ÖNMAGAMAT VILÁGRA SEGÍTENI

szuletes_1.jpegMinden hat esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor született meg a gyermekem. És még valaki… Én! Én, aki addig élte látszólagosan gondtalan, boldog és időnként féktelen életét, nem kímélve magát semmitől, olykor már önpusztító módon dacolva a társadalom által elfogadott „értékek” ellen. Nem néztem senkit és semmit. Tettem a dolgom, sokszor keményen, sokszor magamat és másokat sem kímélve. Egyetlen dolog számított: én, saját magam. Mintha teljesen egyedül lettem volna ezen a hatalmas bolygón, mintha rajtam kívül egyetlen élőlény sorsa nem számítana, csak a sajátom.

...

Tovább Szólj hozzá

Születés Gondolataim Szülőnek lenni ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 12.

EGYSZER FENN, EGYSZER MEG LENN...

írta: Verebi Ivett
EGYSZER FENN, EGYSZER MEG LENN...

Ó, hányszor volt már ilyen. Vagy hasonló. Vagy ugyanilyen. Nem is tudod igaz, nem számolod már régóta. Annyit bizonyosan érzel, hogy nem egyszer és nem is kétszer fordult elő. Mondjuk úgy, hogy találkoztál már ezzel az „érzelmi hullámvasút-szindrómával” jó párszor te is. Hol ezért, hol meg azért „találtátok meg” egymást. Hol Ő keresett, hol te Őt. Olyan ez, mint a se veled - se nélküled kapcsolatok sok-sok házasságban. Nem lehet nélküle élni, de vele sem! lepcsok.jpeg

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 12.

Téli hangulatban

írta: Verebi Ivett
Téli hangulatban

Csend van, nyugalom van.

Szunyókál a természet, kicsit alszom én is.

Látszólag minden megdermedt, minden hideg és élettelen.

teli_fa.jpg

Nézem ezt a képet és sok érdekes dolgot látok. Például azt a falevelet, amely még az ősszel lehullott a környező fákról, és most friss hó borítja. Arra vár, hogy a finom fehér hólepel puhán betakarja, védje és óvja őt a hideg ellen.

Vagy ott vannak a kismadarak, akik itt maradtak velünk e hideg és fagyos évszakban. Szívesen elfogadják a téli eleséget, amit kitettem eléjük a kerti madáretetőbe. Rendszeresen visszajárnak, várják az éltető téli falatokat. Jó érzés gondoskodni róluk, kellemes érzéssel tölt el, hogy segíthetek nekik élelemhez jutni.

Szépek a hópelyhek, amelyek ma reggelre ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk

2017. jan 01.

A csend hangjai

írta: Verebi Ivett
A csend hangjai

Ülök a szobában, csendesen egymagam. Szeretem ezt a hangok nélküli világot. Figyelek. Teljesen csend van...
Nem, mégsem! Hallok valami neszt. Egy apró kis bogár repked, aki idebenn, a jó meleg lakásban vészeli át a kinti hideg telet. Hallgatom, amint piciny kis szárnyaival verdesve változtatja a helyét. Jól érzi magát, élvezi, hogy itt benn, a melegségben lehet. buzamezo.jpg

Megint egy kis zaj! Kívülről beszűrődik a szomszéd kisállat ugatása. Ugrándozva csahol, alig hallhatóan felfogja a fülem ezt a kedves kis hangot. Nem is tart olyan sokáig, talán fázott odakinn a kis jószág, gazdája beengedte a finom melegbe.

Most, ebben a másodpercben viszont valóban csend van, nem hallok egyetlen hangot, zajt és neszt sem. Furcsa, érdekes, egy pillanatra valóban ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 01.

A benned élő gyermek...

írta: Verebi Ivett
A benned élő gyermek...

gyermekarc.jpgEgy sarokban kuporodva éled az életed. Nem látnak mások, te sem látod magadat. Egész lényedet körbelengi valami megfoghatatlanul szomorú homály. Szemed könnyes, arcodon megállíthatatlanul folynak lefelé a mély bánattal teli vizes cseppek...
Keresed hol vagy és miért kerültél ide. Ki az, aki ide száműzött téged? Miért tette ezt veled? Miért nem tudott megvédeni, amikor iga zán szükséged lett volna rá? Hogyan fordulhatott elő, hogy nem vette észre mennyit ártott neked mindezzel? Hogyan lehetett olyan vak, hogy mindezt észre sem vette…

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2016. dec 21.

Szeretetből főzött SZERETET

írta: Verebi Ivett
Szeretetből főzött SZERETET

plum.jpgMint a Nagymamám szilvalekvárja. Annak idején sokszor főzött nekünk, kinn az udvaron egy nagy üstben kavargatta a forróságban fővő szilvát, amelyet előtte gondosan együtt szedtünk a gyümölcsösben. Az érett gyümölcsöt összegyűjtöttük és hazavittük, majd nagymamám varázslatos tudományával lekvárrá változtatta azt mindannyiunk örömére.

Még ma is emlékszem az ízére: édes volt és tele volt minden jóval! Belefőzte szívét, lelkét. Több órán keresztül keverte, érlelte az ízeket a nyár végi forróságban, a gyümölcs legjavát akarta kinyerni, megfőzni nekünk. Minden alkalommal, minden nyáron sikerült ez neki, a legcsodálatosabb délutáni uzsonnát varázsolta a kezünkbe a maga sütötte kenyérrel együtt.

Ételek. Némi ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Sajátélmény

2016. dec 13.

LEVÉL EGY SOSEM LÁTOTT NAGYAPÁHOZ

írta: Verebi Ivett
LEVÉL EGY SOSEM LÁTOTT NAGYAPÁHOZ

Nem ismertelek téged. Egyetlen emlékem rólad egy kép a falon. Ott láttam az arcodat, ott láttalak téged. Apró gyerekként is felfelé emeltem a tekintetemet, amikor erre a képre pillantottam. Te voltál rajta, éreztem, hogy hatalmas és erős ember, aki rám néz.

Nem ismertelek téged, ám mégis óriásinak láttalak. Magas, tiszteletreméltó embernek tűntél, akire mindenki felnézett, és akinek az emberek engedelmeskedtek. dandelion.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink

2016. dec 09.

"Égi" születésnapodra

írta: Verebi Ivett
"Égi" születésnapodra

pillango_1.jpgEzen a napon születtél 59 évvel ezelőtt.

Vékony, copfos barna hajú kislány voltál, arcodat mindig bájosnak és jóságosnak láttam a régi, mára már megsárgult fotókon. Mosolyogtál, még a szemeid is az örömödtől ragyogtak. Örök bizakodással, el nem múló élet-igenléssel tekintettél a jövőbe.

Nehéz sorsod ellenére elapadhatatlan reménnyel telve élted napjaidat. Rövid földi léted nyomán számtalan jótettet, emlékezetes percet hagytál itt nekünk, és másoknak is egyaránt. Talán ők nem értékelték mindig, amit te tudtál számukra nyújtani, ám ez neked csak percekre okozott múló szomorúságot, megrázva magadat tovább folytattad „küldetésedet”.

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink

2016. dec 06.

Amikor elfog a kétség…

írta: Verebi Ivett
Amikor elfog a kétség…

realsoul1.jpgIdőnként előfordul. A napokban is megesett éppen. Nem volt jó érzés, sőt! Ijesztő, szívet-lelket megdermesztő érzet kerített hatalmába. Egy egészen röpke pillanatra, ami nem tartott túl sokáig, mégis maradandó nyomokat hagyott bennem, ott lenn, egészen mélyen legbelül.

Felütötte a fejét a kishitűség és az ezzel járó önkorlátozó gondolatok : kétségbeesés, kételkedés önmagamban, a világban, mindenkiben. Nem tudtam megfogalmazni miért  történt mindez, hiszen nem volt semmi oka, vagy előjele. Egyszer csak ott volt, váratlanul. Kéretlenül állított be hozzám. Mint a nem szívesen látott vendég, akit senki nem hívott, senki sem akart látni. Ilyen volt az én „vendégem” is.

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2016. nov 18.

Egy nehéz döntés

írta: Verebi Ivett
Egy nehéz döntés

seawave.jpgVan ilyen. Időnként előfordul mindannyiunk életében. Nem kerülhetjük el, rendszeresen szembetalálhatjuk magunkat egy-egy hasonló helyzettel. Habitusunktól, érettségünktől függ, mit kezdünk vele: bátran beleállunk az adott szituációba, vagy elfutunk előle, esetleg valaki másra hárítjuk a döntés felelősségét.

Egyetlen dolog biztos: a döntést meg kell hozni! Aztán, hogy ezt milyen módon sikerül majd kiviteleznünk, mennyire okoz mindez megterhelést, úgy gondolom egyéni sajátosság függvénye is.

Számomra az utolsó két lehetőség nem a lehetséges, az adott pillanatban leghelyesebb cselekvést jelenti! Ám nem csak hasonló körülmények esetén, hanem úgy egyáltalán nem. Számomra nem elfogadható, ha egy – érzelmileg, vagy egyéb más ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Veszteségeink

2016. nov 10.

Egy másik világban…

írta: Verebi Ivett
Egy másik világban…

soul2-4.jpgRégen találkoztunk már… nagyon régen. Lassan két éve, hogy „elköltöztél”. Elmentél egy olyan világba, amelyet én még nem ismerhetek. Egy olyan világba, amelyben újra valódi otthonodra leltél. Ismerős lehet számodra ez a hely, ahogyan ismerősek lehetnek az ott élő lelkek is.

Ezt a világot én a lelkek-földjének nevezem. Ez az a hely, ahonnan mindannyian elindulunk, és ahová majd egyszer biztosan visszatérünk. Ez a föld megtart bennünket, óv és védelmez. Egy olyan helynek képzelem, ahol ismeretlen fogalom a harag, a düh, az irigység és a rosszindulat. Itt csak a tiszta Szeretet van, ez éltet és mozgat mindent és mindenkit. Minden, ami az anyagi világban megjelenhet, itt értelmét veszíti, hiszen az irányító energia a Szeretet, amely a ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink

2016. nov 03.

Rövid földi lét... miért?

írta: Verebi Ivett
Rövid földi lét... miért?

A minap az egyik kedvenc énekesnőm fotója került elém, aki nagyon fiatalon, 27 évesen távozott közülünk. Emlékszem, annak idején halálának híre teljesen mellbevágott. Nem értettem miért és hogyan történhetett meg mindez. Nem értettem, hogy egyik pillanatról a másikra miként és miért találja magát egy  rendkívül tehetséges fiatal ember a másik világban. Azt sem voltam képes megérteni, hogy miért nem vette észre a környezete, hogy valami nagy baj készülődik... amy_002.gif

Tény, borzasztóan önpusztító életet élt, a tudatmódosító szerek mindennapi vendégek voltak nála, amely mellé még depresszióval és alkohol-problémával is küzdött. Évek óta... hosszú évek óta. Fiatal kora ellenére.

Számtalan, függőségei felszámolására ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink

2016. okt 28.

Álmomban is együtt!

írta: Verebi Ivett
Álmomban is együtt!

lucid-dreaming.jpgMeglátogattál. Örültél nekem és én Neked. Jó, hogy jöttél, hiányoztál már nagyon!

Már régóta nem találkoztunk, zajlott az élet, kicsit hangos is volt a világ, nem vettük észre a másikat. Elmentünk egymás mellett, egy ideig külön-külön éltük az életünket. A zajban nem figyeltem rád, nem hallottalak, nem is láttalak talán.


Eltűntél. Mintha már nem is akarnál velem találkozni soha többé. Úgy éreztem, elfelejtettél engem, hisz’ olyan régen nem jelentkeztél. Ott, ahol most Te vagy, nem tudlak Téged felkeresni, erre csak Te vagy képes! Rajtad múlik, Te döntöd el, mikor jössz ismét. Én megvárom. Türelmesen. Mert tudom, hogy egyszer úgyis eljössz hozzám…

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink

2016. okt 19.

Kreativitás,

írta: Verebi Ivett
Kreativitás,

avagy a legújabb "barátom"

creativity-quiz-550582551.jpgMit jelent nekem maga a kreativitás, mint fogalom?

Bevallom, sokáig nem is ismertük egymást. Azt sem tudtam, hogy a világon van. Régebben úgy képzeltem, hogy az egész valami misztikus és megfoghatatlan összesség, amely akkoriban főként a művészek sajátosan szépséges tevékenységét jelentette számomra. Olyan tevékenységet, amelyhez nem férhet hozzá bárki, akárki. Olyan különleges valami, amelyet csak a „beavatott” emberek ismernek, és csak ők „jogosultak” a használatára. Földi, halandó emberek csak élvezhetik e tevékenység gyümölcsét, ám nem rendelkezhetnek vele, nem birtokolhatják azt.

Ahogyan telt, múlt az idő, valamint az éveim száma, úgy kezdtem el másként látni mindezt. Már nem feltétlenül éreztem a ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2016. okt 15.

Halott kismadár

írta: Verebi Ivett
Halott kismadár

tropical-stream_s.jpgLáttam, amint ott fekszik a hideg októberi földön. Élettelen teste mereven tapadt a talajhoz. A késő őszi napfény sugarai megcsillantak szürke és barna színű tollain. Nem mozdult, halott volt…

Ki tudja mikor érte a halál… Talán, nem olyan rég’, talán nem szenvedett sokat mielőtt végleg kihunyt belőle az Élet. Talán, rövidke létében annyi élmény érte, annyira tudott élni, hogy nyugodt szívvel fogadhatta el a sorsát. Talán, a halált is elfogadta. Talán, boldogan halt meg…

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Veszteségeink