Új utakon • Coaching önmagadért

Szívvel. Lélekkel. Önmagadért.


2017. ápr 10.

EGY INTERNET-MENTES NAP MARGÓJÁRA

írta: Verebi Ivett
EGY INTERNET-MENTES NAP MARGÓJÁRA

A vasárnapot „ nettelenül ” töltöttem, azaz nem voltam jelen semmiféle online közegben. Saját magam döntése nyomán ez a nap teljes egészében a valódi világé volt, csak ott léteztem, időlegesen nem élvezve az internet nyújtotta előnyöket és esetleges hátrányokat. Saját magam kifejezett és határozott döntése eredményeként ezen a napon egyáltalán nem voltam elérhető a virtuális világban.

Amikor belevágtam úgy gondoltam egyben tesztelem is magam . Tesztelem azt, hogy mennyire lettem az utóbbi időben net- és internet (mondjuk inkább facebook-) függő, és tesztelem azt mennyire tud megviselni a nullára redukált internet-mentesség. egy_internetmentes_nap_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén Sajátélmény Valódi világ

2017. már 24.

AJTÓK, MELYEK NEM NYÍLNAK KI SOHASEM

írta: Verebi Ivett
AJTÓK, MELYEK NEM NYÍLNAK KI SOHASEM

Miként fordulhat az elő, hogy nagyon szerettünk volna belépni egy bizonyos képzeletbeli ajtón, azt hittünk zökkenőmentes lesz a bejutás, aztán valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégsem így történt? Nem értjük miért alakult így, hiszen mindent megtettünk: felkutattuk a terepet, körbejártuk a témát, beszereztünk minden ehhez szükséges információt és mégsem jött össze, vagy nem úgy, ahogyan azt korábban jól megterveztük. Talán ide illik a régi mondás: ember tervez, Isten végez! Valóban. Amit mi nagy műgonddal megterveztünk és amiben hittünk, az egyszerűen nem akart semmilyen formában sem megvalósulni.   

door2.jpgKulccsal és lakattal lezárt ajtók, melyek talán sosem nyílhatnak ki...

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások ÖnMAGunk Veszteségeink Sajátélmény

2017. jan 29.

Érezted már te is mennyire jó érzés?

írta: Verebi Ivett
Érezted már te is mennyire jó érzés?

megtapasztalni, miként képes felmelengeti egy kisgyerek mosolya az időnként jéggé fagyott szívedet?

vagy, amikor csak úgy odaszalad hozzád, és arcodra nyom egy puszit?

vagy, amikor vasárnap reggel álmosan átöleli a nyakadat, és azt kéri takard még be egy kicsit?

vagy, ahogyan az esti meseolvasás után a sötét szobában még az aznapi utolsó ölelést kérve belesúgja a füledbe mennyire szeret téged?

Bújj oda hozzá, amikor csak teheted, szívd be hajának finom illatát, simogasd meg ahányszor csak tudod apró kezeit!

Legyél vele, add neki magadat!

Tovább Szólj hozzá

Gyerekek Anyaság Szülőnek lenni Sajátélmény

2017. jan 24.

„EZ NEM IS TE VAGY!” - TÉVELYGÉSEIM

írta: Verebi Ivett
„EZ NEM IS TE VAGY!” - TÉVELYGÉSEIM

cipo.jpegIgen, AZ valóban nem én voltam. Valaki más volt, aki irányítani próbálta a bennem élő okosabbik énem. Valaki más volt, aki mindig utat tör magának, bármi áron, azért, hogy kielégíthesse szomjazó irányítási vágyát. Valaki más volt, valaki, akivel együtt kell élnem. Egy részem, aki képes erőszakoskodni saját magával!

...

Tovább Szólj hozzá

Élet Öröm Őszintén Szomorúság Sajátélmény

2017. jan 15.

ÖNMAGAMAT VILÁGRA SEGÍTENI

írta: Verebi Ivett
ÖNMAGAMAT VILÁGRA SEGÍTENI

szuletes_1.jpegMinden hat esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor született meg a gyermekem. És még valaki… Én! Én, aki addig élte látszólagosan gondtalan, boldog és időnként féktelen életét, nem kímélve magát semmitől, olykor már önpusztító módon dacolva a társadalom által elfogadott „értékek” ellen. Nem néztem senkit és semmit. Tettem a dolgom, sokszor keményen, sokszor magamat és másokat sem kímélve. Egyetlen dolog számított: én, saját magam. Mintha teljesen egyedül lettem volna ezen a hatalmas bolygón, mintha rajtam kívül egyetlen élőlény sorsa nem számítana, csak a sajátom.

...

Tovább Szólj hozzá

Születés Gondolataim Szülőnek lenni ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 12.

EGYSZER FENN, EGYSZER MEG LENN...

írta: Verebi Ivett
EGYSZER FENN, EGYSZER MEG LENN...

Ó, hányszor volt már ilyen. Vagy hasonló. Vagy ugyanilyen. Nem is tudod igaz, nem számolod már régóta. Annyit bizonyosan érzel, hogy nem egyszer és nem is kétszer fordult elő. Mondjuk úgy, hogy találkoztál már ezzel az „érzelmi hullámvasút-szindrómával” jó párszor te is. Hol ezért, hol meg azért „találtátok meg” egymást. Hol Ő keresett, hol te Őt. Olyan ez, mint a se veled - se nélküled kapcsolatok sok-sok házasságban. Nem lehet nélküle élni, de vele sem! lepcsok.jpeg

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 01.

A csend hangjai

írta: Verebi Ivett
A csend hangjai

Ülök a szobában, csendesen egymagam. Szeretem ezt a hangok nélküli világot. Figyelek. Teljesen csend van...
Nem, mégsem! Hallok valami neszt. Egy apró kis bogár repked, aki idebenn, a jó meleg lakásban vészeli át a kinti hideg telet. Hallgatom, amint piciny kis szárnyaival verdesve változtatja a helyét. Jól érzi magát, élvezi, hogy itt benn, a melegségben lehet. buzamezo.jpg

Megint egy kis zaj! Kívülről beszűrődik a szomszéd kisállat ugatása. Ugrándozva csahol, alig hallhatóan felfogja a fülem ezt a kedves kis hangot. Nem is tart olyan sokáig, talán fázott odakinn a kis jószág, gazdája beengedte a finom melegbe.

Most, ebben a másodpercben viszont valóban csend van, nem hallok egyetlen hangot, zajt és neszt sem. Furcsa, érdekes, egy pillanatra valóban ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2017. jan 01.

A benned élő gyermek...

írta: Verebi Ivett
A benned élő gyermek...

gyermekarc.jpgEgy sarokban kuporodva éled az életed. Nem látnak mások, te sem látod magadat. Egész lényedet körbelengi valami megfoghatatlanul szomorú homály. Szemed könnyes, arcodon megállíthatatlanul folynak lefelé a mély bánattal teli vizes cseppek...
Keresed hol vagy és miért kerültél ide. Ki az, aki ide száműzött téged? Miért tette ezt veled? Miért nem tudott megvédeni, amikor iga zán szükséged lett volna rá? Hogyan fordulhatott elő, hogy nem vette észre mennyit ártott neked mindezzel? Hogyan lehetett olyan vak, hogy mindezt észre sem vette…

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2016. dec 21.

Szeretetből főzött SZERETET

írta: Verebi Ivett
Szeretetből főzött SZERETET

plum.jpgMint a Nagymamám szilvalekvárja. Annak idején sokszor főzött nekünk, kinn az udvaron egy nagy üstben kavargatta a forróságban fővő szilvát, amelyet előtte gondosan együtt szedtünk a gyümölcsösben. Az érett gyümölcsöt összegyűjtöttük és hazavittük, majd nagymamám varázslatos tudományával lekvárrá változtatta azt mindannyiunk örömére.

Még ma is emlékszem az ízére: édes volt és tele volt minden jóval! Belefőzte szívét, lelkét. Több órán keresztül keverte, érlelte az ízeket a nyár végi forróságban, a gyümölcs legjavát akarta kinyerni, megfőzni nekünk. Minden alkalommal, minden nyáron sikerült ez neki, a legcsodálatosabb délutáni uzsonnát varázsolta a kezünkbe a maga sütötte kenyérrel együtt.

Ételek. Némi ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Sajátélmény

2016. dec 16.

„Adj reményt!”

írta: Verebi Ivett
„Adj reményt!”

Kerestem az útjelzőket, látni szerettem volna merre, hogyan tovább. Lépdelni valamerre, amely csak az enyém, amely csak hozzám tartozik. Kutattam, de nem leltem. Kétségbe estem. Pánik lett úrrá rajtam. Egy pillanatra nem láttam a holnapot, és nem láttam a jelent sem. Nem érzékeltem a külvilágot, nem érzékeltem saját magamat sem…

night_sky.jpgKértem. Kértem az Istentől jeleket. Útmutatókat , amelyek segítenek visszatalálni arra a pályára, amelyről letértem. Szerettem volna, ha megmutatja mit tudok tenni, merre tudok tovább haladni, hogy beteljesíthessem földi küldetésemet. Azt a küldetést, amit csak én tudok, amit csak nekem rendeltek az égiek.

...

Tovább Szólj hozzá

ÖnMAGunk Veszteségeink Sajátélmény Választott hivatás

2016. dec 06.

Amikor elfog a kétség…

írta: Verebi Ivett
Amikor elfog a kétség…

realsoul1.jpgIdőnként előfordul. A napokban is megesett éppen. Nem volt jó érzés, sőt! Ijesztő, szívet-lelket megdermesztő érzet kerített hatalmába. Egy egészen röpke pillanatra, ami nem tartott túl sokáig, mégis maradandó nyomokat hagyott bennem, ott lenn, egészen mélyen legbelül.

Felütötte a fejét a kishitűség és az ezzel járó önkorlátozó gondolatok : kétségbeesés, kételkedés önmagamban, a világban, mindenkiben. Nem tudtam megfogalmazni miért  történt mindez, hiszen nem volt semmi oka, vagy előjele. Egyszer csak ott volt, váratlanul. Kéretlenül állított be hozzám. Mint a nem szívesen látott vendég, akit senki nem hívott, senki sem akart látni. Ilyen volt az én „vendégem” is.

...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény

2016. okt 19.

Kreativitás,

írta: Verebi Ivett
Kreativitás,

avagy a legújabb "barátom"

creativity-quiz-550582551.jpgMit jelent nekem maga a kreativitás, mint fogalom?

Bevallom, sokáig nem is ismertük egymást. Azt sem tudtam, hogy a világon van. Régebben úgy képzeltem, hogy az egész valami misztikus és megfoghatatlan összesség, amely akkoriban főként a művészek sajátosan szépséges tevékenységét jelentette számomra. Olyan tevékenységet, amelyhez nem férhet hozzá bárki, akárki. Olyan különleges valami, amelyet csak a „beavatott” emberek ismernek, és csak ők „jogosultak” a használatára. Földi, halandó emberek csak élvezhetik e tevékenység gyümölcsét, ám nem rendelkezhetnek vele, nem birtokolhatják azt.

Ahogyan telt, múlt az idő, valamint az éveim száma, úgy kezdtem el másként látni mindezt. Már nem feltétlenül éreztem a ...

Tovább Szólj hozzá

Gondolataim ÖnMAGunk Sajátélmény