Új utakon • Coaching önmagadért

Szívvel. Lélekkel. Önmagadért.


2017. jún 09.

Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

írta: Verebi Ivett
Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

„Jól nézel ma ki!” – üdvözöl az egyik (férfi) kollégám kora reggel a munkahelyi büfében. Én, ahelyett, hogy boldog mosollyal az arcomon megköszönném a kedvességét mit csinálok? Elkezdek szabadkozni, hogy nem is úgy van az, hogy néznék már ki jól pont ma, amikor összesen körülbelül öt órát sikerült aludnom, és különben is, nem is értem a dicséretét.

Ebből a pár másodpercnyi monológból ráláttam egy rám jellemző fontos dologra: nem vagyok képes tisztán fogadni az engem ért dicséreteket, jó és bátorító szavakat. Nem tudom szűrés nélkül befogadni azokat, mert folyton keresem mögöttük a láthatatlan szándékot és gondolatokat, azonban tudom, hogy mindez egy teljesen hiábavaló és reménytelenül fölösleges ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén Vállald önmagad! Lélekbogozó verebiivett

2017. jún 06.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

Második rész:
Kamaszságom története

Az egész gyerekkorom kicsit olyan, mintha valami félhomály lengené körül, mert van amire tisztán emlékszem, és vannak momentumok, melyekre szinte egyáltalán nem. Vannak emlékeim, nem zárt le teljesen az elmém, de bizony vannak részek, amelyekre semmiképpen nem akaródzik emlékeznem. Talán azért, mert azok fájó és könnyekkel teli eseményei az életemnek, melyek elől úgy menekültem, – és ez biztosan máig is tart valamennyire – hogy a belső szemeim előtt lehúzok egy képzeletbeli redőnyt, hogy ne jöhessen át a bántó fény. Így próbálom megóvni magam mindattól, amit a tudatom rejt és kényszerűen a tudattalan sötét homályosságába száműzve él bennem tovább.

Tisztában vagyok vele, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 29.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

Egy pillanatra visszafutottam az időbe és rátekintettem arra a valakire, aki anno kicsi gyerekként, kamaszként majd fiatal felnőttként voltam. Úgy is mondhatjuk, hogy számot vetettem magammal, valamint az elért, vagy elérni kívánt eredményeimmel. Bekukkantottam önmagamba, hogy megnézzem mi lett az álmaimmal és a vágyaimmal, melyeket gyerekként beprogramoztam a szívembe.

Az alábbi írás egy rövid lenyomata mindannak, ami voltam, vagyok és lenni szeretnék. Mivel hosszabbra sikerült, mint terveztem, ezért – hogy élvezhetőbb legyen – több darabra szedtem szét.

Első rész:
Kislány, ki vagy te?

mi_lett_beloled_kislany3_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. ápr 11.

TUDOD-E ÉRTÉKELNI A SIKEREIDET?

írta: Verebi Ivett
TUDOD-E ÉRTÉKELNI A SIKEREIDET?

Megfigyelted már magad hogyan reagálsz, mit közölsz másokkal és milyen érzéseket fedezel fel magadban, amikor valamilyen siker ér? Mit teszel?

Szemedet lesütve, pironkodva tudomásul veszed azt és legyintesz egyet "ezt mindenki meg tudná csinálni!" felkiáltás kíséretében, vagy éppen ellenkezőleg: minél több barátodnak, ismerősödnek elújságolva a nagy hírt együtt örültök annak, amit elértél?

A siker sokféle, mindenkinek mást jelent, másfajta mögöttes tartalmakat hordoz. siker_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Siker ÖnMAGunk Vállald önmagad! Lélekbogozó

2017. már 23.

TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

írta: Verebi Ivett
TE SZÍVESEN MEGISMERKEDNÉL ÖNMAGADDAL?

Mit gondolsz, ha be kellene mutatnod magadat, azt hogyan tennéd? Mit mondanál egy ismeretlen embernek milyen vagy te? Mit csinálsz, mit értél el, melyek a fő jellemvonásaid, vannak-e sikereid? Birtokában vagy a képességeidnek, tisztában vagy-e a tudásoddal, azokkal a tehetség-szikrákkal, amelyekkel rendelkezel? Képes vagy-e szembenézni önmagaddal, tudsz-e önállóan dönteni, és aztán e szerint cselekedni, viselni a néhanapján előforduló kudarcokat is akár?

kivagyte1_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Megoldások Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! Lélekbogozó

2017. már 07.

MÚLT – ami elMÚLT, és amit magunkkal vinni érdemes

írta: Verebi Ivett
MÚLT – ami elMÚLT, és amit magunkkal vinni érdemes

Gyakran annyira nehéz azt mondani valamire vagy valaki(k)re, hogy vége, hogy létezik az a pont, amikor befejeztük. Lezárjuk életünk egy szép, vagy kevésbé szép fejezetét, és feltesszük arra a polcra, ahová való, megkeressük az igazi helyét. Nehéz, mert roppant fájdalmas kimondani, pláne át- és megélni valaminek a végét, főként akkor, amikor előtte ragaszkodtunk hozzá, mert hozzánk tartozónak éreztük, mert benne voltunk otthon.

mult_elengedes_verebiivettblog.pngElengedés. Mostanában divatos kifejezéssé vált, boldog boldogtalan használja napi szinten. Mindenki mindent el akar engedni, semmit meg nem akar tartani, mindennek mennie kell. Így vagyunk a múlt negatív eseményeivel, rossz érzetekkel járó történéseivel, vagy akár emberekkel, akikben csalódtunk, akikbe többet ...

Tovább Szólj hozzá

Múlt ÖnMAGunk Veszteségeink Vállald önmagad!

2017. feb 23.

FEHÉR? FEKETE?

írta: Verebi Ivett
FEHÉR? FEKETE?

színekben pompázó belső világ

zebra2.jpegHosszú ideig szinte mindent fekete-fehérben érzékeltem és ezen a szemüvegen keresztül szemléltem. Nem érdekeltek az „árnyalatok”, észre sem vettem azokat. Valami (valaki) vagy jó volt, vagy nem. Valamit vagy értettem, vagy nem. Kétségbeejtően egysíkú volt a világ, nem volt abban semmi szín, semmi élet, bár, én akkor azt hittem AZ maga az ÉLET…

Egy olyan, összesen két színt váltakozva használó világban éltem, ahol – látszólag - minden egyértelműnek tűnt. Ha örültem, akkor kirobbanóan tettem, ha bánatos voltam, akkor semmi és senki nem volt képes felvidítani. Kizárólag pozitív és negatív dolgok, emberek és érzelmek vettek körül, nem volt átmenet egyikből a másikba. Rengeteg címke, és még annál is több ítélkezés ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk SZÍNes világ Vállald önmagad!

2017. jan 23.

SZÜRKESÉG, ROSSZ HANGULAT - (MOST IS) ŐSZINTÉN ÖNMAGAMRÓL

írta: Verebi Ivett
SZÜRKESÉG, ROSSZ HANGULAT - (MOST IS) ŐSZINTÉN ÖNMAGAMRÓL

radiok.jpgNem tudom mi teszi, talán a tél vége, talán a reggeli fagyos szürkeség, vagy esetleg az, amikor a sűrű köd miatt reggel az orromig sem látok munkába menet.
Talán, mert véget értek az Ünnepek (bár, nálunk nem egészen, mert még mindig áll a karácsonyfa) , vagy netán azért, mert nálam a január iszonyú sok munkával, rengeteg külső - és so kszor belülről fakadó - stresszel is jár.

Milliónyi helyen kell helyt állni, megfelelni másoknak és magamnak is. A rengeteg tennivaló, a környezetből, és a gyakran magamból fakadó túlzott, időnként irreális elvárások elfárasztanak, kimerítenek. Lótok-futok szaladok, mint annyian mások naponta.

Elfáradtam, "soknak" érzem az elmúlt pár hónapot, vagy inkább évet. Pihenni szeretnék...

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad!

2017. jan 21.

„Jól vagy? Igen, persze!" VALÓBAN?

írta: Verebi Ivett
„Jól vagy? Igen, persze!" VALÓBAN?

Időnként elidőzöm az egyik amerikai közösségi oldalon, ahol sok-sok emberi sorsot lehet megismerni. Olvasgatom a hihetetlenebbnél hihetetlenebb, vagy éppen teljesen hétköznapi, ám egyszerűen és plasztikusan megjelenített emberi mondanivalókat. A minap épp egy ilyen hasonlót olvastam. Egy fiatal lány mesélt arról, hogy miként kellett megtanulnia a nyílt és őszinte kommunikációt miután meghalt az édesapja. Újra kellett tanulnia édesanyjával BESZÉLGETNI , és újra kellett tanulnia azt is, hogyan fejezze ki bánatát, esetleges rossz kedvét, hogyan NE REJTSE EL a világ és önmaga elől a valódi érzéseit.

Nagyon tanulságos volt e néhány sor. Rengeteg gondolat felötlött bennem miközben olvastam e pár szavas írást. Például az, hogy miként ...
Tovább Szólj hozzá

Gondolataim Öröm Szomorúság ÖnMAGunk Vállald önmagad!