Új utakon • coaching önmagadért!

Élj szívből, élj igazán!


2017. aug 20.

Kapaszkodók

írta: Verebi Ivett
Kapaszkodók

- gondolatébresztő párbeszédek -

kapaszkodok_verebiivettblog.jpg- Nincs senkim, akire támaszkodhatnék, akibe belekapaszkodhatnék, amikor egyedül már nehéz. Senki, érted? Senki ebben a világban!
- Biztos vagy ebben? Például azt a valakit számításba vetted-e már, akivel nap, mint nap találkozol?
- Ugyan már, nincs is ilyen ember. Rengetegen vesznek körül, de egyikőjükkel sem találkozom minden nap.
- Tökéletesen biztos vagy abban, hogy ez így van?
- Ne viccelj már velem, csak tudom tán kikkel kerülök minden áldott nap kapcsolatba?! Mindig mások vesznek körül, nincs ilyen állandó személy. Elég már a humorizálásodból, térjünk a lényegre: KIRE gondolsz?
- Na, jó, látom neked is kelleni fog egy tisztánlátó-pirula , amivel végre valóban látni leszel képes és nem csak bámulsz ki a fejedből!
- Milyen ...

Tovább Szólj hozzá

coaching verebiivett gondolatébresztő párbeszédek

2017. aug 13.

Ki vagy mi elől futsz?

írta: Verebi Ivett
Ki vagy mi elől futsz?

- gondolatébresztő párbeszédek -

- Csak azt teszem, amit bárki más: versenyzem az idővel, futok a dolgaim után. Ez az élet, te nem látod?
- Nem, nem látom! Pontosabban én nem ezt érzékelem.
- Akkor te mit látsz?
- Azt, hogy ez az őrült rohanás egy marhaság! Fut mindenki valahová, valami után, de igazából senki nem tudja hová és merre tart. Ha őszintén kéne rá válaszolni miért is csinálják ezt, senki nem tudna rá normális választ adni. Te például tudsz?
- Persze, tudok. Megyek, futok valami után, amiről azt gondolom, hogy jó. Ezt élvezem. De vannak olyan dolgok, melyeket nem, azokat, amelyeket elvár tőlem a világ, a környezetem, a családom, a főnököm, meg... ...
Tovább Szólj hozzá

coaching verebiivett gondolatébresztő párbeszédek

2017. aug 10.

Frissesség, szabadság, a nyár zamata

írta: Verebi Ivett
Frissesség, szabadság, a nyár zamata

Frissnek lenni. Kipihenni a hétköznapok fáradalmait. Jól aludni. Minőségi időt tölteni számomra kellemes tevékenységgel. Azt tenni, amihez kedvem van, kontroll nélkül belefeledkezni valamibe. Élményeket gyűjteni, majd azokat elraktározni. Felfedezni minden apró részletet, azokat, melyekre a nagy rohanásban sosincs idő. Töltődni, mi nt az  újratölthet ő elem. Visszatalálni önmagamhoz, gyógyítani megfáradt lelkemet és testemet. Könyvet olvasni, belemerülni a történetbe. Belefeledkezni a családomba, örömmel és teljes valómmal velük létezni. Nagyokat nevetni, jókat enni. Élvezni a napsugarat, a tengert, vagy éppen a Balaton szépséges kék vizét. Rácsodálkozni idegen kultúrákra, az ott élő emberekre. Mosolyt adni és mosolyt kapni. ...

Tovább Szólj hozzá

nyár verebiivett rapidgondolatok

2017. aug 08.

Ne kritizálj, helyette adj visszajelzést! De hogyan?

írta: Verebi Ivett
Ne kritizálj, helyette adj visszajelzést! De hogyan?

„Nem jól csinálod. Nincs igazad. Bután viselkedsz.  Ezt így kellett volna. Én nem így csináltam volna. Megint nem hallgattál rám. Soha nem figyelsz oda.”

Kritizálni, véleményt mondani, visszajelzés adni mindannyian remekül tudunk. Hetykén odavetett szavak és mondatok, melyek gyakran ostorként csapódnak. Gyakran nem figyelünk rá mikor, milyen helyzetben és hogyan, kinek mondunk véleményt.

Véleményt nyilvánítani szükséges, a felnőttségünkhöz tartozik, kár volna elrejteni, magunkba fojtani, azonban nagyon nem mindegy hogyan és milyen módon tesszük ezt. kritika_visszajelzes_verebiivettblog.pngA kritizálás vagy a véleményformálás kétirányú lehet:

  • Nem figyelsz a másikra, csak a saját véleményedet tartod igaznak és helyesnek, vagy netán hasznosabbnak, végső soron ...

Tovább Szólj hozzá

coaching kritizálás szakmai cikkek verebiivett

2017. aug 03.

Viszlát, Szupernőség!

írta: Verebi Ivett
Viszlát, Szupernőség!

Egy hét teljes egészében gyermek- és férjmentesen. Pontosabban csak öt nap. Öt teljes nap! Öt olyan este, amikor nem várnak a teendők, nem kell rohanni, nem kívánja senki, hogy legyek jelen, és senkiről nem kell gondoskodnom. Maga a mennyország!

Félreértés ne essék, imádom a családomat, a társamat, a gyerekemet és a macskánkat! Senki és semmi nem lehet olyan fontos, mint ők, mindig az első helyet foglalják el az életemben. Ám, mint gondolkodó, érző, folyton ötletelő és önmagával is jóban lévő emberként időnként bizony szükségem van a magányra is. Arra, hogy egy kicsit egyedül lehessek, hogy ne kelljen megfelelnem, hogy végre álarcok és szerepek nélkül önmagam lehessek , a saját magam társaságával.

viszlatszupernoseg_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

személyes Anyaság Őszintén verebiivett

2017. júl 26.

Konfliktusaink, avagy a csúnyán-szép mumusok!

írta: Verebi Ivett
Konfliktusaink, avagy a csúnyán-szép mumusok!

Van azért abban némi „báj”, amikor az „inkább nem szólok semmit, csak ne legyen konfliktus” hozzáállásból aztán egetrengető konfrontáció kerekedik!

Azon gondolkodtam – valós helyzeteket is látva – hogy miért csinálják ezt egyes emberek. Miért jobb a látszat-békét teremteni, azt fenntartani, és aztán belülről őrlődni meg puffogni, mint sérelem, vagy konfliktus esetén azon nyomban helyre tenni a dolgokat, kimondani, ami belülről bánt és feszít? Miért jobb az illető háta mögött másokkal kibeszélve őt „megoldást” keresni ily’ módon az ál-békesség fenntartására? 

Nem értem… komolyan nem! Régóta próbálom megfejteni az okát, indítékát és mindennek a mozgatórugóját. Ha nem is mindenre, de egy-két – ...

Tovább Szólj hozzá

coaching hatékony kommunikáció szakmai cikkek Konfliktuskezelés verebiivett

2017. júl 12.

Szeretem azt, aki vagyok!

írta: Verebi Ivett
Szeretem azt, aki vagyok!

Korábban annyira sokan próbálták bebizonyítani mennyire keveset érek, mennyire nincs rendben a lényem, az egész létezésem, hogy bizony, el is hittem nekik. Gyakran szavakban, véleményben, vagy éppen hátukat fordítva tették mindezt. Önmagamban kerestem a hibát, hol lehet, merre találom, amit olyan sokan és sokféleképpen kifogásolnak bennem. Kutattam, szerettem volna megtalálni a valós válaszokat, magam rájönni mit és hol rontok el (ha egyáltalán erről van szó). Kíváncsivá tett mi az, amivel „kiverem a biztosítékot” néhány embernél.
Őszintén szerettem volna megtalálni, hol csúszik el időnként a kommunikációm, vagy éppen a személyiségem…

szeretem_azt_aki_vagyok_verebiivettblog.png

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk verebiivett

2017. jún 29.

Amikor nekem is segítettek a Bach-virágeszenciák

írta: Verebi Ivett
Amikor nekem is segítettek a Bach-virágeszenciák

A napokban igencsak szomorkás és lehangolt érzelmi állapotba kerültem , melynek okát nem igazán tudtam beazonosítani. Kutattam, kerestem mi lehet a negatív hangulat mögött, de sajnos egyáltalán nem találtam semmi értelmes magyarázatot. Úgy gondolom van, amikor el kell fogadni a nem éppen vidám és jókedvű önmagunkat is, ilyenkor szinte fölösleges időrablás megfejteni mi miért történhetett, mi állhat a bánatos napok mögött.

Jómagam is így voltam ezzel, nem sokáig gondolkodtam a miérteken, pedig alapvetően eléggé „agyalós” volnék. Láttam, ez nem vezet sehová, így egy rövid – önmagammal való – tanakodás után elengedtem ezt a görcsöt, és a kedvenc Bach-virágeszenciáimhoz fordultam segítségért.

Ha kíváncsi vagy miben ...

Tovább Szólj hozzá

türelmetlenség Bach-virágterápia Szomorúság verebiivett

2017. jún 21.

Verejtékkel összetákolt önbizalom

írta: Verebi Ivett
Verejtékkel összetákolt önbizalom

Sokáig tartott, míg felépítette. Izzadságszagú vár épült , amelynek minden tégláját körbelengte a szinte kibírhatatlan feszültség. Minden egyes darab egyenként került a helyére, nehezen és görcsösen. Ő tette egymásra azokat, nem bízta rá senki másra, hisz' nála jobban senki nem tudja ezt (sem!) elvégezni. Nem bízott másokban, sokszor még önmagában sem, csak gépiesen tette a dolgát, építgette a kis mentsvárát, amibe - úgy hitte - majd belekapaszkodhat. M enedékül szolgálhat a számára , egy olyan hely lesz, amelyen keresztül nem hatolhat át semmi, ami rossz és bántó. Erősnek és rendíthetetlennek látta... legalábbis kívülről, ám amikor ott csücsült benne egy szál magában mégsem érzékelte annak. Gyengének, sebezhetőnek ...

Tovább Szólj hozzá

önbizalom ÖnMAGunk verebiivett görcsösen építed magadat

2017. jún 12.

Kell-e akarni változtatni?

írta: Verebi Ivett
Kell-e akarni változtatni?

Mostanság gyakran találkozom a változás és változtatás iránti igényre való törekvéssel. Önmagunkkal, a környezetünkkel, a jelenlegi munkánkkal, vagy az egész hozzáállásunkkal kapcsolatosan. Végtelen írások szólnak a változtatás, a bátor élet és az önmegvalósítás témakörében, melyek - akarva vagy akaratlanul - arra ösztönöznek (de minimum elgondolkodtatnak), hogy merjünk kilépni az oly' sokat emlegetett komfortzónánkból és vágjunk bele valami újba , egy addig ismeretlen dologba, vagy egyéb másba, vagy éppen hagyjunk fel régi szokásainkkal, tapasztaljuk meg az újdonságok erejét, legyünk jelen tudatosan és alakítsuk mi magunk a világunkat, merthogy ezt csak mi tudjuk megtenni, gondolatainkkal és hozzáállásunkkal formáljuk a ...

Tovább Szólj hozzá

Változások Megoldások Őszintén verebiivett

2017. jún 09.

Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

írta: Verebi Ivett
Merd jó szívvel fogadni a feléd jövő dicséreteket!

„Jól nézel ma ki!” – üdvözöl az egyik (férfi) kollégám kora reggel a munkahelyi büfében. Én, ahelyett, hogy boldog mosollyal az arcomon megköszönném a kedvességét mit csinálok? Elkezdek szabadkozni, hogy nem is úgy van az, hogy néznék már ki jól pont ma, amikor összesen körülbelül öt órát sikerült aludnom, és különben is, nem is értem a dicséretét.

Ebből a pár másodpercnyi monológból ráláttam egy rám jellemző fontos dologra: nem vagyok képes tisztán fogadni az engem ért dicséreteket, jó és bátorító szavakat. Nem tudom szűrés nélkül befogadni azokat, mert folyton keresem mögöttük a láthatatlan szándékot és gondolatokat, azonban tudom, hogy mindez egy teljesen hiábavaló és reménytelenül fölösleges ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén Vállald önmagad! Lélekbogozó verebiivett

2017. jún 06.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - II. rész

Második rész:
Kamaszságom története

Az egész gyerekkorom kicsit olyan, mintha valami félhomály lengené körül, mert van amire tisztán emlékszem, és vannak momentumok, melyekre szinte egyáltalán nem. Vannak emlékeim, nem zárt le teljesen az elmém, de bizony vannak részek, amelyekre semmiképpen nem akaródzik emlékeznem. Talán azért, mert azok fájó és könnyekkel teli eseményei az életemnek, melyek elől úgy menekültem, – és ez biztosan máig is tart valamennyire – hogy a belső szemeim előtt lehúzok egy képzeletbeli redőnyt, hogy ne jöhessen át a bántó fény. Így próbálom megóvni magam mindattól, amit a tudatom rejt és kényszerűen a tudattalan sötét homályosságába száműzve él bennem tovább.

Tisztában vagyok vele, hogy a ...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett

2017. máj 29.

Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

írta: Verebi Ivett
Mi lett az álmaiddal Kicsi Lány? - I. rész

Egy pillanatra visszafutottam az időbe és rátekintettem arra a valakire, aki anno kicsi gyerekként, kamaszként majd fiatal felnőttként voltam. Úgy is mondhatjuk, hogy számot vetettem magammal, valamint az elért, vagy elérni kívánt eredményeimmel. Bekukkantottam önmagamba, hogy megnézzem mi lett az álmaimmal és a vágyaimmal, melyeket gyerekként beprogramoztam a szívembe.

Az alábbi írás egy rövid lenyomata mindannak, ami voltam, vagyok és lenni szeretnék. Mivel hosszabbra sikerült, mint terveztem, ezért – hogy élvezhetőbb legyen – több darabra szedtem szét.

Első rész:
Kislány, ki vagy te?

mi_lett_beloled_kislany3_verebiivettblog.jpg

...

Tovább Szólj hozzá

Őszintén ÖnMAGunk Vállald önmagad! verebiivett