Mitől ne lennénk azok? Miért kéne mindenáron azt kutatni, hogy te, én vagy éppen ő mitől lesz más, mint a többi ember? Miért kellene egyáltalán megkülönböztetni magunkat másoktól?
Miért kérdezek ilyen furákat? Elmesélem (nem lesz hosszú... annyira! ).
Nagyon sokszor hallottam azt az elmúlt fél-egy évben, hogy ha ki akarunk tűnni a tömegből, fel akarjuk futtatni a vállalkozásunkat, vagy netán munkavállalóként is jobban szeretnénk érvényesülni, akkor meg kell határozni magunkat oly’ módon, ami CSAK ránk jellemző, amitől mi MÁSOK vagyunk. Magyarul az átlagból kiemelkedve mutatjuk meg magunkat, hogy biztosan ÉSZREVEGYENEK!
Mert ha csak úgy szimplán létezünk és tesszük jól vagy éppen kiválóan a dolgunkat az már nem elég. Nem elég, mert az olyan “snassz”, olyan unalmas és színtelen.
Számtalan helyen találni sokféle bevált marketingfogást és tuti tippeket énmárka építéshez, melyek segítségével (???) biztosan meg tudjuk magunkat határozni, kellőképpen pozicionálni és a célcsoportunk számára magunkat vonzóvá tenni, majd eladni. A kulcsszó minden esetben az egyediség.
Igen ám, de azt meg hogyan lehet megmutatni a hangos tömegben? Mi lehet az az egy tulajdonság, jellemvonás, plusz-tudás, amitől mi EGYEDIEK lehetünk? Mi az esszenciája mindennek?
A múlt héten egy kedves ismerősömmel beszélgettünk erről és még sok más egyéb érdekes dologról. Mi sem találtuk fel a legújabb spanyolviaszt, nem alkottunk meg egyéb (jó) pénzzé tehető okosságot. Abszolút működő modelleket sem találtunk erre. Azt viszont mindketten kimondtuk, amit ezzel kapcsolatban gondolunk: azt, hogy nem feltétlenül kell az egyediséget keresni, mert az már eleve ott van mindannyiunkban. Hiszen hiába él Budapesten még 78 Ivett nevű hölgy, aki hozzám hasonló foglalkozást / hobbit űz, közülük egy sem lesz olyan, mint én, és én meg nem leszek olyan, mint ő(k). Azért nem, mert a személyiségünk, a habitusunk vagy éppen az egyedi jellemzőink észrevétlenül megkülönböztetnek bennünket. Marketing és önturbózás nélkül.
Attól leszünk egyediek, hogy azok vagyunk akik. Ahogyan tesszük a dolgunkat. Ahogyan másokra és magunkra figyelünk. Ahogyan gondolkodunk és ahogyan kommunikálunk. Ahogyan törődünk és együttérzünk másokkal. Ahogyan csendben maradunk, ha arra van szükség, vagy éppen bő lére eresztjük a mondanivalónkat. Ahogyan megoldunk egy helyzetet és ahogyan megkeressük a továbblépés lehetőségét.
Attól leszünk egyediek, hogy (fel)vállaljuk azt az embert, akik vagyunk! Nem kell ehhez semmi hókuszpókusz, csak mi magunk. A nagy én-keresésben elveszíthetjük magunkat, nem érdemes hát erre sok időt fecsérelni. Persze, akinek ez a szenvedélye, csinálja. Én biztosan nem fogom (önmenedzsmentből megbuktam ).
Szóval, mitől is vagyunk egyediek?
Szerintem attól, hogy mindannyian embernek születtünk, élünk, szeretünk, néha nem annyira, tesszük a dolgunkat minden áldott nap. Egyediek vagyunk attól, akik vagyunk, akivé váltunk az éveink során.
Egyedi vagy attól, hogy te TE vagy. Te, aki mással nem összekeverhető és nem egybemosható. Egyedi, mint a saját ujjlenyomatod. Egyedi, mint egy kavics, amiből bár rengeteg van a tenger mélyén, mégsincs két egyforma darab!
- Verebi Ivett -
(A bejegyzésben használt fotó a Pinterestről származik.)
