Ma van a születésed napja, éppen ma lettél 59 éves!
Szép kor, nagy tapasztalatokkal és életeseményekkel teli életút, melyben sok-sok fájdalom, rengeteg nélkülözés és mellőzöttség, olykor kitaszítottság is szerepet kapott.
Túl korán meg kellett tanulnod milyen az élet apa nélkül, hiszen vér szerinti édesapád alig harminc évesen hagyta itt e földi világot. Fiatalon ment el, életének egy szerencsétlen, végzetes baleset vetett véget. Itt maradtál egy szem fiúként a húgoddal és édesanyáddal, egyedül, talajvesztetten és félárván.
A családod lassan talpra állt, új életet kezdtetek, te kaptál egy nevelőapát, aki – erejéhez mérten – gondoskodott rólatok, édesanyád nevelgetett, lassan kirepültetek a nehezen megtalált és felépített fészekből. Szerelmes lettél, édesanyám lett a társad, majd szép sorjában megszülettünk mi a gyerekeid: az egyetlen percet nem élő bátyám, jómagam, majd a húgom. Érzem, mindannyiunknak örültél a magad módján, annak ellenére, hogy talán a szíved mélyén mindig is egy fiúgyermekre vágytál. Született két élő lányod, így mi kaphattuk meg azt, amit a fiadnak is szántál volna: sok-sok fiús játékot, bohóckodást, birkózást, tekézést a rendes évi falunapon. Fára mászást, általad „kifejlesztett”, sajátos úszástanítást a gyors sodrású Tiszában. Motorozást, kerékpározást és még számtalan olyan dolgot, amelyet az apák a fiaiknak tanítanak meg elsőként.
Te minket, a leánygyermekeidet tanítottad minderre! Talán ezért szerettem mindig is inkább fiúk között lenni, az volt az én terepem, közöttük éreztem magam biztonságban. Amikor te nem voltál a közelemben az ő társaságukat kerestem, jól éreztem magam velük.
Volt, amikor nem voltál velünk… hosszú éveken keresztül kellett hiányolnunk lényedet, apai támogatásodat, végső soron az általad megteremtett biztonságot. Édesanyám próbálta a hiányodat pótolni, ám ezt a terhet nem vihette egyedül, nem is bírta, túl nagy és nehéz volt mindez. Nem is ez volt a dolga! Kellettél volna, nagy szükségünk lett volna rád. Hiányoztál…
Aztán egy szép napon újra egyben volt a családunk, olyan hirtelen történt minden, hogy csak ide-oda forgattam a fejem, nem tudtam követni a pillanat töredéke alatt alakuló eseményeket. Nem számított, csak egyetlen dolog lebegett lelki szemeim előtt: újra egy család vagyunk, nem választhatnak el egymástól soha többé! Megnyugodtunk mindannyian, éltük az életünket, mi a testvéremmel hamarosan másik városba mentünk tanulni, egy időre ismét eltávolodtunk egymástól, majd a munka a fővárosba szólított bennünket. Keveset voltunk együtt… megint hiányoztál…
Édesanyám betegségekor közelebb kerültünk egymáshoz, láthattalak végre nevetni, örülni, majd sírni is… szerettem minden arcodat, szeretem minden mozdulatodat, még akkor is, ha tudtam a tehetetlen fájdalomból táplálkozik.
Az édesapám vagy, tőled kaptam a legdrágább kincsemet, az életemet! Mindent köszönök, amit adni tudtál nekem, elfogadom, hogy akkor arra voltál képes, úgy tudtad odaadni minekünk, ezért nincs bennem már hiány! Megértettem, hogy a hiányzó részeket betölthetem azzal, ha innentől úgy figyelek rád, ahogyan korábban sosem tettem. Megértettem, hogy ami elmúlt, az örökre a belső világomhoz tartozik, minden esemény és érzés beépült a személyiségembe, attól is olyan a jellemem, hogy mindez velem megtörtént.
Mindent odaadtál, amit ajándékul tudtál adni: az általad értelmezett apaság mintáját, úgy, ahogyan nyújtani tudtad nekünk, gyerekeknek.
Köszönök mindent, de tényleg mindent! Hálás vagyok, hogy a lányod lehetek, büszke vagyok rá, hogy – még ha csak egy rövid ideig is, de – tovább vihetem a nevedet. A lányod és a gyermeked vagyok, szeretlek téged úgy, ahogyan létezel, amilyen vagy! Mindig szeretettel gondolok rád, bármi is történt a múltban, mind-mind értékes tanítással szolgálnak számomra.
Születésed napján kívánok neked hosszú, boldog életet! Kívánom, hogy találd meg a társadat, éld vele boldogan életed hátralévő részét. Egészségben, örömteli pillanatokban gazdag 59. születésed napját kívánok neked Apu!
Lányod, Ivett
