Gyerekkoromban a nagymamám azt mondta, hogy az a legjobb mindenkinek, ha a saját maga háza táján sepreget. Kicsi gyerekként nem értettem pontosan mit is szeretne ezzel mondani, mindenesetre a belső mozivásznamon megjelent egy sepregető asszony képe, aki éppen a háza táját tisztogatja. Akkor körülbelül ennyi volt az, amit sikerült magamévá tennem: egy képet egy tisztogató asszonyról.
Felnőttként azonban tovább árnyalódott a kép, és megértettem mit is jelent e mondat valójában. A kép, amit gyerekként elképzeltem még most is élénken él bennem, ma is látom a házát rendbe tévő asszonyt. Gyakran magamat képzelem a helyébe, máskor meg másokat.
Ahogyan ezen gondolkodtam eszembe jutott, hogy milyen sokan nem ismerik ennek a szép régi mondanivalónak a valódi lényegét, az eszenciáját! Pedig egyértelmű az üzenete: a saját magam háza táján kell rendet teremtenem, azt rendszeresen tisztogatnom, takarítanom, nem valaki másén. Nőként és egy kisfiú édesanyjaként tudom és tapasztalom minden nap, hogy erre a tevékenységre sosem lehet befejezettként tekinteni, csak abba lehet hagyni egy kis időre, hogy azután újra folytathassuk.
Egy merész gondolattal párhuzamot vontam a lelki világom tisztogatása, rendben tartása, valamint a saját dolgommal való foglalkozással és a lelki nyugalmam megőrzésével és arra jutottam, hogy bizony ebben a nézőpontban is igencsak megállja a helyét a régi mondás! Méghozzá, mennyire! Vallom és hiszem, hogy a lélekkel, az önmagammal való munka sosem fejeződik be, mert ha egyszer megtaláltam a megfelelő "tisztítószereket" és a bevált módszereket, akkor azokat rendszeresen használnom is kell, hogy folyamatosan tisztán tudjam tartani saját belső, harmóniára és egyensúlyra törekvő világomat. Aztán, amikor már elhasználódtak ezek az eszközök, akkor újak után kell nézzek, és folytatnom kell tovább e nemes tevékenységet.
Tehetnék másként is: azt is mondhatnám, most már elég, eleget takarítottam, elkezdek másvalaki háza táján „sepregetni”, ott rendet csinálni! Mert én már jobban tudom nála hogyan kell ezt megtenni, hiszen már egy-két nagytakarításon túl vagyok, nem igaz? Majd én megmutatom hogyan kell ezt csinálni, tanácsokat, parancsokat osztogathatok, vagy éppen árgus szemmel figyelve kritizálom a másik rendrakásra irányuló törekvéseit. Kibújok a bőrömből, nem magammal törődöm, mert ott - látszólag - már nincs mit tenni, készen van.
Nem teszem, mert eszembe ötlik, amit pár sorral korábban írtam: a lélekben való rendrakást folyamatosan végezni érdemes, nem ildomos abbahagyni és felkiáltani, hogy kész, befejeztem! Nem lehet, mert soha nincsen befejezve, újra és újra akadnak olyan régi szennyező elemek, gondolatok, vagy mélyen megbúvó blokkok, amelyekkel foglalkozni érdemes. Ennek jegyében nem másokkal foglalkozom, nem mások életében turkálok, nem hasonlítgatom az enyémet az övékéhez, hanem a saját dolgommal törődöm, a saját magam területét próbálom minél inkább megtisztítani a szennyeződéstől. Saját portámat ápolom, azt csinosítgatom és törődöm vele fáradtságot nem kímélve. Nem a másét nézegetem, nem azzal foglalkozom, hanem a magaméval, mert mindig van mit és hol tisztogatni.
Sokan vannak, akik állandóan másvalaki dolgával vannak elfoglalva akár napi huszonnégy órában is. Nekik üzenem, hogy remek tisztítószerek (!) állnak rendelkezésre a saját maguk portájának megtisztítására, legelőször ott kellene szétnézni van-e tennivaló. Biztos vagyok abban, hogy mindenki találhat rendteremtésért kiáltó területet a saját életében is, amivel - tapasztalataim alapján - jó ideig elfoglalhatja magát, és ha jól csinálja nem lesz energiája és ideje sem mások háza táján illetéktelenül megjelenni.
Mindannyiunk életében vannak olyan területek, amelyek érdemes időnként átvizsgálni és ha kell megjavítani azokat, foglalkozni és törődni velük. Ha helyesen és teljes erőből csináljuk mindezt nem lesz igényünk máshol "tisztogató munkába" fogni, bőségesen el leszünk foglalva a sajátunkéval!
Mások határait tiszteletben tartom, nem török be oda erővel és kéretlenül, a békés együttélés érdekében megteszek mindent, hogy ne ártsam bele magam olyan dolgokba, amelyek nem tartoznak rám. Cserébe ugyanezt kérem másoktól is, ha szükséges többször is megismételve a kérésem.
Az én portám, az én dolgom. A te házad, a te dolgod. Éljünk egymás mellett tisztességben és békében. Éljünk és hagyjuk egymást élni. Jól élni harmóniában és békességben.Verebi Ivett_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
