Az egyik ember magasra tör, messzire jut karrierben, a munkájában, míg a másik nem feltétlenül. Egyikőjük mindent megtesz, hogy minden egyes lépéssel közelebb kerüljön a hőn áhított pozícióhoz vagy megkapja a számára ideális álom-állást, míg a másik megelégszik azzal ami van, nem töri különösebben magát. Míg az egyiknek számít a temérdek pénz, a csillogás vagy éppen a luxus holmik, addig a másik nem vágyik minderre, mert úgy érzi elegendő számára az, amit birtokol vagy amit a munkájával meg tud teremteni. Amíg az egyik ember a hírnév, a széles körben való elismerés és ismertség után vágyakozik, addig egy másiknak éppen elegendő a csendes, nyugodt és kényelmes, mindenféle pompát nélkülöző hétköznapi élet.
(Fotó: saját, a kisfiammal készítettük egy közös séta során.)
E két kontrasztot szándékosan állítottam szembe egymással. A kettő között biztosan vannak árnyalatok, időről időre keveredhetnek is a vágyak, a célok és a szándékok. Az ellenpólusokat csak azért hoztam, hogy rápillantsunk mennyire másképpen működhetünk bizonyos helyzetekben és életkorban. Mert lehet, hogy a húszas éveinkben a csillogást meg a hírnevet vágytuk, azért kapartunk, tepertünk és ragaszkodtunk hozzá foggal és körömmel, ám később, ahogy teltek az éveink úgy alakult át ez a vágyott életkép egy szelídebb, kevésbé harsány és csendesebb életritmussá (erről IDE kattintva is olvashatsz).
Mit akarok ezzel mondani? Hát, csak azt, hogy ne félj attól, ha most másként gondolsz magadra és az életedre, mint a fiatalabb éveidben! Lehet, hogy akkor még egészen másként vélekedtél arról, hogyan szeretnél élni. Elképzelhető, hogy egy csomó mindent sikerült megvalósítanod, de az is lehet, hogy egy sor dolgot viszont nem. Biztosan eljutottál valameddig a magánéletedben vagy a munkádban, de lehet, hogy nem oda, ahová eredetileg tervezted. Talán annak idején magasabbra tetted a lécet és még mindig próbálod azt átugrani. Vagy nem.
Vagy éppen felismerted, hogy az a léc bizony igen magas és lejjebb eresztetted. Vagy éppen fogtad az egészet és kidobtad a kukába.
Rendben van ez így? Hát, hogyne lenne!
Az életben annyi minden változik, miért ne lenne így a saját személyes terveinkkel, karrierünkkel vagy éppen a magánéletünkkel? Ahogy telnek az évek mások lesznek a fontosak, a prioritás-lista átrendeződik, akár teljesen a feje tetejére is állhat. Nem kell amiatt gyötörnöd magad, mert egy-két (vagy netán több) célod és vágyad nem valósult meg. Ha egyébként jóban vagy önmagaddal és szereted azt az életet, amit most élsz, akkor mindez nem lehet igazi probléma.
Ne ragaszkodj mindenáron az eredeti tervekhez, alakítsd azokat inkább rugalmasan a jelenlegi életedhez. A görcsös akarás maximum egy izzadtságszagú végeredményhez vezet, boldog és teljes élethez valószínűleg sohasem.
Éld az életed a magad tempójában, úgy ahogyan neked megfelel. Ha kell alakíts rajta vagy finomhangold! A “magasság” nem mindenkinek ugyanazt jelenti, éppen ezért haladj afelé ahogyan neked jól esik és ne úgy, ahogyan a külvilág diktálja!
Verebi Ivett
Life & Art CoachingBach-virágterápia@coachingönmagadért
