Bevásárlás közben gyereksírásra lettem figyelmes, mondjuk nem volt nehéz, mert zengett a hely tőle. Nem zavart különösebben, az én kisfiam is gyakran produkált közönség előtt hasonlót annak idején. Folytattam a vásárlást, ám a kisgyerek még mindig keservesen sírdogált, ezért fél szemmel és -füllel…
Fontos nap ez a mai az életemben, ugyanis ezen a napon hivatalosan is egy iskolás gyermek szülőjévé válhattam, és ebben a minőségemben vehetek részt a legelső iskolai szülői értekezleten!
Különleges nap ez a hétfő, hiszen mindeddig csak mint a leendő első osztályos gyermekek szülei gyűltünk össze…
Gyengeség vagy rugalmas látásmód?Következetlenség vagy a másik igényeit is szem előtt tartó hozzáállás?
Az irányítás átadása vagy szelíd támogatás?
A fenti kérdéseket magamnak tettem fel, amikor a kisfiamat kellett volna a heti rendszeres tornára vinnem. A foglalkozásra készülődve felfedeztem…
megtapasztalni, miként képes felmelengeti egy kisgyerek mosolya az időnként jéggé fagyott szívedet? vagy, amikor csak úgy odaszalad hozzád, és arcodra nyom egy puszit? vagy, amikor vasárnap reggel álmosan átöleli a nyakadat, és azt kéri takard még be egy kicsit? vagy, ahogyan az esti…
Aggódva figyelem, ahogyan csöppnyi gyerektestét rázza a láz. Minden erejével küzd a hirtelen támadt betegség ellen. Bágyadt kis szemeivel rám néz, átkarolja a nyakam, azt várja tőlem melengessem meg fázós kis testét. Betakarom, magamhoz ölelem. Lassan szűnik a remegés, megnyugszik. Biztonságban van,…
Minden hat esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor született meg a gyermekem. És még valaki… Én! Én, aki addig élte látszólagosan gondtalan, boldog és időnként féktelen életét, nem kímélve magát semmitől, olykor már önpusztító módon dacolva a társadalom által elfogadott „értékek” ellen. Nem néztem…
Egy érzés voltál eleinte. Egy kósza kis gondolat, amelyet sokáig próbáltam nem észrevenni. Finoman, lágyan léptél az életembe. Szinte észre sem vettem, amikor megérkeztél, annyira csendesen lépdeltél felém. Csendes voltál és halk szavú. Lágy és szerény. Kedves és alázatos. Egy ajándék, egy Istentől…
Éppen ma hat éve, hogy mindez megtörtént.
Jól emlékszem, egy pénteki nap volt. Hirtelen és váratlanul történt minden, nem is számítottam rá, gondolkodni sem volt időm, annyira gyorsan peregtek a percek és az órák. Nem is kellett, megtették ezt helyettem mások. Segítettek, támogattak, elláttak…
Apró kis fejét a vállamra hajtja. Kicsiny kezeivel végigsimítja az arcomat. A szemembe néz, egyenesen a két szemembe. Tekintete az enyémet keresi. Két szemével üzeni: mennyire szeret. Mennyire boldog, hogy a gyermekem lehet. Áldott, kicsi gyerek. Még a neve is ezt jelenti: „áldott”!
„Nekem nincsen kistestvérem, akivel játszhatnék, vagy megoszthatnám a dolgaimat. Nincsen, akivel jól eltölthetném az időmet, nincsen, akivel nem unatkoznék, amikor te a dolgodat végzed. Tudom, hogy időnként jó egyedül is lenni, már el tudok játszani egyedül is, de az nem olyan, mintha te is ott…
Kíváncsiskodik, érdeklődik a világ dolgai iránt. Most éppen az Univerzum foglalkoztatja. Nem érti, hogyan lehet valami végtelen… Fel nem foghatja, be nem fogadhatja mindezt okos kis fejébe. Hiszen mindennek vége van egyszer, Anya is megmondta már vagy ezerszer. Egyszer vége szakad az örömteli…
Nézem őket ahogyan játszanak. Csak ketten, senki más, mert ők tudják azt hogyan kell. Ne ártsa bele senki magát, ez az ő játékuk, csakis az övéké. Meg amúgy is olyan „fiús” dolog ez! Egy anyuka ezt nem értheti. Nem értheti miért olyan izgalmasak, azok az igazi „fiús” játékok. Édesapák és fiaik…
Mit is jelent nekem ez a kifejezés? A legokosabb, ha a saját gyermekemen keresztül próbálom kibontani lényegét.
Adott egy kisember, aki nem olyan régóta él még ezen a világon, egészen pontosan majdnem hat éve. Nem tud még sok mindent, nem látott, nem tapasztalt még ezernyi dolgot. Van még ideje,…