Az irányítás átadása vagy szelíd támogatás?
A fenti kérdéseket magamnak tettem fel, amikor a kisfiamat kellett volna a heti rendszeres tornára vinnem. A foglalkozásra készülődve felfedeztem szemeiben kérését, miszerint – ha lehetséges – ma inkább töltsük otthon az estét, mert nem érzi jól magát, a hét legelső napja van, és egyébként is nagyon elfáradt az egész napos óvodai létben.
Belenéztem meleg barna szemeibe, és az előbbi kérdések száguldoztak szélsebesen a fejemben. Láttam a válaszokat, az előnyöket, de a lehetséges buktatókat is.
A gyermekem manipulálni próbálna?Vagy a betegségre fogva akarná szabotálni a fejlesztő foglalkozást?Netán valami egészen máson töri a fejét a torna helyett?Dehogy! Nincs itt semmi manipuláció, vagy a kötelességet nem-akarom teljesíteni érzés, egyszerűen csak EGYÜTT SZERETNE LENNI VELÜNK, A SZÜLEIVEL! Ennyi az egész. Semmi több. Fölösleges mondvacsinált indokokat keresni a viselkedése mozgatórugóira. Nem bonyolult, hanem nagyon is természetes: GYEREK, aki szereti a szüleit és amikor nem érzi magát kerek egésznek (betegségtől vagy egyéb mástól), akkor leginkább a szülei által nyújtotta melegségre vágyik.
Torna elmarad, kérés teljesítve, indulás haza! Otthon vár a meleg, puha lakás, ahol jó lenni és vigyáznak rá. Otthon, ahol finom ételek készülnek a beteg kis testnek, és ahol jól esik megállni egy pillanatra. Otthon, ahol anya és apa időnként a szülői következetlenséget - átmenetileg - feladva az ENGEDÉKENYSÉGET GYAKOROLJA.
****************
Mit gondolsz? Az engedékenység ebben az esetben következetlenség, vagy érzelmekkel teli szülői viselkedés? Én az utóbbira szavazok, mert úgy gondolom, hogy gyermeket nevelni nemcsak ésszel, hanem szívvel is érdemes!
Verebi Ivett_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!