Van az úgy, hogy nem találok semmit magamban, amit megosztásra érdemesnek tartanék.Miből ered mindez? Talán motiváció-hiány? Várakozás valamire? Vagy netán kiüresedett a belső világom?
Nem hiszem, inkább azt gondolom mindez csupán önmagam csendességre való törekvése. Talán túl sok volt mostanság a zaj, amely körbevett, vagy netán túl hangos volt a világ, és csendre vágyom. Kívül, belül.
Jó volna elvonulni valahová. Egy olyan helyre, ahol nyugalomra lelhetek és nem zavar egy ideig senki és semmi.
Jó volna, ha most csak az önként választott magányom venne körül, az amelyben önmagammal lehetek és magammal foglalkozhatom.
Jó volna, ha időt kaphatnék a fejemben és szívemben rejlő gondolataim rendezésére, megtalálhatnám végre a méltó helyüket.
Jó volna elcsendesedni, ebben az egyébként is esős időben magamba nézni, ott keresni válaszokat és örülni annak, amit megtaláltam.
Jó volna, mert sokat adna, feltöltene és rendbe tenné az időnként zűrzavaros gondolataimat.
Felismertem, hogy a csendre éppúgy szükség van, mint a napra. Csak így tudnak a fák gyökeret verni, növekedni, s gyümölcsöt teremni.
Antoine de Saint Exupéry
Jó volna és már most is jó! Felismertem, hogy ehhez nem kell hozzá elutaznom, vagy elvonulnom a világ elől. Elegendő egy pár perc, netán pár óra, amit azzal a tevékenységgel tölthetek, ami annyira kedves számomra. Egymagam lehetek, saját magam társaságában. Becsukom az ajtót és csak magamra figyelek. Eltöltök magammal egy kis időt, hogy azután adni tudjak magamból másoknak is.
Elcsendesedem. Kiürítem a gondolataimat. Magamra figyelek. Befelé és nem kifelé.
Verebi Ivett_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
