Tegnap este hazafelé menet eszembe jutott milyen rég’ nem vettem már nyomtatott újságot. Kedvenceim a lakberendezési magazinok ott sorakoztak előttem a sarki trafik kirakatában. Beléptem az újságárus bódé aprócska terébe, ahol alig volt melegebb a kinti zord télnél.
A kedves arcú, csilingelő hangú hölgy azonnal felpattant a székéből, udvariasan köszöntött, majd megkérdezte mivel szolgálhat. Mivel az a magazin pont elfogyott, amit szerettem volna, ezért ajánlott egy másikat. “Még friss, ma kaptuk, ez már a februári szám!” - mondta barátságos hangon. Kifizettem a pár száz forintot, még aprót is adtam, legyen a hölgynek váltópénze. Nem időztem benn sokat, mégis éreztem a szorongató hideget a talán két négyzetméternyi trafikban.
“Nem fázik ebben a hidegben?” - kérdeztem tőle érdeklődve. Már megszokta, válaszolta, különben már észre sem veszi, hogy nincs is olyan meleg idebenn, de most hogy így beszélgetünk eszébe jutott talán azért nem, mert hét réteg (!!!) ruha van rajta. Jéghideg volt a keze, amikor a visszajárót átadta...
Az északi népek úgy tartják, hogy nincs hideg, csak rossz és kevés ruha. Megfelelő öltözettel még a legzordabb időjárás is átvészelhető. Biztosan így van, de mi szerencsére nem kell hozzászokjunk a kemény mínuszokhoz télvíz idején sem, különösen nem Budapesten.
A kényelmes és meleg autómban ülve aztán azon gondolkodtam, hogy
olyan könnyedén megszokjuk a jót, mely annyira természetessé válhat, hogy szinte megfeledkezünk azokról az időkről, amikor még korántsem volt ugyanígy.
Elhalványulnak az esetleges nélkülözés és szűkösség emlékei, helyüket átveszik a kellemesebb és bőséggel kecsegtető élmények és élethelyzetek. Amikor aztán hasonló szituációba kerülünk, hirtelenjében minden régi emlék egészen közelivé, újra világossá és életszerűvé válik. Ám mindebben nemcsak a rosszat és nehézkest lehet meglátni, hanem azt is, bizony akár hálásak is lehetnénk azért az életért, amit éppen élünk, legyen az akármilyen! Az újságárus hideg bódéban kénytelen dolgozni, mégsem panaszkodik, mi meg néha a jól fűtött irodában is semmiségek miatt morgunk… Talán az ehhez hasonló események hatására jövünk rá, hogy végső soron szerencsések vagyunk valamint hamarjában rájövünk arra, hogy igen kevés kell a boldogsághoz és az elégedettséghez, így akár örülhetnénk is annak, ami van! A kedvesség és az életöröm pedig nem feltétlenül csak az anyagi jólléttől függ, sokkal inkább tükröz egy erős és stabil belső lelkivilágot, mint vastag pénztárcát.
Legyen bármennyire is látszólag egyszerű vagy éppen nagyon nehéz az életünk gondoskodjunk róla, hogy az életigenlés hidegben és melegben, kellemes vagy éppen kényelmetlen helyzetekben se hagyjon el!
