Felelősséget vállalni, beletenni magamat egészen, nem csak félig-meddig. Ott lenni minden idegszálammal. Mindent tiszta és őszinte szívvel csinálni. Nem megijedni, amikor kudarc ér, vagy annak lehetősége megérint. Haladni tovább rendületlenül, bízva a gondviselésben és a szívem szavában. Hallgatni arra, ami vagy aki vagyok ott legbelül. Mindig figyelni rá, sosem kételkedni benne, meghallani üzenetét. Tudni és érezni, hogy mindig a legjobbat akarja nekem.
Amikor kísértenek az árnyak nem lerogynom kell, hanem szembenézni velük. Minddel! Egyenként és összességben. Nem megadni magamat, hanem megerősödve beleállni, azért, hogy abban az adott pillanatban megmutathassam ki vagyok valójában. Megmutathassam mennyit is érek... magamnak, másoknak, mindenkinek.
Látszódni, hogy láthassanak. Valóságosan ott lenni, jelen lenni, hogy ne tűnjek el a ködben, a felejtés masszájában. Megnyitni magamat azért, hogy ami bennem van, azzal segíthessek másoknak. Megmutatni azt, amit én már tudok és megtapasztaltam.
Menni valami felé, ami valamikor még csak egy ábrándkép volt a fejemben. Gőzerővel azon dolgozni, hogy a nem is oly' távoli jövőben az álomból végre valóság legyen . Azt tenni, ami engem valóban boldoggá tesz és nem azt, amit mondanak, hogy boldoggá kell tegyen... Saját magam által felállított értékrend szerint létezni, élni, alkotni és tenni a dolgomat. Nap mint nap. Rendíthetetlenül, nem megtántorodva egy percre sem. Vagy ha mégis, akkor kívülről kell tudnom látni saját magamat, megvizsgálva az adott helyzetet túljutni a mélyponton, és a gödör aljáról feltápászkodva építeni mindebből valami nagyszerűt.
Építeni. Nem rombolni. Újat és akár szokatlant alkotni. Felvállalni akár a mások számára lehetetlent is. Hasztalan mondják: őrültség!
Teljes emberként benne lenni, minden tudásommal szolgálni a magam és a többi ember javát. Segíteni másoknak, ha néha elesnek... Nyújtani a kezemet, bízva abban, hogy a hitelességem mindennél többet jelent. Bizakodva abban, hogy meg tudom fordítani a rossz dolgokat, a vesztesnek tűnő helyzeteket. Megmutatni, hogy lehet másként is, mint ami a "szokásos". Láttatni, hogy mennyi minden van a látszat mögött...
A valódi értékek szerint élni az illúzió helyett. Megmutatni egy másik világot, ami nemcsak az enyém, hanem mindazé, aki akarja és képes mindezt befogadni, saját részévé tenni. Egy jobb és minőségibb élet reményében az alapoktól újjáépíteni mindent. Akár az egész életemet, az egész életünket is...
Én vállalom mindezt. Örömmel vállalom még akkor is, ha nem tudom hová vezet majd az utam. Még akkor is, ha nem tudom biztosan sikerrel járok-e vagy netán elbukok. Mennem kell, tennem a dolgomat. Elköteleződni a mellett, amelyhez hozzárendeltem a szívem és a lelkem.
Elköteleződni az életem, a valódi életem mellett...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.