WomanLife ● Blog

Gyerekkorom óta rajongom e vízi járművek iránt. Mindig csodáltam mennyire ügyesen és lágyan képesek siklani a vízen. Hiába súlyos vázuk, nem számít a rengeteg anyag, melyből valamennyit építették, mindennek ellenére könnyedén szelik a habokat, hátrahagyva a tengerek és óceánok óriási víztömegét.

Olyan, mintha e két anyag örök barátságot kötött volna egymással: örülnek, együttműködnek és nem bántják egymást. Segítik a másikat, amikor arra szükségük van. 

Aztán néhanapján nagy szél támad és a hajók hánykódni kezdenek a hatalmas vízen. A gigantikus hullámok még nagyobbakat kovácsolnak, amelyek ide-oda dobálják e vízi járműveket. Azt gondolnám, menten elsüllyednek, hiszen képtelenek megküzdeni az óriási hullámok irdatlan erejével, amikor is csitulni látszik a víztömeg mérge. Lassan szelídülnek az előbb még oly' félelmetes hullámok is.

Ismét nyugodt lesz minden, újra béke honol e föld nélküli messzeségben. Újra visszatért a csendes és nyugalmas élet a háborgó tengervíz közé.

Nézem a hajókat és a vizet. Az emberi kapcsolatok jutnak róluk az eszembe. 

Azok, amelyek időnként ugyanolyan csendesek és - látszólag – nyugodtak, mint a hajó és a tenger közötti kapcsolat. Olykor meg olyan viharos viszonyok dúlnak közöttük, mint amikor a szél felkorbácsolja a hullámokat.

Egyszer csend van, máskor pedig vihar. 

Szinte már unalmasnak ható nyugalmas, és fékeveszett, irdatlan erővel, a világot akár gyökeresen is megváltoztatni képes időszakok váltják egymást.

Hullámzanak, időnként meginognak, aztán újra visszatérnek egymáshoz, vagy éppen ellenkezőleg: elszakadnak egymástól, mert már nem azonos irányba vezet az útjuk…

Ahogyan a hajó és az óceán kapcsolata sem állandóan ugyanolyan, az emberi viszonyok is hasonlóan működnek. Egyszer a vidámság és az együttműködés jellemző, máskor meg a teljes elkülönülés, harag és háborgás. 

Úgy vélem, hogy pontosan e kettősség miatt annyira izgalmasak az emberek közötti kapcsolódások. Amikor már úgy tűnik minden odaveszett, akkor mégis tovább képes élni a remény az összetartozással- és szeretettel teli kapcsolatok iránt.

Legyek hát hajó, vagy éppen maga az óceán, ezután mindig eszembe jut majd, hogy minden csak átmeneti, örökké változó és átalakuló. Ahogyan a víz és a hajók kapcsolata is folyton változik úgy változnak az emberi kapcsolataink is. 

Hajó, víz, emberek, kapcsolatok. Gondolatok, érzelmek és hangulatok. "Vizes" érzelmek alkotta egységes egész. Számomra így tökéletes, így állandó, folyton változó, mégis mindig jelen lévő kapcsolódási pontok közöttünk, emberek között.