Szeretjük a megszokottat, azt amit már jól ismerünk. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen úgy működnek ezek, mint a kapaszkodók: lehet hozzájuk igazodni, segítségükkel biztonságosan haladni. Mint valami korlát, amely mentén járhatjuk utunkat és a számunkra ismerős helyeken lépegethetünk.
Jó itt lenni, kellemes és megnyugtató, néha azonban el kell hagyni ezt az jól ismert világot, ki kell lépni onnét, hogy megtapasztalhassuk a biztosító-kötél nélküli élet szépségeit is. Mert ott is van ám élet, de még milyen!
Ismeretlenül bizsergető, tárt karokkal hívogató!
Várni valamire, amit még nem ismerünk, amelyet talán még sosem láttunk, igazán különleges élményt rejthet magában!
Olyat, mint például a gyermekkor karácsony estéi, amikor nem tudtuk milyen csodás dolgokat rejtenek a szépen becsomagolt dobozok. Örömmel és ragyogással bontogattuk azokat, várva a pillanatot, amikor megláthatjuk az ajándékainkat.
A mai napig képes vagyok így várni az újat, azt amitől felfrissülhetek és a fejlődésemet szolgálja. Mind-mind ajándékok ezek, életem ajándékai! Legalábbis én így tekintek rájuk.
Nem félek tőlük, hanem szívesen fogadom valamennyit.Nem elbújok előlük, hanem hívom őket magamhoz.Nem láthatatlannak tettetem magamat, hanem bemutatkozom szíves "vendéglátójukként".
Várni az újat, tenni érte és aktívan részt venni benne részemről az élet értékes ajándék-dobozai közé tartozik, melyeket gyermeki kíváncsisággal és magabiztossággal illik bontogatni.
Verebi Ivett_____________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
