Adsz, táplálod, gondoskodsz róla. Ha fázik megmelegíted, puha takaróval körbe öleled. Beszélsz hozzá, beszélsz róla. Jót cselekszel, együtt érzel vele, látod, ahogyan sajog a szíve és vérzik az egész lelke.
Ő figyel rád, téged néz és majdnem elhiszed, hogy a mondanivalód célba ért: hogy félted őt, aggódsz érte és miatta, látod miként teszi tönkre a lelkét a mindennapos gyűlölködés, a harag és a féktelen düh. Nyitogatod a szemét, szeretnéd megmutatni másként is lehet. Lehet élni nyugalomban, megértésben, békében és együttérzésben is. Szeretetben. Már majdnem elhiteted magaddal, hogy a fejében mindebből megragadt végre valami, talán elért a lelkéhez egy-egy fontos gondolat. Már majdnem látsz egy apró fény-nyalábot a szemében...
Aztán hirtelen arcul csap a felismerés: az ő élete nem a tiéd! Nem élheti át és -meg ugyanazokat az érzéseket, élményeket, amelyeket te. Nem mehet végig egy olyan úton, mely nem az övé. Még akkor sem, ha az a javát szolgálná... az nem az övé, hanem valaki másé. Az ő útja az a göröngyös feketeségbe és keménységbe burkolózott valami, amin éppen most halad. Gyalogosan, csupasz lábbal... Te nem térítheted le róla még akkor sem, ha a puszta jószándék és a szeretet vezérel. Hiába látod, hogy a vesztébe rohan, hogy lassan elfogy alatta az a nyomorult út...
Végig kell nézned az összeomlást, a kiborulást, talán azt is, amikor beköszönt a vég... nem tehetsz mást, nem a te életed. Nehéz, igen, átkozottul nehéz! Perzseli a szívedet a tehetetlenség... végig kell nézned... mantrázod magadban... igen, végig kell nézned!
Télen a kismadaraknak magvakat szórsz az etetőbe és bízol abban majd rátalálnak az éltető eleségre. Segíted őket azzal, amid van, azzal ahogyan tőled telik. Ám ők döntenek arról kérnek-e a kitett magvaidból vagy sem. Az ő döntésük, hogy az életet választják vagy éppen a pusztulást. Te nem dönthetsz helyettük.
Annyit tehetsz, hogy továbbra is tápláló “magvakat”, szeretetet, valódi odafigyelést, gondoskodást és együttérzést kínálsz számukra, számára.
Hogy’ célba ér-e mindez? Ki tudja! A lehetőséget azonban megadtad, hogy él-e vele az akinek szánod, abba nincs beleszólásod. Fogadd ezt el, mást úgysem tehetsz. Ezzel teszed a legtöbbet! Érte és magadért is...
Verebi Ivett
Life & Art CoachingBach-virágterápia@coachingönmagadért
