- Nincs senkim, akire támaszkodhatnék, akibe belekapaszkodhatnék, amikor egyedül már nehéz. Senki, érted? Senki ebben a világban!
- Biztos vagy ebben? Például azt a valakit számításba vetted-e már, akivel nap, mint nap találkozol?
- Ugyan már, nincs is ilyen ember. Rengetegen vesznek körül, de egyikőjükkel sem találkozom minden nap.
- Tökéletesen biztos vagy abban, hogy ez így van?
- Ne viccelj már velem, csak tudom tán kikkel kerülök minden áldott nap ...
Nyár van, hát nyaralunk. Pihenünk, lazítunk, strandolunk, dinnyét eszünk, fagyit majszolunk. Esténként tovább vagyunk fenn, kiülünk a teraszra, vagy a nyaralóhelyen a mólóra. Sétálgatunk, nagyokat szippantunk a friss nyári levegőből. Élvezzük a szabadságot és a dolog-nélküli létet.
Élvezzük egymás-, a párunk-, a gyerekünk-, a családunk- és egyben önmagunk társaságát is. Illetve élveznénk, ha tudnánk hogyan kell mindezt csinálni… mert bizony ...
- Hová szaladsz állandóan? Hova ez a nagy rohanás?
- Csak azt teszem, amit bárki más: versenyzem az idővel, futok a dolgaim után. Ez az élet, te nem látod?
- Nem, nem látom! Pontosabban én nem ezt érzékelem.
- Akkor te mit látsz?
- Azt, hogy ez az őrült rohanás egy marhaság! Fut mindenki valahová, valami után, de igazából senki nem tudja hová és merre tart. Ha őszintén kéne rá válaszolni miért ...
Frissnek lenni. Kipihenni a hétköznapok fáradalmait. Jól aludni. Minőségi időt tölteni számomra kellemes tevékenységgel. Azt tenni, amihez kedvem van, kontroll nélkül belefeledkezni valamibe. Élményeket gyűjteni, majd azokat elraktározni. Felfedezni minden apró részletet, azokat, melyekre a nagy rohanásban sosincs idő. Töltődni, mi nt az újratölthet ő elem. Visszatalálni önmagamhoz, gyógyítani megfáradt lelkemet és testemet. Könyvet olvasni, belemerülni ...
„Nem jól csinálod. Nincs igazad. Bután viselkedsz. Ezt így kellett volna. Én nem így csináltam volna. Megint nem hallgattál rám. Soha nem figyelsz oda.”
Kritizálni, véleményt mondani, visszajelzés adni mindannyian remekül tudunk. Hetykén odavetett szavak és mondatok, melyek gyakran ostorként csapódnak. Gyakran nem figyelünk rá mikor, milyen helyzetben és hogyan, kinek mondunk véleményt.
Véleményt nyilvánítani szükséges, a felnőttségünkhöz tartozik, ...
Egy hét teljes egészében gyermek- és férjmentesen. Pontosabban csak öt nap. Öt teljes nap! Öt olyan este, amikor nem várnak a teendők, nem kell rohanni, nem kívánja senki, hogy legyek jelen, és senkiről nem kell gondoskodnom. Maga a mennyország!
Félreértés ne essék, imádom a családomat, a társamat, a gyerekemet és a macskánkat! Senki és semmi nem lehet olyan fontos, mint ők, mindig az első helyet foglalják el az életemben. Ám, mint gondolkodó, érző, folyton ...
Furán torokszorongató érzés utolsó alkalommal óvodába vinni a gyermekedet. Nagy kérdőjellel tekintesz a jövőbe, nem tudod - csak sejtheted - mi történik majd ezután. Ismeretlen terepen kell majd bandukolnotok, nem tudod hol vannak a buktatók, merre vannak a pihenő-övezetek, ki segít majd ha szükség lesz rá. Mégis bízol, töretlenül hiszed, hogy minden rendben lesz, hiszen ez az élet rendje: véget kell érnie, hogy elkezdődhessen egy új időszak!
Bizony, ma ...
#coachingtime #pontoscélzás
Ha a vágyaidból, terveidből konkrét célokat akarsz megfogalmazni (és végső soron azokat megvalósítani), de nem tudod HOGYAN fogj hozzá, akkor itt egy jó kis célzó-gyakorlat!
Nem kell hozzá más, mint
- papír
- toll vagy ceruza
- némi idő, csend, nyugalom
- őszinte válaszok
- és ami a legfontosabb: TE!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Merülj bele, add át magad a gyakorlat során felmerülő ...
Van azért abban némi „báj”, amikor az „inkább nem szólok semmit, csak ne legyen konfliktus” hozzáállásból aztán egetrengető konfrontáció kerekedik!
Azon gondolkodtam – valós helyzeteket is látva – hogy miért csinálják ezt egyes emberek. Miért jobb a látszat-békét teremteni, azt fenntartani, és aztán belülről őrlődni meg puffogni, mint sérelem, vagy konfliktus esetén azon nyomban helyre tenni a dolgokat, kimondani, ami belülről bánt és feszít? ...
A minap feltettem egy kérdés a facebook oldalamon, amiben arra voltam kíváncsi, hogy ki milyen belső tulajdonságot kérne egy jótündértől, amivel szerinte nem, vagy csak kismértékben rendelkezik. Nagy örömömre – mindig minden komment boldogsággal tölt el, hihetetlenül lelkesít – érkezett néhány hozzászólás és vélemény, amelyeket ezúton gyűjtöttem most egy csokorba.
Ha kíváncsi vagy hogyan látom a kívánságok mögött rejlő gondolatokat, akkor olvass ...
Korábban annyira sokan próbálták bebizonyítani mennyire keveset érek, mennyire nincs rendben a lényem, az egész létezésem, hogy bizony, el is hittem nekik. Gyakran szavakban, véleményben, vagy éppen hátukat fordítva tették mindezt. Önmagamban kerestem a hibát, hol lehet, merre találom, amit olyan sokan és sokféleképpen kifogásolnak bennem. Kutattam, szerettem volna megtalálni a valós válaszokat, magam rájönni mit és hol rontok el (ha egyáltalán erről van szó). ...
A napokban igencsak szomorkás és lehangolt érzelmi állapotba kerültem , melynek okát nem igazán tudtam beazonosítani. Kutattam, kerestem mi lehet a negatív hangulat mögött, de sajnos egyáltalán nem találtam semmi értelmes magyarázatot. Úgy gondolom van, amikor el kell fogadni a nem éppen vidám és jókedvű önmagunkat is, ilyenkor szinte fölösleges időrablás megfejteni mi miért történhetett, mi állhat a bánatos napok mögött.
Jómagam is így voltam ezzel, nem ...
Sokáig tartott, míg felépítette. Izzadságszagú vár épült , amelynek minden tégláját körbelengte a szinte kibírhatatlan feszültség. Minden egyes darab egyenként került a helyére, nehezen és görcsösen. Ő tette egymásra azokat, nem bízta rá senki másra, hisz' nála jobban senki nem tudja ezt (sem!) elvégezni. Nem bízott másokban, sokszor még önmagában sem, csak gépiesen tette a dolgát, építgette a kis mentsvárát, amibe - úgy hitte - majd belekapaszkodhat. ...
Mostanság gyakran találkozom a változás és változtatás iránti igényre való törekvéssel. Önmagunkkal, a környezetünkkel, a jelenlegi munkánkkal, vagy az egész hozzáállásunkkal kapcsolatosan. Végtelen írások szólnak a változtatás, a bátor élet és az önmegvalósítás témakörében, melyek - akarva vagy akaratlanul - arra ösztönöznek (de minimum elgondolkodtatnak), hogy merjünk kilépni az oly' sokat emlegetett komfortzónánkból és vágjunk bele valami újba ...
Az egész gyerekkorom kicsit olyan, mintha valami félhomály lengené körül, mert van amire tisztán emlékszem, és vannak momentumok, melyekre szinte egyáltalán nem. Vannak emlékeim, nem zárt le teljesen az elmém, de bizony vannak részek, amelyekre semmiképpen nem akaródzik emlékeznem. Talán azért, mert azok fájó és könnyekkel teli eseményei az életemnek, melyek elől úgy menekültem, – és ez biztosan máig is tart ...
Egy pillanatra visszafutottam az időbe és rátekintettem arra a valakire, aki anno kicsi gyerekként, kamaszként majd fiatal felnőttként voltam. Úgy is mondhatjuk, hogy számot vetettem magammal, valamint az elért, vagy elérni kívánt eredményeimmel. Bekukkantottam önmagamba, hogy megnézzem mi lett az álmaimmal és a vágyaimmal, melyeket gyerekként beprogramoztam a szívembe.
Az alábbi írás egy rövid lenyomata mindannak, ami voltam, vagyok és lenni szeretnék. Mivel ...
A tegnapi hatalmas mennyiségű eső nemcsak rengeteg csapadékot hozott magával, hanem esetemben számos feltörő érzelmet is. Úgy megrohantak és magukkal ragadtak, hogy csak kapkodtam a fejem, nem is voltam képes egyiket-másikat hová tenni magamban.
Kerestem a helyüket és értelmüket, szerettem volna rájönni miért éppen akkor találtunk egymásra. A nagy keresésben persze semmire sem jutottam, így hát ezt a gondolatot gyorsan tovább is léptettem, mivel nem kívántam ...
Fontos nap ez a mai az életemben, ugyanis ezen a napon hivatalosan is egy iskolás gyermek szülőjévé válhattam , és ebben a minőségemben vehetek részt a legelső iskolai szülői értekezleten!
Különleges nap ez a hétfő, hiszen mindeddig csak mint a leendő első osztályos gyermekek szülei gyűltünk össze rövidebb-hosszabb megbeszélésekre. A mai viszont egészen más! Szeptembertől hivatalosan is iskolás gyermekem lesz. Számomra még mindig hihetetlen, alig vagyok ...
Amikor egymással beszélgetünk, akkor mindannyian arra törekszünk, hogy átadjuk a gondolatainkat, megmutassuk mit érzünk. Éppen ezért gyakorta elkerülhetetlen az érdekek súrlódása, valamint azok időnként egymásnak feszülése. Ilyenkor könnyen konfliktushelyzet keletkezhet, amelyet ki-ki tudása, gyakorlata, valamint személyiségének megfelelően kezel, végső soron old meg. Én gyorsan hozzátenném még mindehhez, hogy a megfelelő mélységű és minőségű ...
Ismered ezt a gyakorlatot? Nem? Sebaj, én sem tudtam mi fán terem, egészen a hétvégéig, ahol is a Life coach-képzésen végigcsináltuk ezt a gyakorlatot minden csoporttársammal. A lényege, hogy akiről a „pletyka” szól, az hátat fordít a többieknek és nem szólalhat meg (mint az igazi pletykánál sem, mivel nincs is ott, így reagálni sem képes semmilyen módon).
Mi, akik "pletykálunk" csakis JÓ tulajdonságokat mondhatunk az illetőről, kizárólag olyan jelzőkkel ...