Értékes - az anyagi világon túli értékek birodalma.
Értékes-e még valaki számára egy okos és felismerésekkel teli gondolathalmaz? Az, ami előre visz és nem hátrafelé vagy lefelé húz. Vagy az, amelyek által többek lehetünk, lélekvilágunk gazdagodhat?
Értékes-e még valakinek egy hús-vér, igazán létező kapcsolat? Az, ami a valódi életben köttetett és ott is van jelen. Az, amely által mi magunk is fejlődhetünk.
Értékesnek számít-e még ...
Otthon vagyok. Itt vagyok otthon. Innét indultam, itt születtem.
Ebben a házban voltam gyerek, itt töltöttem mindennapjaimat.
Amikor gyerek voltam, ez a nyírfa még nem állt itt, édesanyám ültette nagyapám halála után. Szépen növekedett, évről évre hatalmasabb lett.
Amikor édesanyám beteg lett és világosan érzékelte, hogy nincs visszaút, akkor mi ketten fontos és megkerülhetetlen dolgokról és tennivalókról is beszélgettünk . Ő meg én.
Arról is, ...
Nézem a kedvesen bájos arcodat. Nem hamvasan fiatal már, nekem mégis szép. Életed történetei mind otthagyták nyomukat, barázdákat rajzolt az idő rajta, én mégis gyönyörűnek látlak! Meleg barna szemed üzeni, mennyire fáj most neked ott legbelül. Hozzád fordulok, szemedbe nézek, kérdezek, figyellek. Az arcodon végigcsordogáló könnyeiddel némán beszélsz hozzám.
Sötét van most ott legbelül, mélyen a lelked legtávolabbi bugyraiban. Szenvedsz valamitől, ...
Van az úgy, hogy nem találok semmit magamban, amit megosztásra érdemesnek tartanék. Miből ered mindez? Talán motiváció-hiány? Várakozás valamire? Vagy netán kiüresedett a belső világom?
Nem hiszem, inkább azt gondolom mindez csupán önmagam csendességre való törekvése. Talán túl sok volt mostanság a zaj, amely körbevett, vagy netán túl hangos volt a világ, és csendre vágyom. Kívül, belül.
Jó volna elvonulni valahová. Egy olyan helyre, ahol nyugalomra ...
Szülők, édesanyám és édesapám. Otthon, ahonnét indultam. Egy ház, ahol felnőttem, ahol szinte az egész gyermekkoromat töltöttem, amelynek falai őrzik a régmúlt történéseit, jót és rosszat egyaránt, téglákba zárva óvják az emlékeket.
Otthon. Haza. Szülők. Kutya, aki szalad elénk, üdvözölve, mint ahogyan a régen látott, kedves vendégeket illik.
A házban, amelyet az otthonomnak tekintek már csak édesapám él.
Korán megözvegyült, édesanyám ...
Nőként, édesanyaként sok-sok dolog miatt félhetünk vagy aggódhatunk , amelyek eredményeként egy idő után akár a szorongás is felütheti a fejét. Egyik-másik miatt talán nem is kellene annyira aggódnunk, ám női mivoltunk erre - valljuk be legalább magunknak - teljes mértékben képtelen, olyan, mintha ez valahol mélyen belénk lenne kódolva. Talán a másokkal, a szeretteinkkel - sokszor minden áron való - törődés érzése is hozzájárul mindehhez.
...
Szemedet lesütve, pironkodva tudomásul veszed azt és legyintesz egyet "ezt mindenki meg tudná csinálni!" felkiáltás kíséretében, vagy éppen ellenkezőleg: minél több barátodnak, ismerősödnek elújságolva a nagy hírt együtt örültök annak, amit elértél?
A siker sokféle, mindenkinek mást jelent, másfajta mögöttes ...
A vasárnapot „ nettelenül ” töltöttem, azaz nem voltam jelen semmiféle online közegben. Saját magam döntése nyomán ez a nap teljes egészében a valódi világé volt, csak ott léteztem, időlegesen nem élvezve az internet nyújtotta előnyöket és esetleges hátrányokat. Saját magam kifejezett és határozott döntése eredményeként ezen a napon egyáltalán nem voltam elérhető a virtuális világban.
Amikor belevágtam úgy gondoltam egyben tesztelem is magam . ...
Gyerekkoromban a nagymamám azt mondta, hogy az a legjobb mindenkinek, ha a saját maga háza táján sepreget. Kicsi gyerekként nem értettem pontosan mit is szeretne ezzel mondani, mindenesetre a belső mozivásznamon megjelent egy sepregető asszony képe, aki éppen a háza táját tisztogatja. Akkor körülbelül ennyi volt az, amit sikerült magamévá tennem: egy képet egy tisztogató asszonyról.
Felnőttként azonban tovább árnyalódott a kép, és megértettem mit is jelent e ...
Tudom, lassítani kellene. Tudok rá legalább százféle indokot miért volna jó számomra, ha lassabban élném az életem. Millió meg egy előnye van annak, ha az ember (lánya) jól osztja be az idejét és tervezi meg a napjait. Előre kiszámíthatóvá válik az akkor még láthatatlan jövő. Vagy legalábbis ezt szeretném gondolni… Ezért, amikor csak tudok, tervezek, igazodom hozzá, megpróbálok aszerint élni, annak alapján végezni a dolgaimat és teendőimet.
Néha az ...
Mit gondolsz, ha be kellene mutatnod magadat, azt hogyan tennéd? Mit mondanál egy ismeretlen embernek milyen vagy te? Mit csinálsz, mit értél el, melyek a fő jellemvonásaid, vannak-e sikereid? Birtokában vagy a képességeidnek, tisztában vagy-e a tudásoddal, azokkal a tehetség-szikrákkal, amelyekkel rendelkezel? Képes vagy-e szembenézni önmagaddal, tudsz-e önállóan dönteni, és aztán e szerint cselekedni, viselni a néhanapján előforduló kudarcokat is akár?
...
Szeretjük a megszokottat, azt amit már jól ismerünk. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen úgy működnek ezek, mint a kapaszkodók: lehet hozzájuk igazodni, segítségükkel biztonságosan haladni. Mint valami korlát, amely mentén járhatjuk utunkat és a számunkra ismerős helyeken lépegethetünk.
...
Elgondolkodtam azon, hogy ha holnap el kellene hagynom ezt a szép világot szomorú lennék-e vagy sem. Biztosan szomorkodnék kicsit (igazából nagyon!), mert olyan sok érdekes dolgot kellene hátrahagynom, amit még nem láttam és nem tapasztaltam. Egy pillanatig talán még úgy is érezném magam, mint akit megfosztottak a legféltettebb kincsétől.
...
Ma van a születésed napja, éppen ma lettél 59 éves!
Szép kor, nagy tapasztalatokkal és életeseményekkel teli életút, melyben sok-sok fájdalom, rengeteg nélkülözés és mellőzöttség, olykor kitaszítottság is szerepet kapott.
Túl korán meg kellett tanulnod milyen az élet apa nélkül, hiszen vér szerinti édesapád alig harminc évesen hagyta itt e földi világot. Fiatalon ment el, életének egy szerencsétlen, végzetes baleset vetett véget. Itt maradtál egy ...
Tavasz van. Megállíthatatlanul itt van, megérkezett végre, már nagyon vártam! Ebben az évszakban minden megújul, minden kicsit más, minden olyan friss és ropogós. A tavasz számomra rendszerint valami újnak a kezdetét , és egyben valaminek a végét is jelöli. A végpontot látom, tisztán érzékelem, ám az újat még csak sejthetem, teljes valójában ezidáig még nem mutatta meg magát, sejtelmesen azonban már velem van és finoman üzenget.
Gyakran annyira nehéz azt mondani valamire vagy valaki(k)re, hogy vége, hogy létezik az a pont, amikor befejeztük. Lezárjuk életünk egy szép, vagy kevésbé szép fejezetét, és feltesszük arra a polcra, ahová való, megkeressük az igazi helyét. Nehéz, mert roppant fájdalmas kimondani, pláne át- és megélni valaminek a végét, főként akkor, amikor előtte ragaszkodtunk hozzá, mert hozzánk tartozónak éreztük, mert benne voltunk otthon.
Elengedés. Mostanában ...
Biztosan neked is akad olyan friss, vagy régóta húzódó problémád , amellyel egyedül nem igazán tudsz már mit kezdeni. Keresed, kutatod a lehetséges megoldásokat, talán átmenetileg meg is találod azokat, ám hosszú távon mégsem hozzák a várva várt eredményt. Ilyenkor jól jön egy "külső szemlélő", egy téged és a problémádat objektíven látni képes ember.
Együtt, veled közösen feltárva problémád gyökerét, képessé válsz arra, hogy magad alkosd meg ...
Saját nevelésű tulipánom, mely mára ilyen ...
Szeretek másoknak és másokkal jót tenni, enélkül egyszerűen nem érzem jól magam, időről időre szükségem van rá, hogy valakinek segíthessek így, vagy úgy. Kicsit olyan ez számomra, mint egy „szenvedély”: ragaszkodom hozzá, és mára már az életem részévé vált. Mindig is éreztem magamban az ez iránti késztetést, csak éppen nem tudtam hogyan és miként fogjak hozzá.
...
Ezt csináld! - Azt ne csináld!
Beszélj róla! - Ne beszélj már annyit!
Játssz egy kicsit! - Most ne játssz, elkésünk!
Mennyi egymásnak ellentmondó utasítás, melyet még mi, felnőttek sem tudunk követni, nemhogy egy gyerek!
Folyton meg akarjuk mondani MIT csináljon, és MIT NE csináljon, ami az egyik nap rendben volt, az másnap már nem megfelelő. Összezavarjuk kicsi lényét, bolyong a sok utasítással kevert információ között. Megpróbál megfelelni, ám ...