Tavasz van. Megállíthatatlanul itt van, megérkezett végre, már nagyon vártam! Ebben az évszakban minden megújul, minden kicsit más, minden olyan friss és ropogós. A tavasz számomra rendszerint valami újnak a kezdetét, és egyben valaminek a végét is jelöli. A végpontot látom, tisztán érzékelem, ám az újat még csak sejthetem, teljes valójában ezidáig még nem mutatta meg magát, sejtelmesen azonban már velem van és finoman üzenget.
Nehéz volt elengedni mind (talán maradéktalanul még nem is igazán sikerült, talán teljesen sosem fogom magamtól eltávolítani azokat), ám ma már tudom, mindennek így kellett történnie. Túl nagy volt már bennem a rendetlenség és a káosz, a sok fölösleges és régi „kacat” elborított minden talpalatnyi helyet, nem találtam üres teret az újonnan bekéredzkedő dolgoknak, eseményeknek, lehetőségeknek és embereknek.
RENDet kellett csinálnom, eljött a „nagytakarítás” ideje!Elbúcsúzom attól, ami nem tölt már el jó érzéssel, becsomagolom egy szép nagy dobozba a számomra örökké értékes, de újat már adni nem képes helyzeteket és eseményeket, és felteszem azokat a képzeletemben kialakított „padlásra”.
Nem, nem felejtem el őket, sőt! Rengeteg új dolgot kaptam, sok-sok izgalmas esemény kúszott be szinte észrevétlenül az életembe, melyek mind-mind hozzáadtak a személyiségemhez, alakították a jellemem.
Nem, nem tolom el őket magamtól, csak más távolságból, kissé eltávolodva szemlélem a saját életem.
Nem, nem tagadom meg azt, amit átéltem, amit kaptam, és azt sem, amit én adhattam időnként másoknak és saját magamnak is.
A múltamat, valamint a múltban történteket sosem tagadom meg, nem is tettem ezt egyszer sem, ezt a gyakorlatot nem kívánom beemelni az életembe, mert az olyan volna, mintha mindent, ami bennem volt régen teljes egészében kíméletlenül kivetnék magamból. Mindezzel megtagadnám magamból azon részeimet és életeseményeimet, valamint az azokhoz tartozó szereplőket, amelyek régen és még ma is hozzám tartoznak.
Nem, ez a TAVASZ nem ilyen! Ez a tavasz SEM ilyen! Mindig más, mindig egyedi, mindig találok benne valami újat, és amit addig még sosem tapasztaltam.Most például magamat! Ébredező önálló lényemet, azt a valakit, aki már nem kíván csüngeni senkin és semmin, hanem önállóan próbál boldogulni az életében.Vállalom ezt a tavaszt minden új és régi, eredményes vagy eredménytelen hozadékával együtt, ahogyan vállalom azt a – sokszor fájdalmas sírással járó – folyamatot is, amelyben egyedül nekem kell rendet tennem, és amelyben nekem kell helyet csinálnom valami újnak, frissnek és átalakítottnak.
Tudom, hogy az ÚJ dolgoknak, helyzeteknek és lehetőségeknek kell a HELY és szükséges a REND. Ha mindezek nem állnak készen az új dolgok fogadására, akkor mit sem ér a „nagytakarítás”, csak egy nagy maszatolás lesz az egészből! Helyet kell csinálnom, hogy az új és friss lehetőségeknek megkereshessem a méltó helyét.
Alakítok, pakolok, új lehetőségeket keresek, igyekszem ismerkedni, tágítani a látókörömet, olyan helyekre ellátogatni, ahol addig még nem voltam, kipróbálni pár olyan dolgot, amelyben feszegethetem azokat a bizonyos külső- és belső határaimat.
Izgalmasnak és megújulásra késznek ígérkezik ez a tavasz, az első friss fuvallatok már megcirógatták az arcomat. Kíváncsian várom mit hoz majd ez az évszak, igyekszem nyitottan fogadni mindazt, amit nekem szántak odafenn, meg persze idelenn is.
Itt a tavasz, rakjunk RENDet kívül, belül! Elő a lelkeket tisztító seprűkkel és lapátokkal, csináljunk helyet a megújulásnak! Ha akarod, tarts velem várlak szeretettel! Én biztosan itt leszek, van mit és hol rendet teremtenem!
Verebi Ivettéletminőség-koordinátor,Bach-virágterápia tanácsadó_________________________________________________________________Egyéni vagy Bach-virágterápiás tanácsadásra ITT tudsz jelentkezni!Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
