Furán torokszorongató érzés utolsó alkalommal óvodába vinni a gyermekedet. Nagy kérdőjellel tekintesz a jövőbe, nem tudod - csak sejtheted - mi történik majd ezután. Ismeretlen terepen kell majd bandukolnotok, nem tudod hol vannak a buktatók, merre vannak a pihenő-övezetek, ki segít majd ha szükség lesz rá. Mégis bízol, töretlenül hiszed, hogy minden rendben lesz, hiszen ez az élet rendje: véget kell érnie, hogy elkezdődhessen egy új időszak!
Bizony, ma számunkra is véget ért egy csodaszép korszak: utoljára léptük át az óvoda kapuit, annak a helynek a zöldre festett kapuját, amelyet csaknem négy hosszúan-rövid évig szinte minden áldott hétköznap együtt nyitogattunk. Nem emlékszem, hogy lett volna olyan nap, amikor rosszkedvűen mentünk volna, hisz’ ezen a helyen mindig történt valami nagyszerű dolog! Hol egy bűvész varázsolt elő a kalapból egy fehér kiskutyát, hol a középkor lovagjaivá és várúrnőivé változtak át a gyerekek, hol pedig egyszerűen "csak” együtt voltak és nagyokat játszottak az óvoda hatalmas ősfákkal teli gyönyörű udvarán.
Elrepült négy év és mi utoljára mentünk arra a helyre, ahová annyi kedves emlék fűz. Utoljára ütöttük be a biztonsági kódot, ami beengedett bennünket erre a varázslatos, a gyerekeknek és nekünk, szülőknek is egyaránt káprázatos és szeretettel teli helyre. Utoljára ölelgetjük meg egymást az óvónénikkel, akiktől mélyebb lelkű embereket keveset ismerek. Utoljára láthatjuk, ahogyan a drága dadus nénik készítik a gyerekeknek a finomabbnál-finomabb reggeliket, gondoskodnak arról, hogy minden rendben menjen. Mindezt teszik fáradhatatlanul nap, nap után értük, a gyerekeinkért.
Szülőként köszönöm nektek a sok-sok apró szeretetteljes „téglát”, amellyel hozzájárultatok a gyermekem valódi személyiségének felépítéséhez és kibontakoztatásához, kicsiny lelkének szebbé tételéhez, a napjaihoz, amiben mindig volt valami varázslat! Köszönöm a sok-sok gondoskodást, azt, hogy a kisfiamat helyettem is öletekbe vettétetek és megvigasztaltátok akkor, amikor én nem lehettem vele, mert dolgoznom kellett. Köszönöm a rengeteg élményt, tanítást és figyelmet, amit adtatok neki, ami nélkül szegényebb lenne ő és vele együtt én is.
És köszönöm, hogy vagytok, és lesztek még nagyon sokáig száz meg száz kisgyerek kedves óvó- és dadus nénije!
Most elköszönünk, picit még könnyes a szemünk, kicsit még nehéz azt kimondani, hogy vége… Azt azonban biztosan tudjuk, hogy a veletek töltött csodaszép évek nem múlnak el nyomtalanul, mindig szeretettel emlékszünk majd rátok és szívünk legeslegszebb részén őrzünk majd titeket!
* * * * * * * * * * * * * * *
Janikovszky Éva: Ők ma gyerekek
Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz. Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.
~ Verebi Ivett ~
_________________________________________________________________Ha van kedved, látogass el a Facebook oldalra, vagy böngéssz tovább itt a blogon.Tetszett a bejegyzés? Kérlek, oszd meg másokkal is!
