Gyakran annyira nehéz azt mondani valamire vagy valaki(k)re, hogy vége, hogy létezik az a pont, amikor befejeztük. Lezárjuk életünk egy szép, vagy kevésbé szép fejezetét, és feltesszük arra a polcra, ahová való, megkeressük az igazi helyét. Nehéz, mert roppant fájdalmas kimondani, pláne át- és…
Az utóbbi időben szinte megbabonázva figyelem a tavaszi természetet, mely hosszú téli álmából végre ébredezni látszik.Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ablakomban nevelgetett sárga tulipán, melyet hetekkel ezelőtt vásároltam és vártam, hogy virágba boruljon. Ma végre megtörtént! Örömmel láttam,…
Szeretek másoknak és másokkal jót tenni, enélkül egyszerűen nem érzem jól magam, időről időre szükségem van rá, hogy valakinek segíthessek így, vagy úgy. Kicsit olyan ez számomra, mint egy „szenvedély”: ragaszkodom hozzá, és mára már az életem részévé vált. Mindig is éreztem magamban az ez iránti…
Hosszú ideig szinte mindent fekete-fehérben érzékeltem és ezen a szemüvegen keresztül szemléltem. Nem érdekeltek az „árnyalatok”, észre sem vettem azokat. Valami (valaki) vagy jó volt, vagy nem. Valamit vagy értettem, vagy nem. Kétségbeejtően egysíkú volt a világ, nem volt abban semmi szín, semmi…
Bevallom, ugyanezt a kérdést korábban számtalanszor feltettem önmagamnak. Az akkori környezetemben ugyanis egyszerűen nem láttam azt senkitől, hogy bármiféle plusz energiát fektetett volna abba, hogy az érzelmi nehézségeit eredményesen megoldja, vagy helyrehozza azt, ami időközben esetleg elromlott.…
Gyerekkorom óta rajongom e vízi járművek iránt. Mindig csodáltam mennyire ügyesen és lágyan képesek siklani a vízen. Hiába súlyos vázuk, nem számít a rengeteg anyag, melyből valamennyit építették, mindennek ellenére könnyedén szelik a habokat, hátrahagyva a tengerek és óceánok óriási…
Manapság oly’ sok szó esik testünk karbantartásáról, fittségünk megőrzéséről, az „álomalak” megszerzéséről és számos „csoda” diétáról, hogy néha az az érzésem a lelkével szinte senki nem törődik.
Az a pár ember, akit ismerek természetesen mind kivétel, de őket – magammal együtt – nyugodtan…
Láttam a reggeli ébredezős arcodat. Csodaszép volt! Olyan tiszta, amilyet csak ritkán lát az ember. Fáradt voltál, mégis ragyogtál. Jó érzés volt rád nézni, annyira bájos volt az arcod. Mosolyogtál, csendesen és lágyan beszélgettél velem. Pedig komoly dolgokról is szó esett kettőnk között, te mégsem…
Nem tudom mi teszi, talán a tél vége, talán a reggeli fagyos szürkeség, vagy esetleg az, amikor a sűrű köd miatt reggel az orromig sem látok munkába menet. Talán, mert véget értek az Ünnepek (bár, nálunk nem egészen, mert még mindig áll a karácsonyfa), vagy netán azért, mert nálam a január iszonyú…
Időnként elidőzöm az egyik amerikai közösségi oldalon, ahol sok-sok emberi sorsot lehet megismerni. Olvasgatom a hihetetlenebbnél hihetetlenebb, vagy éppen teljesen hétköznapi, ám egyszerűen és plasztikusan megjelenített emberi mondanivalókat. A minap épp egy ilyen hasonlót olvastam. Egy fiatal lány…
Minden hat esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor született meg a gyermekem. És még valaki… Én! Én, aki addig élte látszólagosan gondtalan, boldog és időnként féktelen életét, nem kímélve magát semmitől, olykor már önpusztító módon dacolva a társadalom által elfogadott „értékek” ellen. Nem néztem…
Ó, hányszor volt már ilyen. Vagy hasonló. Vagy ugyanilyen. Nem is tudod igaz, nem számolod már régóta. Annyit bizonyosan érzel, hogy nem egyszer és nem is kétszer fordult elő. Mondjuk úgy, hogy találkoztál már ezzel az „érzelmi hullámvasút-szindrómával” jó párszor te is. Hol ezért, hol meg azért…
Csend van, nyugalom van.
Szunyókál a természet, kicsit alszom én is.
Látszólag minden megdermedt, minden hideg és élettelen.
Nézem ezt a képet és sok érdekes dolgot látok. Például azt a falevelet, amely még az ősszel lehullott a környező fákról, és most friss hó borítja. Arra vár, hogy a finom…
Van valahol a messzi tengeren egy csodálatos sziget. Nem túl nagy, nem túl tágas, mégis nagyon barátságos. Aprócska, éppen, hogy csak kilátszik a nagy kékségből. Szinte olyan kicsi, hogy csak a legélesebb szemű sas veheti észre. Szívderítő látványt nyújt a magasból lefelé tekintve.
Ülök a szobában, csendesen egymagam. Szeretem ezt a hangok nélküli világot. Figyelek. Teljesen csend van... Nem, mégsem! Hallok valami neszt. Egy apró kis bogár repked, aki idebenn, a jó meleg lakásban vészeli át a kinti hideg telet. Hallgatom, amint piciny kis szárnyaival verdesve változtatja a…
Egy sarokban kuporodva éled az életed. Nem látnak mások, te sem látod magadat. Egész lényedet körbelengi valami megfoghatatlanul szomorú homály. Szemed könnyes, arcodon megállíthatatlanul folynak lefelé a mély bánattal teli vizes cseppek... Keresed hol vagy és miért kerültél ide. Ki az, aki ide…
Kerestem az útjelzőket, látni szerettem volna merre, hogyan tovább. Lépdelni valamerre, amely csak az enyém, amely csak hozzám tartozik. Kutattam, de nem leltem. Kétségbe estem. Pánik lett úrrá rajtam. Egy pillanatra nem láttam a holnapot, és nem láttam a jelent sem. Nem érzékeltem a külvilágot, nem…
Időnként előfordul. A napokban is megesett éppen. Nem volt jó érzés, sőt! Ijesztő, szívet-lelket megdermesztő érzet kerített hatalmába. Egy egészen röpke pillanatra, ami nem tartott túl sokáig, mégis maradandó nyomokat hagyott bennem, ott lenn, egészen mélyen legbelül.
Felütötte a fejét a…
Van ilyen. Időnként előfordul mindannyiunk életében. Nem kerülhetjük el, rendszeresen szembetalálhatjuk magunkat egy-egy hasonló helyzettel. Habitusunktól, érettségünktől függ, mit kezdünk vele: bátran beleállunk az adott szituációba, vagy elfutunk előle, esetleg valaki másra hárítjuk a döntés…
Mit jelent nekem maga a kreativitás, mint fogalom?
Bevallom, sokáig nem is ismertük egymást. Azt sem tudtam, hogy a világon van. Régebben úgy képzeltem, hogy az egész valami misztikus és megfoghatatlan összesség, amely akkoriban főként a művészek sajátosan szépséges tevékenységét jelentette…