Fojtogató, gyötrelmes hónapok voltak. Féltünk, szenvedtünk mindannyian. Nem láttuk mit hoz a jövő, egyáltalán lesz-e még holnap jövő... közös jövő... Robogtunk együtt egy végeláthatatlan alagútban, és közben pontosan tudtuk egyszer vége lesz, mégsem láttuk hová visz, merre vezet az az út, amin…
Mindig nagynak láttalak. Keménynek és lágynak is egyszerre. Olyan voltál, mintha két lélek élne benned. Hol az egyiket használtad, hol a másikat, mikor éppen melyikre volt szükséged. Néha érzéketlennek láttalak, keménynek és hidegnek. Bántó szavakat is használtál. Megbántottad azokat, akiket…
Az voltál, törékeny. Mindig is az voltál, te is tudod. Mégis keménynek akartál látszani. Miért?
Talán azt gondoltad akkor sebezhetetlen leszel és nem tud bántani többé senki. Kemény lettél, nem tudtál már lágy lenni. Áttörhetetlen falat húztál magad köré, amit egyre magasabbra építettél, míg végül…
Látom Őt, amint lefelé görbül a szája. Látom, amint egyre szomorúbbá válik a csodaszép szeme. Látom, amint egyre inkább belefeledkezik a gondolataiba, amelyek most a hiányt és a szomorúságot jelentik számára. Legördülnek arcán első könnyei. Még visszatartja, visszafogja kitörni készülő sírását, most…