Amikor veszteségről beszélünk, akkor legtöbbször valamilyen szomorú esemény jut az eszünkbe, nemritkán egy szerettünk halála. Valóban, a legnagyobb veszteség egy ember elvesztése, ezt tudjuk a legnehezebben feldolgozni, mert törvényszerűen – gyakorta hosszú időn keresztül fennálló – lehangoltsággal,…
Veszteségeink mindig voltak, vannak, és ami a legszomorúbb, hogy lesznek is. Kisebbek, nagyobbak, nehezebben, hosszú évek alatt feldolgozhatóak, és egészen könnyen elfogadhatóak is. Hogy’ ki miként éli meg a saját életében azok az egyén habitusától, személyiségétől, a körülményektől, illetve a…
Középkorú, a negyvenes évei közepén járó nő ül velem szemben, sorolja miért nem elégedett a munkájával, azzal, amit nap nap után csinál, amiért a pénzét kapja. Úgy érzi, nem találják meg a képességeinek megfelelő feladatok, nem tud igazán kiteljesedni és fejlődni. Igazából a viszonylag magas…
Élünk, tesszük a dolgunkat, dolgozunk, gyerekeket nevelünk, tanulunk, idősödő szüleinkről gondoskodunk. Rohannak a napok, a hetek és egyszer csak azt vesszük észre, hogy megint elszaladt egy év. Robogunk tovább, állandó időhiánnyal küzdve toljuk magunk előtt a napokat, amikor egyszer csak megkapjuk…
Otthon vagyok.Itt vagyok otthon. Innét indultam, itt születtem.
Ebben a házban voltam gyerek, itt töltöttem mindennapjaimat.
Amikor gyerek voltam, ez a nyírfa még nem állt itt, édesanyám ültette nagyapám halála után. Szépen növekedett, évről évre hatalmasabb lett.
Amikor édesanyám beteg lett és…
Szülők, édesanyám és édesapám. Otthon, ahonnét indultam. Egy ház, ahol felnőttem, ahol szinte az egész gyermekkoromat töltöttem, amelynek falai őrzik a régmúlt történéseit, jót és rosszat egyaránt, téglákba zárva óvják az emlékeket.
Otthon. Haza. Szülők. Kutya, aki szalad elénk, üdvözölve, mint…
Miként fordulhat az elő, hogy nagyon szerettünk volna belépni egy bizonyos képzeletbeli ajtón, azt hittünk zökkenőmentes lesz a bejutás, aztán valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégsem így történt? Nem értjük miért alakult így, hiszen mindent megtettünk: felkutattuk a terepet,…
Gyakran annyira nehéz azt mondani valamire vagy valaki(k)re, hogy vége, hogy létezik az a pont, amikor befejeztük. Lezárjuk életünk egy szép, vagy kevésbé szép fejezetét, és feltesszük arra a polcra, ahová való, megkeressük az igazi helyét. Nehéz, mert roppant fájdalmas kimondani, pláne át- és…
Tudom, hagyományosan – minden rendes családban – január 6-án szedik le a karácsonyfa ruháját és küldik el egy viszonylag hosszabb pihenőre, hogy aztán majd az elkövetkező ünnep alkalmával ismét teljes pompájában ragyoghasson mindenki örömére.
Nem volna ez másként kis családomban sem, ha mi is olyan…
Egy ideje már érlelődik bennem a elhatározás, hogy összeszedjem azokat a „tüneteket”, jeleket, illetve a sokszor félreértett, vagy esetenként elbagatellizált jellemzőket, amelyek a feldolgozatlan veszteség és gyász jellegzetességei.
A saját példámon tudom talán a legjobban megmutatni neked, hogy…
Kerestem az útjelzőket, látni szerettem volna merre, hogyan tovább. Lépdelni valamerre, amely csak az enyém, amely csak hozzám tartozik. Kutattam, de nem leltem. Kétségbe estem. Pánik lett úrrá rajtam. Egy pillanatra nem láttam a holnapot, és nem láttam a jelent sem. Nem érzékeltem a külvilágot, nem…
Nem ismertelek téged. Egyetlen emlékem rólad egy kép a falon. Ott láttam az arcodat, ott láttalak téged. Apró gyerekként is felfelé emeltem a tekintetemet, amikor erre a képre pillantottam. Te voltál rajta, éreztem, hogy hatalmas és erős ember, aki rám néz.
Nem ismertelek téged, ám mégis óriásinak…
Egy érzés voltál eleinte. Egy kósza kis gondolat, amelyet sokáig próbáltam nem észrevenni. Finoman, lágyan léptél az életembe. Szinte észre sem vettem, amikor megérkeztél, annyira csendesen lépdeltél felém. Csendes voltál és halk szavú. Lágy és szerény. Kedves és alázatos. Egy ajándék, egy Istentől…
Ezen a napon születtél 59 évvel ezelőtt.
Vékony, copfos barna hajú kislány voltál, arcodat mindig bájosnak és jóságosnak láttam a régi, mára már megsárgult fotókon. Mosolyogtál, még a szemeid is az örömödtől ragyogtak. Örök bizakodással, el nem múló élet-igenléssel tekintettél a jövőbe.
Nehéz…
Van ilyen. Időnként előfordul mindannyiunk életében. Nem kerülhetjük el, rendszeresen szembetalálhatjuk magunkat egy-egy hasonló helyzettel. Habitusunktól, érettségünktől függ, mit kezdünk vele: bátran beleállunk az adott szituációba, vagy elfutunk előle, esetleg valaki másra hárítjuk a döntés…
Régen találkoztunk már… nagyon régen. Lassan két éve, hogy „elköltöztél”. Elmentél egy olyan világba, amelyet én még nem ismerhetek. Egy olyan világba, amelyben újra valódi otthonodra leltél. Ismerős lehet számodra ez a hely, ahogyan ismerősek lehetnek az ott élő lelkek is.
Ezt a világot én a…
A minap az egyik kedvenc énekesnőm fotója került elém, aki nagyon fiatalon, 27 évesen távozott közülünk. Emlékszem, annak idején halálának híre teljesen mellbevágott. Nem értettem miért és hogyan történhetett meg mindez. Nem értettem, hogy egyik pillanatról a másikra miként és miért találja…
Meglátogattál. Örültél nekem és én Neked. Jó, hogy jöttél, hiányoztál már nagyon!
Már régóta nem találkoztunk, zajlott az élet, kicsit hangos is volt a világ, nem vettük észre a másikat. Elmentünk egymás mellett, egy ideig külön-külön éltük az életünket. A zajban nem figyeltem rád, nem hallottalak,…
Elmentél… nem tudtad már tovább folytatni a küzdelmet. Túl nagy volt a terhed, túl sok volt a szenvedés. Fiatal voltál. Fiatal és gyönyörű. Nem ismertem nálad kedvesebb és szerényebb teremtést.
Emlékszem, mindig mindenkihez volt egy jó szavad, a mosolyoddal simogattál bennünket. Ehhez nagyon…
Láttam, amint ott fekszik a hideg októberi földön. Élettelen teste mereven tapadt a talajhoz. A késő őszi napfény sugarai megcsillantak szürke és barna színű tollain. Nem mozdult, halott volt…
Ki tudja mikor érte a halál… Talán, nem olyan rég’, talán nem szenvedett sokat mielőtt végleg kihunyt…