Érdekes beszélgetésben volt ma részem, ami elgondolkodtatott. Egy konkrét szituáció kapcsán fogalmazódtak meg a gondolataim és ezt próbáltam kicsit tovább boncolgatni a magam szemszögéből.
Mostanában rendszeresen azt tapasztalom magam körül, hogy e két fogalom állandó figyelmet követel magának az életemben. Mintha ki akarnák egymást irtani, olyanok egymás számára, mint a gazdatest és a vírus. Fura hasonlat, tudom. Mintha egyik a másiknak ellensége volna, és az lenne a cél, hogy vagy az egyik, vagy a másik győzedelmeskedhessen.
Itt van először is a mennyiség fogalma. Ez a mérhető, sokszor kézzel fogható, látható valami. Meg tudom érinteni, számolni, betehetem egy dobozba, vagy ahová szeretném. Fizikai formát ölthet. Sokunk számára talán ezért könnyen „emészthető”. Nem kell vele sokat szöszölni, látjuk a jelenlétét vagy jelen nem létét, felfogjuk a szemünkkel vagy egyéb érzékszervünkkel. Van.
Minőség. Szép fogalom. Nehezebb dió. Miként is közelíthető meg? Nem is olyan egyszerű, ugye? Nekem sem az. Nem tudjuk mérni, nem tudjuk betenni abba a bizonyos dobozba. Nem is látjuk sokszor. Totális ellentéte a mennyiségnek. Mivel nem fogható meg a fizikai síkon, ezért máshol kell keresnünk lényegének feltárását.
Tudom, hogy az ember nem csak fizikai test, hanem annál több. Nem csak tudom, hanem hiszem is. Hitem szerint ennél többek vagyunk mindannyian: Szellem, Test és Lélek hármasa. E háromszögben mind a fizikai, mint a lelki, mentális sík helyet kaphat. Könnyen be tudom illeszteni a mennyiség fogalmát. No, de hol van akkor a minőség? Mindenképpen a lelki és mentális síkon kell keresnem, ott fogom megtalálni.
A minőség számomra több mint puszta fogalom. A minőség nekem egyet jelent az Élettel, amelyet csak így, vele együtt átitatva érdemes élni. Mindenhol ott van, sokszor mégsem vesszük észre a jelenlétét. Finoman rezeg, finomságával kellemes miliőt teremthet. Csak észre kellene vennünk. Nekem nem mindegy, hogy hol lakom, mit eszem és mibe öltöztetem a gyermekem, magamat. Az sem mindegy milyen emberekkel veszem körbe magamat. Nem mindegy milyen a munkám, milyen a baráti társaságom. Megválogatom, mert megtehetem. A minőséget választhatom a mennyiség helyett. Kell választani? Úgy gondolom igen, szükséges. A világunk ugyan nem feltétlenül a minőségről szól: fogyassz többet, költs többet, legyen több barátod a facebookon, satöbbi. Számok a megfoghatatlan valami helyett. Mérhető a mérhetetlen helyett. Megfizethető a megfizethetetlen helyett. Több ruhát tudok venni, több „barátot” tudok szerezni, többet tudok költeni, több emberrel tudok egyszerre lenni.
A minőséget számomra azonban nem így mérik. Régóta nem. Kevesebb ruhát veszek, de számomra kedvesebbet, kevesebb barátom van, de számomra értékesebbek. Inkább kevesebb emberrel vagyok, de az a találkozás mindkettőnk számára felejthetetlen lesz, mert adni tudunk egymásnak olyat, amit nem láthatunk, csak érzékelhetünk. Igen, ezek kevesebbek. Kevesebbek? Csak azért, mert nem megszámlálható? Dehogy. Az az értékes és minőségi számomra, amelyben ott van az ember egész lénye, amelyet ember tud adni egy másik embernek. Érzetben, érzésben, jelenlétben. Egy őszinte beszélgetés formájában, egy valóban érdeklődő tekintetben, egy kézfogásban, ölelésben. Együttérzésben, lojalitásban, toleranciában, őszinteségben. Minőségi emberi kapcsolatok a mennyiségi helyett. Én ezt választottam, és te? Neked melyik a fontosabb?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.