A december az év egyik legszebb hónapja. Tele van fényekkel, melegséggel, az év végi ünnepek hangulatával, ennek ellenére úton-útfélen azt hallom, hogy minden évben óriási stresszel jár a karácsonyi készülődés, és mennyire fárasztó ez sokunknak. Mindenki fut az ajándékok után, tolakszik a tömegben, az X-fogásos karácsonyi menü összeállításán töri a fejét, és még azon is gondolkodhatunk hogyan jut majd idő minden családtagunk (kötelező) meglátogatására.
A karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Állítólag! Ha ez így van, akkor nem értem, hogyan fér össze mindezzel az a rengeteg stressz és hajtás, ami az ünnepet körbefonja, mint valami gonosz pók hálója? Miért lett ez a szépséges ünnep egy rumlis felforduláshoz hasonlatos, amelyben sokan olyanok, mint a mérget nyelt egerek? Miért nem vagyunk képesek nyugalommal és békességgel teli várakozással visszaszámolni a napokat karácsonyig? És miért nem arra koncentrálunk, hogy mennyire sokat adhat számunkra és a családtagjainknak testileg-lelkileg ez az időszak?
Olvastam egy cikket, amely a karácsonyi szokások, illetve az azzal járó stressz nemzetközi kutatási eredményeit foglalja össze. A felmérést 25 európai országban és az Egyesült Államokban végezték, mintegy 20 800 fő bevonásával. A kutatásnak sok érdekes tanulsága született számokkal és tényekkel alátámasztva, melyek mellett megfigyelhetőek az amerikai és az európai szokások közötti különbözőségek is. Érdemes átfutni ezeket, jó néhány, további gondolkodásra alkalmas adatot találhatunk. Az eredeti cikk itt olvasható.
Számomra a kutatás leginkább felkavaró eleme – a számok mellett – mégis a karácsony táján megjelenő stresszre vonatkozó megállapítások. Szerintem senkinek nem mondok újdonságot azzal, hogy a nőket az ünneppel együtt járó fokozott feszültség jobban megviseli, mint a férfiakat. Több terhet veszünk magunkra az ünnepi teendőkkel kapcsolatban is, mint például a társunk – szerencsések, akiknél ez nem így van – és ez bizony nem kevés frusztrációval és feszültséggel járhat együtt.
„A nők szinte mindig önként vállalnak magukra több stresszt, annak érdekében, hogy az ünnepet végül mindenki számára szép emlékké tegyék.” – írja a tanulmány, és ha jól belegondolunk lehet is benne némi igazság. Egész évben gondoskodni szeretnénk azokról, akiket a legjobban szeretünk, miért ne tennénk ezt éppen karácsonykor? Persze, így van ez rendjén, azonban az ünnepet megelőző hetek és napok az erőnkön felül folytatott tevékenységek és teendők miatt fokozott stresszel járhatnak, amelytől aztán szépen lassan (be)telik az a bizonyos pohár és – ha már korábban nem történik meg – karácsony szentestéjén borítékolhatóan ki is ömlik a nem túl pedáns és ünnephez illő tartalma…
Mit tehetünk, hogy ez az időszak valóban szép és várakozással teli legyen és ne egy horrorfilmbe illő, mielőbb elfelejtendő történet? A cikkben Tuulia Ortner pszichológusnő erre is megadja – az egyébként banálisan egyszerű válaszokat. A szakember szerint ugyanis a személyes karácsonyi stresszérzet háromféleképpen is csökkenthető:
Először is: csökkenteni szükséges „a sikeres ünneppel kapcsolatos igényeket – tervezzünk például egy egyszerű vacsorát a háromfogásos menü helyett.”
Másodsorban: azt javasolja a pszichológusnő, hogy a szokásosnál sokkal „korábban fogjunk hozzá az előkészületekhez, és időben beszéljük meg a családdal a feladatok elosztását.”
És végül harmadsorban: „változtassuk meg a látószöget – ami által a követelményeket veszély helyett olyan lehetőségnek tekinthetjük, melynek révén ahelyett, hogy csődöt mondanánk, magunk fölé nőhetünk.“
Azt gondolom, hogy nem is olyan bonyolult mindezt megvalósítani. Kellő önreflexióval, önvizsgálattal, a tökéletesség illúziójának elengedésével valóban olyan szép és meghitt ünnepünk lehet, mint amire oly’ régóta vágyunk! Inkább legyen kevesebb étel az asztalon (senki nem fog éhen halni!), és hatalmas csomagok helyett egy-egy apró meglepetés a fa alatt egy jókedvű feleség, édesanya társaságában, mint egy végtelenségig elgyötört és fáradt nővel, aki az utolsó pillanatig is szolgálatként és elvárásként teszi a dolgát. Meg lehet kérni a családtagokat is, hogy segítsenek be az ünnepi előkészületekbe, a feladatok elosztásával csökkenthető a stressz is.
Ha átgondoljuk mindezt és beépítjük akár már az idei ünnepi készülődésbe, akkor a legközelebbi kutatás alkalmával talán alacsonyabb lesz az arány, miszerint a magyar nők 40%-a stresszként tekint a karácsonyra…
Nyugalommal teli ünnepvárást kívánok mindenkinek!
(Ha tetszett a bejegyzés kérlek, oszd meg másokkal is. Amennyiben megszólított ez az írásom és úgy érzed szívesen dolgoznál egyénileg és személyre szabottan a megoldáson, gyere coachingra, szeretettel várlak!)
Verebi Ivett
Life & Art CoachingBach-virágterápia@coachingönmagadért
