Igazán jó érzéssel tölt el, amikor összeállíthatok egy teljesen egyéni, személyre szabott , a segítséget kérő ember éppen aktuális lelki állapotának megfelelő Bach-virágeszencia keveréket.
Jóleső érzés, amikor nagy gonddal kiválasztom a megfelelő eszenciákat, jól átgondolva, ráérezve a másik legégetőbb lelki nehézségeire. Gyógyírt keresek és találok a lélek harmóniájának újbóli helyreállítására. Könnyedséget és segítséget adhatok ...
Hosszú ideig szinte mindent fekete-fehérben érzékeltem és ezen a szemüvegen keresztül szemléltem. Nem érdekeltek az „árnyalatok”, észre sem vettem azokat. Valami (valaki) vagy jó volt, vagy nem. Valamit vagy értettem, vagy nem. Kétségbeejtően egysíkú volt a világ, nem volt abban semmi szín, semmi élet, bár, én akkor azt hittem AZ maga az ÉLET…
Egy olyan, összesen két színt váltakozva használó világban éltem, ahol – látszólag - minden egyértelműnek ...
Nagyon örülök, hogy ellátogattál ide, remélem jól érzed majd magad közöttünk, és rendszeres olvasója leszel az oldalaimnak.
Azért, hogy ne vessz el a sok-sok poszt, bejegyzés és miegymás között szeretnék neked némi támpontot adni miket találhatsz az általam kezelt oldalakon.
Itt sok-sok, téged is érintő és érdekes témában olvashatsz, mint például:
...
Gyengeség vagy rugalmas látásmód? Következetlenség vagy a másik igényeit is szem előtt tartó hozzáállás?
Az irányítás átadása vagy szelíd támogatás?
A fenti kérdéseket magamnak tettem fel, amikor a kisfiamat kellett volna a heti rendszeres tornára vinnem. A foglalkozásra készülődve felfedeztem szemeiben kérését, miszerint – ha lehetséges – ma inkább töltsük otthon az estét, mert nem érzi jól magát, a hét legelső napja van, és egyébként is ...
Tudom, hagyományosan – minden rendes családban – január 6-án szedik le a karácsonyfa ruháját és küldik el egy viszonylag hosszabb pihenőre, hogy aztán majd az elkövetkező ünnep alkalmával ismét teljes pompájában ragyoghasson mindenki örömére.
Nem volna ez másként kis családomban sem, ha mi is olyan rendesek és hagyománytisztelők volnánk, mint oly’ sokan mások. Nem arról van szó, hogy minálunk ne lennének bevett szokások, vagy nem tartanánk meg a ...
Manapság oly’ sok szó esik testünk karbantartásáról, fittségünk megőrzéséről, az „álomalak” megszerzéséről és számos „csoda” diétáról, hogy néha az az érzésem a lelkével szinte senki nem törődik.
Az a pár ember, akit ismerek természetesen mind kivétel, de őket – magammal együtt – nyugodtan nevezhetem jóértelemben vett csodabogaraknak, mivel számukra és számomra is fontos a lelki egészségünk megőrzése, annak szükség szerinti ...
Láttam a reggeli ébredezős arcodat. Csodaszép volt! Olyan tiszta, amilyet csak ritkán lát az ember. Fáradt voltál, mégis ragyogtál. Jó érzés volt rád nézni, annyira bájos volt az arcod. Mosolyogtál, csendesen és lágyan beszélgettél velem. Pedig komoly dolgokról is szó esett kettőnk között, te mégsem voltál kemény. Szerintem nem is tudsz az lenni sosem…
Sokáig nem tudtam veled mit kezdeni, talán te sem velem. Kerülgettelek, nem tudtam miként szóljak ...
megtapasztalni, miként képes felmelengeti egy kisgyerek mosolya az időnként jéggé fagyott szívedet? vagy, amikor csak úgy odaszalad hozzád, és arcodra nyom egy puszit? vagy, amikor vasárnap reggel álmosan átöleli a nyakadat, és azt kéri takard még be egy kicsit? vagy, ahogyan az esti meseolvasás után a sötét szobában még az aznapi utolsó ölelést kérve belesúgja a füledbe mennyire szeret téged?
Bújj oda hozzá, amikor csak teheted, szívd be hajának finom ...
Igen, AZ valóban nem én voltam. Valaki más volt, aki irányítani próbálta a bennem élő okosabbik énem. Valaki más volt, aki mindig utat tör magának, bármi áron, azért, hogy kielégíthesse szomjazó irányítási vágyát. Valaki más volt, valaki, akivel együtt kell élnem. Egy részem, aki képes erőszakoskodni saját magával!
...
Nem tudom mi teszi, talán a tél vége, talán a reggeli fagyos szürkeség, vagy esetleg az, amikor a sűrű köd miatt reggel az orromig sem látok munkába menet.
Talán, mert véget értek az Ünnepek (bár, nálunk nem egészen, mert még mindig áll a karácsonyfa) , vagy netán azért, mert nálam a január iszonyú sok munkával, rengeteg külső - és so kszor belülről fakadó - stresszel is jár.
Milliónyi helyen kell helyt állni, megfelelni másoknak és magamnak is. A rengeteg ...
Időnként elidőzöm az egyik amerikai közösségi oldalon, ahol sok-sok emberi sorsot lehet megismerni. Olvasgatom a hihetetlenebbnél hihetetlenebb, vagy éppen teljesen hétköznapi, ám egyszerűen és plasztikusan megjelenített emberi mondanivalókat. A minap épp egy ilyen hasonlót olvastam. Egy fiatal lány mesélt arról, hogy miként kellett megtanulnia a nyílt és őszinte kommunikációt miután meghalt az édesapja. Újra kellett tanulnia édesanyjával BESZÉLGETNI , és ...
Aggódva figyelem, ahogyan csöppnyi gyerektestét rázza a láz. Minden erejével küzd a hirtelen támadt betegség ellen. Bágyadt kis szemeivel rám néz, átkarolja a nyakam, azt várja tőlem melengessem meg fázós kis testét. Betakarom, magamhoz ölelem. Lassan szűnik a remegés, megnyugszik. Biztonságban van, tudja és érzi.
Emlékszem, amikor gyerekként beteg voltam Anyukám azt mondta, hogy ha lehetne átvállalná a fájdalmamat, átvenné tőlem a betegségeim nagy ...
Minden hat esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkor született meg a gyermekem. És még valaki… Én! Én, aki addig élte látszólagosan gondtalan, boldog és időnként féktelen életét, nem kímélve magát semmitől, olykor már önpusztító módon dacolva a társadalom által elfogadott „értékek” ellen. Nem néztem senkit és semmit. Tettem a dolgom, sokszor keményen, sokszor magamat és másokat sem kímélve. Egyetlen dolog számított: én, saját magam. Mintha teljesen ...
Ó, hányszor volt már ilyen. Vagy hasonló. Vagy ugyanilyen. Nem is tudod igaz, nem számolod már régóta. Annyit bizonyosan érzel, hogy nem egyszer és nem is kétszer fordult elő. Mondjuk úgy, hogy találkoztál már ezzel az „érzelmi hullámvasút-szindrómával” jó párszor te is. Hol ezért, hol meg azért „találtátok meg” egymást. Hol Ő keresett, hol te Őt. Olyan ez, mint a se veled - se nélküled kapcsolatok sok-sok házasságban. Nem lehet nélküle élni, de ...
Csend van, nyugalom van.
Szunyókál a természet, kicsit alszom én is.
Látszólag minden megdermedt, minden hideg és élettelen.
Nézem ezt a képet és sok érdekes dolgot látok. Például azt a falevelet, amely még az ősszel lehullott a környező fákról, és most friss hó borítja. Arra vár, hogy a finom fehér hólepel puhán betakarja, védje és óvja őt a hideg ellen.
Vagy ott vannak a kismadarak, akik itt maradtak velünk e hideg és fagyos évszakban. ...
Egy ideje már érlelődik bennem a elhatározás, hogy összeszedjem azokat a „tüneteket”, jeleket, illetve a sokszor félreértett, vagy esetenként elbagatellizált jellemzőket, amelyek a feldolgozatlan veszteség és gyász jellegzetességei.
A saját példámon tudom talán a legjobban megmutatni neked, hogy melyek azok az érzések, hangulatok, és gondolatok, amelyek arra utalhatnak nálad is, hogy nem tudtad még teljes egészében feldolgozni, átalakítani a veszteségeddel ...
Van valahol a messzi tengeren egy csodálatos sziget. Nem túl nagy, nem túl tágas, mégis nagyon barátságos. Aprócska, éppen, hogy csak kilátszik a nagy kékségből. Szinte olyan kicsi, hogy csak a legélesebb szemű sas veheti észre. Szívderítő látványt nyújt a magasból lefelé tekintve.
...
Ülök a szobában, csendesen egymagam. Szeretem ezt a hangok nélküli világot. Figyelek. Teljesen csend van...
Nem, mégsem! Hallok valami neszt. Egy apró kis bogár repked, aki idebenn, a jó meleg lakásban vészeli át a kinti hideg telet. Hallgatom, amint piciny kis szárnyaival verdesve változtatja a helyét. Jól érzi magát, élvezi, hogy itt benn, a melegségben lehet.
Megint egy kis zaj! Kívülről beszűrődik a szomszéd kisállat ugatása. Ugrándozva csahol, alig ...
Egy sarokban kuporodva éled az életed. Nem látnak mások, te sem látod magadat. Egész lényedet körbelengi valami megfoghatatlanul szomorú homály. Szemed könnyes, arcodon megállíthatatlanul folynak lefelé a mély bánattal teli vizes cseppek...
Keresed hol vagy és miért kerültél ide. Ki az, aki ide száműzött téged? Miért tette ezt veled? Miért nem tudott megvédeni, amikor iga zán szükséged lett volna rá? Hogyan fordulhatott elő, hogy nem vette észre mennyit ártott ...